Donald Trump elnöki ciklusának egyik legnagyobb hangsúlyt kapott része a kereskedelmi háborúként emlegetett vámemelés volt. Ennek első számú célpontja Kína volt, amelyet többek között arra próbált az elnök rákényszeríteni, hogy Peking tartsa tiszteletben a szellemi jogokat. Emellett a másik fontos amerikai cél a befektetések liberalizálása lett volna. Most úgy tűnik mindez "megy a levesbe".
Ráér, ami eddig sürgős volt
Az amerikai elnök ugyanis kedden kijelentette, hogy jobb lenne várni a 2020-as választások utánig a Kínával kötendő kereskedelmi megállapodással. Ez ellentmond az eddigi törekvéseinek, hiszen eddig mindent megtett, hogy létrejöjjön egy új keretrendszer. Erről több, mint egy éve egyeztettek, és Trump azóta hitegette a közvéleményt azzal, hogy a megállapodások jól haladnak, vagy éppen a küszöbön állnak, sőt ősszel már azt is közölte, hogy meg is született minden idők legnagyobb volumenű és legnagyszerűbb egyezsége.
Ugyanakkor az a tény, hogy ezt nem csak aláírni nem sikerült, de a megállapodás ellenére is tovább tárgyaltak a felek, azt jelezte, hogy a hangzatos kijelentések ellenére mégsem sikerült az álláspontokat harmonizálni. Igaz az utóbbi időben ezt az ellentmondást azzal próbálták feloldani, hogy az állítólag megszületett megállapodást Phase One-nak (első fázis) hívták, utalva arra, hogy lesz még legalább egy következő is.
A jelek szerint azonban nem, hogy második fázis nem lesz, hanem első sem. Ennek hátterében pedig vélhetőleg az áll, hogy Kína az utóbbi napokban állítólag azt kérte, hogy ne csak a később bevezetendő vámokat töröljék el, de a már bevezetett tarifáktól is tekintsen el Washington. Érthető módon az amerikai tárgyalók ebbe nem akartak belemenni, hiszen ez a legerősebb eszköz a kezükben, amely révén a tárgyalóasztalhoz kényszeríthetik Kínát, illetve megállapodást csikarhatnak ki. Ezek után hétfőn a szakértők már egybehangzóan úgy vélték, az első szakasz lezárására az idei évben már nem kerül sor.
Valahol kisiklott a sztori
Trump Londonban az újságíróknak kedden azt mondta, egyre inkább azon a véleményen van, hogy nem kell elkapkodni a megállapodást, azzal érdemes akár a jövő évi elnökválasztást is megvárni. Természetesen, ha Kína meg akar egyezni, akkor átgondolják, hogy az ajánlatuk megfelelő vagy sem.
Arra a kérdésre, hogy van-e a tervezett egyezségre bármilyen kitűzött határidő úgy reagált:
Nincs határidőm, nincs ... Bizonyos értelemben azt gondolom, hogy jobb, ha megvárjuk a választásokat, ha tudni akarjuk az igazságot.
Mint arról oldalunkon is folyamatosan írtunk, 2018 eleje óta Washington és Peking kölcsönösen vámokat vettek ki a másik országból érkező áruforgalomra. Ennek következtében az egymás közötti és a globális külkereskedelmi forgalom is csökkent, és az elmúlt időszakban számottevően visszaesett mind az üzleti, mind a fogyasztói bizalmat mérő mutatók értéke.
Az első elemzői reakciók Trump mostani megnyilvánulását úgy értékelték, hogy vélhetőleg a kitűzött céloktól nagyon messze volt Washington, vagy Kína olyan árat kért volna, amit nem akartak megadni. Így az elnöknek egy rossz megállapodásnál akár többet hozhat a konyhára az újraválasztási küzdelemben, ha van egy „közös külső ellenség”, amellyel szemben össze kell fognia egy erős embernek az amerikai népet.
Más kérdés, hogy a kudarcba fulladt megállapodás vissza is üthet az elnökre, tovább rombolva a hitelességét. Az ugyanis nem egy szavahihető ember képét festi, hogy miután nagyon sokszor nyilatkozott úgy, hogy nagyon sikeresek az egyeztetések, sőt meg is állapodtak, most az egész ügyet egy évre félreteszik.
A kitört konfliktus rengeteg életet borított fel.
