Az angol font a világ jószerével legrégebben forgalomban lévő valutája, amely a 20. század elejéig az elsődleges tartalékvaluta volt. Persze ennek ma már nincs sok jelentősége, sőt, a font mélyrepülését alapvetően kiváltó Brexit-népszavazás kimenetelét is részben a nosztalgia, az egykori ipari és birodalmi nagyság emléke fűtötte, aminek ma már semmi jelentősége nincs. A font ugyan a negyedik legnagyobb valuta, de az euróhoz és a dollárhoz képest eltörpül a piaca. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az euró-dollár devizapáros az egyetlen, amiben nem lehet ilyen extrém mozgást létrehozni, hozzájuk képest az összes valuta erősen kilenghet.

Az a fránya kereslet és kínálat

Ez történt ma a fonttal, ugyanakkor a gyorsuló eső trendje miatt nem is az esemény maga a meglepő, csak annak mértéke. Egy ilyen devizában, ahhoz, hogy 6 százalékos elmozdulás legyen, vagy a piac átmeneti kiszáradásának kell bekövetkezni, vagy szokatlan mennyiségű, egyirányú, a másodperc tört része alatt a piacra zúduló megbízásnak kell megjelennie, esetleg a kettő együtt is megtörténhet. Az első tényező adott: az amerikai és az ázsiai kereskedés között volt az esemény, amikor nagyon kevés piac van nyitva, kevesen kereskednek, majdhogynem lemegy a nap a tőzsdén, hogy André Kostolanyra hivatkozzunk.

Igen ám, de attól még, hogy egy adott pillanatban épp kevesen vannak a piacon, még rengeteg megbízás van bekészítve, amely csak bizonyos árnál vagy árelmozdulásnál aktivizálódik. És itt van a kutya elásva: elég, ha ilyenkor valaki a szokásosnál jobban megbillenti az árat, és a stop megbízások valamint robotok milliói aktivizálódnak azonnal, ami egy nagyon rövid időre a kereslet és a kínálat között akár milliószoros különbséget is generálhat, amit aztán csak egy ilyen extrém árelmozdulás tud kiegyenlíteni.

Kiküszöbölhető lenne?

Önmagában nehéz mindezért a robotok kereskedést hibáztatni, hisz az emberek által megadott stop megbízások fölött is robotok őrködnek, és ők hajtják végre, amíg a befektetők, spekulánsok békésen alszanak abban a tudatban, hogy úgysem eshet bajuk, hisz megvédi őket a stop. De hát nem védett meg akkor sem, amikor Thomas Jordan svájci jegybankelnök mindenkit rászedve elengedte a frankot, nem védett a randnál és az új-zélandi dollárnál sem, és persze ma reggel sem, a fontnál.

Angol font/euró

Látszik ugyanakkor, hogy 2 perc után az elmozdulás nagy része megszűnt, a 6 százalékból 5 visszaállt. Az árfolyam ugyan azóta is gyengélkedik, de maga a 6 százalékos gyors elmozdulás értelmetlen volt. Tulajdonképpen az a kérdés, hogy lehetne az ilyet kiküszöbölni? Hirtelenjében csak egy megoldást látunk, amit időnként a tőzsdék is alkalmazni szoktak: bizonyos elmozdulás, mondjuk komoly devizák esetén egy százalék esetén automatikusan fel kéne függeszteni 5 percre a kereskedést. A legtöbb esetben ugyanis a spirál ettől azonnal megszakad, és az árfolyam nyilván gyengélkedni fog, de a 6 százalék, és a vele járó értelmetlen veszteségek elmaradnak.

Alkalmazkodni kell

Az egyre gyakoribb ilyen események a befektetőket érthető módon elriasztják, óvatosságra intik, és a brókercégek is kénytelenek letéti követelményeiket megemelni, ezzel tovább csökkentve a forgalmat. Így viszont a piac likviditása is tovább csökken, ami megint csak megnöveli egy ilyen esemény kockázatát. Ez tehát egy ördögi kör, amit a gépesítés kereskedés hozott létre, de mint minden változáshoz, a piacnak és a piac szabályozásának ehhez is alkalmazkodnia kell.