Új direktíva megalkotásával csatlakozik be az agresszív adótervezés káros gyakorlatának visszaszorítása ellen küzdő nemzetközi szervezetek sorába az Európai Unió, amely a közelmúltban több, a társasági adózást jelentősen befolyásoló kezdeményezést indított – derül ki a Mazars legújabb összefoglalójából.

Átláthatóbb folyamatok, összehangolt ellenőrzés

A nemzetközi adóspecialista szerint az OECD BEPS programja ösztönözte az EU-t saját adóelkerülés elleni csomagjának, az ATAP-nak a megalkotásában, amely a tőkekivonás adóztatása és a harmadik országból származó jövedelem minimális adózása tekintetében már túl is mutat az OEDC törekvésein.

„Az ATAP (Anti-Tax Avoidance Package) egyik legfontosabb elemeként egy uniós direktíva megalkotását javasolja az Európai Bizottság. Emellett ugyancsak kiegészítenék a kötelező automatikus információcseréről szóló irányelvet is, elsősorban azért, hogy a BEPS által javasolt országonkénti jelentés („country-by-country reporting”, röviden CBCR) összehangolt bevezetése előtt megnyíljon az út” – foglalta össze Tóth Tamás, a Mazars adómenedzsere.

Hozzátette: a Bizottság ugyancsak célul tűzte ki az OECD BEPS programjának beépítését a jogrendszerbe különös tekintettel a nemzetközi egyezmények eltéréseinek visszaélésszerű kihasználását tiltó rendelkezésekre, illetve az adózással kapcsolatos új politika erősebb kommunikációját.

Jobb, mint az elődje

A Mazars összefoglalója rámutat: ATA Direktíva tervezete 6 pontban foglalta össze azokat a javasolt lépéseket, amelyek a BEPS akciópontjaira épülnek, de egyes esetekben túl is mutatnak azokon. Így például az új irányelvben még nagyobb hangsúly esik a tőkekivonás és a harmadik országból származó jövedelem minimális adóztatására.

A tervezet a következő alapelvárásokat rögzíti, amelyeken túl a tagországok további saját szabályokat is alkothatnak a társasági adóalap védelme érdekében

1. A kamat levonhatósága: a javaslat korlátozná azt a kamatösszeget, amelynek levonására egy adózó egy adott adóévben jogosult. Mivel ez az irányelv egy minimális védelmi szintet állapít meg a belső piac tekintetében, a tervek szerint a levonhatósági ráta az OECD által javasolt tartomány – az adózó bruttó működési nyereségének 10–30  százaléka – felső értékében kerül majd meghatározásra. A tagállamok így szabadon dönthetnek majd szigorúbb szabályok bevezetéséről.

2. Tőkekivonás adóztatása: jelentős adótervezési szabadságot ad, ha az adózó más országbeli telephelyre helyezi át egyes eszközeit, ezáltal jövőbeli nyereségét is átcsoportosítja. Az EU célja a nem realizált nyereséget is képviselő eszközök – tulajdonjog átruházása nélküli –áthelyezésének megadóztatása. Ebben a kérdésben még további egyeztetések szükségesek, hogy a szabály miatt ne sérüljön a tőke mozgására és vállalkozás szabadságára vonatkozó uniós alapelv.

1. Átállási záradék: a külföldön keletkező osztalék- és tőkejövedelmek után megfizetett adó beszámításának támogatása, ezen jövedelmek mentesítése helyett.

2. Visszaélés elleni általános szabály (“General Anti-Avoidance Rule”): A specifikus, adókikerülés elleni szabályokon túl szükséges egy általános, elkerülés elleni szabály bevezetése. A szabályrendszert az EU Bíróságának gyakorlatára figyelemmel kell kialakítani.

3. Az ellenőrzött külföldi társaságokra (CFC) vonatkozó szabályok erősítése

4. A hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó keretszabályozás célja, hogy egyes ügyleteket a tagállamok egyformán ítéljenek meg, az eltérések ne adjanak lehetőséget aluladóztatásra.

Az EU által javasolt direktíva kihirdetéséhez a tagállamok egyhangú jóváhagyása szükséges, azonban aláírását követően kötelezően érvényes lesz minden tagállamban – írja a Mazars.

„A direktíva egyes pontjai jelentős érdekütközéseket hozhatnak felszínre a tagországok között, szemben például az országonkénti jelentéseket lehetővé tevő CBCR-követelményekkel, amelyek kapcsán már előrehaladott egyeztetések folynak” – mutatott rá Tóth Tamás.

Az érdekkülönbség ott jelenik meg például, hogy az egyes struktúrák míg az egyik országból kivonták a jövedelmeket, a másikba áttelepítették, de azzal hogy a struktúra létjogosultsága megdől, az eddigi bevételektől ez a másik ország el fog esni.

Te is belenézhetsz a Facebook adópapírjaiba

Az országonkénti jelentések (CBCR) bevezetése ugyanakkor elsősorban tagállami érdek, hiszen a szabályozás célja az, hogy a nemzeti adóhatóságok jobban áttekinthessék egy nemzetközi vállalatcsoport tevékenységét.

A 2016 áprilisában elfogadott javaslat szerint a multinacionális vállalkozások – függetlenül attól, hogy európaiak vagy sem – kötelesek nyilvánosságra hozni egyes adózással összefüggő információikat minden egyes országra vonatkozóan, amennyiben az EU területén állandó jelenléttel üzleti tevékenységet végeznek és árbevételük meghaladja a 750 millió eurót.

Az adóhatóság számára elérhető információk alapvető pénzügyi (árbevétel, adózás előtti eredmény, megfizetett adó) és a tevékenységgel kapcsolatos, általános kérdéseket (tevékenység, alkalmazottak száma) ölelnek majd fel a javaslat szerint.