A tagság

Csoportos adóalanyiság tagjai olyan társaságiadó-alanyok lehetnek, amelyek között legalább 75 százalékos mértékű szavazati jogon alapuló kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn. Nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett szavazati jog is lehetőséget adhat arra, hogy az érintett adózók ugyanannak a csoportos adóalanyiságnak legyenek a tagjai, de csak akkor, ha a közvetett szavazati jog alapjául szolgáló közvetlen szavazati jogok elérik vagy meghaladják a 75 százalékos arányt. A szavazati jogon alapuló befolyás gyakorlásánál figyelembe lehet venni a külön megállapodás alapján gyakorolt szavazati jogot is – teszi hozzá Kamocsay-Berta Eszter jogi szakértő. A Polgári Törvénykönyv szabályaiból következik, hogy a szavazati arány kiszámításánál a közeli hozzátartozók (például, a házastársak, valamint a szülő és gyermeke) közvetlen és közvetlen szavazati jogát egybe kell számítani.

Megalakulás, megszűnés

A csoportos adóalanyiság megalakulásához a NAV engedélye szükséges. Az engedély iránti kérelmet az alapító tagok együttesen nyújtják be. Első ízben 2019. január 1. és 15. között lehet a kérelmet benyújtani, amely határidő jogvesztő – hangsúlyozza Kamocsay-Berta Eszter szakértő. Amennyiben az állami adó- és vámhatóság a kérelmet jóváhagyja, a csoportos társasági adóalanyiság 2019. január 1-jétől jön létre. A már megalakult csoportos adóalanyisághoz csatlakozni is lehet, amelyet szintén a NAV engedélyez. Ezzel szemben a csoportos adóalanyiságból történő kilépéshez és a csoportos adóalanyiság megszüntetéséhez nincs szükség a NAV engedélyére.

Transzferár-szabályozás

A csoportos adóalanyiság egyik legnagyobb előnye, hogy a csoporttagok az egymás közötti ügyleteik tekintetében mentesülnek a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak alátámasztására (vagyis a transzferár-dokumentációra) vonatkozó kötelezettség alól. Ha valamelyik adózó, még a csoportos adóalanyiság tagjává válását megelőzően módosította adóalapját, a csoport másik tagjával megkötött ügylet alapján, akkor ezen ügylet tekintetében továbbra is fennáll a transzferár-szabályok alkalmazásának kötelezettsége egészen addig, míg az egyensúly helyre nem áll – fejtette ki Kurucz-Váradi Károly.

Közös adóalap

A csoportos adóalanyiság adóalapja egyenlő a tagok egyedi adóalapjai összegével. Pontosabban, a csoportos adóalanyiság adóalapjának megállapításához, a pozitív adóalappal rendelkező csoporttagok adóalapjait kell először összeadni, majd ennek legfeljebb feléig lehet csökkenteni a csoportos adóalanyiság adóalapját, a negatív adóalappal rendelkező csoporttagok adóalapjai összegével (vagy annak egy részével). A csoporttagság előtt keletkezett elhatárolt veszteséggel rendelkező adózó a csoporttagság időszaka alatt is csak maga tudja kigazdálkodni ezt az összeget, azzal a csoportos adóalanyiság adóalapja másként nem csökkenthető. A csoportos adóalanyiság adóalapjának mindenképpen el kell érnie a tagjai adóévi pozitív egyedi adóalapjai összege felét. Sőt, ha valamelyik tagja a tagságát megelőzően keletkezett elhatárolt veszteséggel csökkentette saját egyedi adóalapját, akkor a csökkentés nélküli adóalap számít a korlát kiszámításánál.

Példa:

1. Mivel „D” egyedi adóalapja a tárgyévben is negatív volt, ezért a csoporttagság előtt keletkezett elhatárolt veszteségből semmit nem használhat fel a tárgyévben.
2. A korábbi elhatárolt veszteség legfeljebb a tárgyévi elhatárolt veszteség feléig érvényesíthető az egyedi adóalap megállapításánál [350 = 700 / 2].
3. „A” a tárgyévben fel nem használt 210 elhatárolt veszteséget a következő években saját maga gazdálkodhatja ki [210 = 560 – 350)
4. A csoport adóalapjának el kell érnie az elhatárolt veszteség nélküli pozitív egyedi adóalapok összegét [550 = (700 + 400) / 2].
5. A csoport tárgyévben keletkezett összesen 650 csoportszintű elhatárolt veszteségből felhasznált 200-at [200 = (350 + 400) – 550]. A fennmaradó 450 csoportszintű elhatárolt veszteség felhasználására a következő öt adóév áll a csoport rendelkezésére.

Adókedvezmények

A törvény formailag a csoportos adóalanyiságot jogosítja fel az adókedvezmények érvényesítésére, de valójában az adókedvezmény feltételeit a csoporttagoknak egyedileg kell teljesíteniük. E szabályozás azt jelenti, hogy az adókedvezmények szempontjából a csoportos adóalanyiság a valóságban nem létezik. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a csoportos adóalanyiság több jogcímen is igénybe vehet adókedvezményt, vagy ugyanazt az adókedvezményt több csoporttagja után is érvényesítheti. A csoportos adóalanyiság által összesen érvényesített adókedvezmény ebben az esetben csak kivételesen lehet több, mint az egyedileg érvényesíthető adókedvezmények összege.

Szabadság és felelősség

A törvényjavaslat alapvetően keretszabályokat határoz meg, amelyek gyakorlati végrehajtása során az adózók viszonylag nagy szabadságot élveznek, de ez a szabadság egyben az adózó felelősségét is növeli. Nincs részletes szabály, például, a csoportalapítás iránti kérelem tartalmára, habár a csoportos adóalanyiság megalapításának egy jogszerű kérelem összeállítása az egyik alapvető feltétele. Szintén alaposan végig kell gondolni, hogy a csoportos adóalanyiság gyakorlati működése során milyen helyzetek merülhetnek fel, például, a közös adókötelezettségek teljesítése és a közös adózói jogok gyakorlása során különös tekintettel arra, hogy a csoportos társasági adóalanyiság adókötelezettségét a csoporttagok közül e célra kijelölt és az állami adó- és vámhatóságnak bejelentett csoporttag, mint csoportképviselő útján teljesíti, és ugyanilyen módon gyakorolja adózói jogait. A csoportképviselő olyan nyilvántartást kell vezetnie, amely alkalmas a csoportos társasági adóalanyiság adókötelezettségének teljesítése és jogai gyakorlása érdekében szükséges minden adat alátámasztására és ellenőrzésére. A helyes adózói joggyakorlás kialakítása tehát kiemelt körültekintést fog igényelni.