Az MNB jelentései szerint a lakossági betétek átlagkamata júliusban 3,37 százalék volt az éven túli, és 3,43 százalék az éven belüli lekötéseknél. Egy évvel korábban ugyanez még 5,05, illetve 6,61 százalék volt. Augusztusban már csak 3,20 százalék lett az átlagos lakossági kamat, kevesebb, mint a fele az egy évvel korábbinak. Ez persze egy átlag, amiben benne vannak a nagy összegű, akciós lekötések és a kis összegű, nem akciós pénzecskék is.
A tömeg vándorlása
A rendszerváltás óta nem látott alacsony szintű kamatok hatására rengeteg polgár keres más megoldást, veszi ki pénzét a bankból és fekteti be másutt. Általában vagy befektetési jegyekbe, vagy pedig állampapírba mennek. Csak augusztusban 65, szeptemberben 39 milliárd forintot fektettek be az alapokba, és hónapról hónapra rekordösszegeket, 100-200 milliárdot vettek ki a bankbetétekből. Még a végtörlesztés idején sem volt ekkora mozgás.
Mi ma a legfinomabb?
Egy alapkezelő azt mesélte sok évvel ezelőtt, hogy rengeteg laikus kisügyfél valahogy úgy választ befektetési alapot, mint az üzemi ebédlőben ételt: „Csókolom, mi ma a legfinomabb?” Bemennek a bankba, és megkérdezik, melyik alap a legjobb. Az ügyintéző régen sokszor ránézett egy hozamtáblázatra, és kiválasztotta a legjobb – elmúlt három havi vagy egy éves – hozamú alapot, és azt ajánlotta.
Azóta az ügyintézőket is valószínűleg többször továbbképezték, de az ügyfelek sokszor beleesnek még ugyanebbe a hibába, hogy a múltbeli hozamok alapján tájékozódnak. Ezért lehet az, hogy nagyon sok tőke áramlik olyan alapokba, amelyek a közelmúltban, az utóbbi 3-12 hónapban jól teljesítettek. Mostanában például leginkább abszolút hozamú alapokba és rövid kötvényalapokba.
Buborban az igazság
A befektetők tehát sokszor hibásan összehasonlítják a jövőt – leggyakrabban a mostantól érvényes három-hat havi banki kamatot – a múlttal, valamely alap néhány hónapos visszatekintő hozamával. Pedig, legalábbis hozzávetőleg, ők is tudnának számolni a jövőre nézve.
Az utóbbi, szeptember 30-ig eltelt egy évben például a pénzpiaci alapok (hivatalosan „egyéb pénzpiaci” alapok) évi 4-6, a likviditási alapok (lényegében bankbetét-alapok) pedig 3-5 százalékos hozamot értek el. A jelenlegi kamatszint mellett egy 4-5 százalékos eredmény már jónak számítana, így nem csoda, ha sokan elcsábulnak.
Csakhogy jelenleg egy nagyjából éves diszkontkincstárjegy, amibe a pénzpiaci és rövidkötvény-alapok előszeretettel fektetnek, az ÁKK referenciahozama szerint 3,41 százalékos hozamot biztosít. Az egy éves Bubor bankközi hitelkamatláb-index pedig, amely a bankok egymás között nyújtott betéteit (hiteleit) ábrázolja, 3,48 százalék volt. Nagyjából ekkora, 3,5 százalék közötti hozamot tudnak tehát elérni az alapok is, ha pénzüket egy évre kikölcsönzik.
Azok a fránya költségek
Ha ügyesek, egyedi megállapodással, változó kamatozású kötvényekkel kombinálva, talán kicsivel, 0,1-0,3 százalékponttal többet, de nagyon nagy eltérés nem valószínű. Ebből azonban még nyilván lejönnek az alapok költségei is. Nagy kérdés, hogy ez mekkora.
A PSZÁF évek óta közzéteszi az alapok átlagos éves költségeit (a TER-mutatót, ahogy arról beszámoltunk). Tavaly, 2012-ben például a likviditási és a pénzpiaci alapok átlagosan a tőke 1,43, illetve 1,37 százalékát számolták el költségként. Azaz, ha mondjuk egy alapkezelő elért 7,0 százaléknyi teljesítményt abban az évben a pénz forgatásával, akkor abból, a számlavezetési díjakat és forgalmi jutalékokat nem számolva, mintegy 5,6 százalék maradt.
Így számolj előre
Ha most a következő egy évben az alapkezelők elérnek 3,5, de legyünk jóindulatúak, nagyon ügyesek lesznek, és így inkább 3,8 százaléknyi hozamot, majd abból ugyanúgy lejön 1,4 százalék költség, akkor 2,4 százalék marad. Ez jelenleg a realitás, amivel számolni lehet.
Az alapok saját szabályzataiban ugyanis a költségekre sokszor csak maximumértékeket közölnek, aminek az az értelme, hogy az adott bankcsoport az adott szituációtól, kamatkörnyezettől, betétigényétől, marketingpolitikájától függően több vagy kevesebb költséget is terhelhet alapjaira. Vagyis sokszor nem tudhatjuk biztosan előre, mennyi is lesz. Ez viszont azt is jelenti, hogy az alacsonyabb kamatok miatt talán a költségekből is visszafognak majd valamit, hogy ne csalódjanak akkorát a befektetők. Talán.
Kockáztass, ha mersz!
Mi a megoldás? Hogyan lehet többet remélni? Míg az egy év körüli állampapír referenciahozama csak 3,40 százalék, addig a 2016/D jelzésű, három éves kötvényé 4,40. A futamidő óvatos hosszabbításával – pénzpiaci helyett rövid kötvényalapok vásárlásával – tehát lehet némi többletet elérni, de ez természetesen magasabb kockázattal is jár. Ha a kamatok felfelé indulnak el, akkor bevételtől esünk el, vagy rövid távú visszaváltásnál veszteség érheti az ügyfelet.
A másik, radikálisabb megoldás, ha hosszú távon takarítunk meg, és kockázatosabb befektetéseket is felveszünk a portfólióba. A pénzpiaci alap mellé abszolút hozamú, vagy részvényeket vásároló konstrukciókat is vásárolunk, kockázatvállaló készségünktől függő arányban. Ezeket a befektetéseket azonban többnyire legalább öt évre ajánlják. Rövidebb távon – amint az a 2008-2009-es zuhanásban is látszott – nagy kilengéseket tudnak produkálni.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
