Idén januárban az olaj határidős görbéje alapján még azt a következtetést lehetett volna levonni, hogy a vártnál gyorsabban helyreálló líbiai kitermelés piacra való visszatérése és ennek ellenére magas – anno az afrikai kitermelés kiesése miatt megemelt- szinten álló szaúdi kínálat, valamint a várhatóan lassú gazdasági növekedés hatására összességében egyensúlyban (illetve inkább kínálati túlsúlyban) van az olajpiac – véli Hosszú Ferenc, az OTP Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója. Mára azonban változott a görbe alakja és jelenleg a közeli határidőre szóló kontraktusok magasabban vannak, mint a távolabbi időpontokra szólók, amely alapján arra következtethetünk, hogy a magasabb kitermelést felszívja a piac.
Ebben jelentős szerepet játszhat, hogy az iráni olajexportot egyes európai országok más forrásokból igyekeznek biztosítani, valamint erős ázsiai keresletre utaló jeleket tapasztalni a piacon. Szaúd-Arábia ugyan hangoztatja, hogy kész az esetlegesen kieső iráni olajat pótolni, azonban jelenlegi többletkapacitása ezt nem biztos, hogy lehetővé teszi. Ne feledkezzünk meg továbbá a hedge fund-ok és egyéb pénzügyi szereplők spekulatív – jellemzően a rövidebb kontraktusokra szóló – vételi pozícióinak január eleje óta közel 20 százalékkal való növekedéséről sem – írja az alapkezelő.
Az idei évre eddig jellemző általános eufórikus hangulatban egyelőre kevesen aggódnak amiatt, hogy amennyiben az olajár további 20-25 dollárral emelkedne és tartósan magas szinten maradna, akkor egyes számítások szerint akár 0,5-1 százalékkal is visszavetheti az amúgy is nagyon törékeny globális gazdasági növekedést. Ennek hatására épp a keresletcsökkenés miatt jelentős esést és akár 80 dollár alatti árakat láthatnánk az olajpiacon.
Mindenesetre amennyiben az iráni feszültségek nem csökkennek számottevően és a várakozásoknak megfelelően alakul a gazdasági növekedés is, úgy a Brent olaj ára tartósan 110 dollár felett maradhat – írja az alapkezelő.