Az elmúlt tíz évben több mint duplájára nőtt a Végrendeletek Országos Nyilvántartásában évente regisztrált végintézkedések száma, 2016-ban csaknem tíz százalékos volt a növekedés az előző évihez képest, összesen 5902 végintézkedésekkel kapcsolatos bejegyzést tettek a rendszerben. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara összesítése szerint a végintézkedések több mint 93 százaléka végrendelet, kevesebb mint 7 százaléka öröklési szerződés. Az adatok szerint négy regisztrált végintézkedésből közel hármat közjegyzőnél írnak.
Végrendelet a fiók mélyén
Több mint 300 ezer lehet a száma azonban azoknak a "házilag készült", otthoni fiókok mélyén heverő végrendeleteknek, amelyeket soha nem látott közjegyző. Nem csak az a baj ezekkel, hogy nincsenek bevezetve a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába, ezért nagyrésztsoha vagy csak hónapokkal a hagyatéki eljárás lezárását követően kerülnek elő, hanem az is, hogy igen magas köztük az érvénytelen vagy alakilag hibás dokumentum.
Tipikus, érvénytelenséget okozó hiba, hogy nincsenek számozva az oldalak, illetve nincs minden oldala aláírva a géppel írt végintézkedésnek, valamint az, hogy olyan tanúval – például közeli hozzátartozóval íratják alá a végrendeletet, aki maga is örököl, így vele szemben hatálytalan lesz a végrendelet.
Tóth Ádám, a MOKK elnöke szerint ez az elsődleges oka annak, hogy sok a bírósági per a végrendeletek körül: a fővárosban a hibás végrendeletek több mint90 százalékát megtámadják, míg vidéken, ahol jellemzően kisebbek a vagyonok és erősebbek a családi kapcsolatok, ez az arány 40-50 százalék körül mozog.
A kedvező tendenciák ellenére nemzetközi összehasonlításban még mindig rendkívül alacsony a magyarok végintézkedési hajlandósága: míg az Egyesült Államokban a felnőtt korú lakosság közel 45 százaléka rendelkezik valamilyen végintézkedéssel, addig Magyarországon ez az arány csupán 4 százalékra tehető. Tóth Ádám szerint a jelenségnek mindenekelőtt történelmi okai vannak, hiszen a rendszerváltás előtti időkben nem nagyon volt miről végrendelkezni. Manapság azonban a magánvagyonok száma és mértéke is egyre nagyobb, így a végintézkedési hajlandóság is növekedésnek indult. Egyre többen kezdik el megtervezni a vagyonuk sorsát a haláluk utánra, illetve arról gondoskodni, hogy fennmaradjon például azingatlanvagyonukegysége, cégük vagy cégcsoportjuk működő- és jövedelemtermelő képessége.
A végintézkedést hagyók jelentős részét a családi béke fenntartása vezérli, hiszen egy szabályos végrendelettel évekig tartó pereskedések kerülhetők el, végső soron a család szétesése is megelőzhető. Jelentős szerepet játszik a végintézkedések számának növekedésében az is, hogy az emberek egyre bonyolultabb családi viszonyok között élnek, például több házasságból is van gyermekük, vagy egyszerűen csak szeretnének igazságosabb, az örökösök személyének is jobban megfelelő öröklési rendet annál, amit a törvény betűje elrendel.
Minthogy az élettársak esetében a törvény szerint nincs öröklés, egyre többen végrendelkeznek az élettársi kapcsolatban élők is, mert nem akarják, hogy élettársukegy fillér nélkül maradjon a haláluk után.
