Április 6-án az amerikai képviselőház mezőgazdasági albizottsága meghallgatást tartott a kialakulóban lévő élelmiszerválságról. Sarah Charles, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) vezető tisztviselőjét hallgatták meg. Charles leszögezte, hogy „a jelenlegi válság hatása az éhezésre és az alultápláltságra még nagyobb lehet, mint a 2007–2009-es globális élelmiszerár-válság és az azt követő polgári zavargások, mivel a legutóbbi válságot erőteljes gazdasági növekedés időszakát követte, míg a COVID-19 világjárvány kitörése óta eltelt éveket globális gazdasági visszaesés jellemezte."
A műtrágya ára kulcskérdés
A „Die Welt” egy volt német fogyasztóvédelmi miniszterre hivatkozva jelenti, miszerint Oroszország adja a világ műtrágyatermelésének egyharmadát. Becslései szerint 3,2 milliárd ember élelmezése függ a szintetikus műtrágyák használatától. Ezzel kapcsolatban a miniszter arra figyelmeztet, hogy a világ az emberiség történelmének egyik legnagyobb éhínségét élheti át. De a háborútól és a járványtól eltérően ez a műtrágyahiány nem fog durván, egyik napról a másikra megütni minket. Ez egy lopakodó katasztrófa, ugyanis a meglévő tartalékok még elegendőek az idei terméshez.
A nitrogén alapú műtrágyák ára tonnánként 200-300 dollárról 1700 dollárra emelkedett. Ezek alkotják a legnagyobb termékcsoportot. Előállításuk a levegőből származó nitrogén és a földgázból származó hidrogén összekeverésén alapul, így ammónia keletkezik. A következő lépések a salétromsav és az ammónium-nitrát előállítása: ami már a műtrágya.
Fehéroroszország és Oroszország a világ második és harmadik legnagyobb hamuzsír, illetve kálium-klorid exportőre, amely a műtrágyák másik csoportját alkotja. A kálium alapú műtrágyák ára a korábbi 300 dollárról 1000 dollárra emelkedett.
A műtrágyák árrobbanása azt jelenti, hogy sok gazdálkodó nem engedheti meg magának, és felhagy bizonyos növények termesztésével. Ennek következménye és az élelmiszerárak jelentős, további emelkedése lesz. Egy elhúzódó ukrajnai háború katasztrofális következményekkel járna a világ élelmiszerellátására nézve. Ezért nem csak az azonnali katonai hadjáratra kell összpontosítani, hanem arra, hogy mi történik, ha ez a háború egy évig vagy még tovább tart.
Függés az élelmiszerimporttól
Az élelmiszerek nettó importőreiként funkcionáló országokban emelkedni fognak az árak a következő hónapokban, még akkor is, ha nem közvetlenül Oroszországból vagy Ukrajnából importálnak. A nemzetközi élelmiszerárak meredek emelkedése átgyűrűzik a helyi árakba is.
A témával kapcsolatos legújabb kutatások szerint a növekvő nemzetközi élelmiszerárak az alacsony jövedelmű országokban gyorsabb helyi árak növekedéséhez vezetnek – átlagosan fél hónapos időeltolódással –, míg a közepes jövedelmű gazdaságokban az átvitel általában hosszabb ideig tart (6 hónap). Így a nemzetközi élelmiszerárak emelkedése – bár különböző pillanatokban – minden élelmiszerimporttól függő országot érint. A Világélelmezési Program (WFP) kutatása rávilágított a szubszaharai régió különösen magas kitettségére a következő hónapokban, számos olyan gazdaság jelenléte miatt, amelyeket mind az importfüggőség, mind az alacsony jövedelmi szint jellemez.
Ma a világ búzaexportjának egyharmadát, a napraforgóolaj-export 80 százalékát, a kukoricaexportnak pedig mintegy ötödét lebénítják a Fekete-tenger medencéjének termelési és szállítási zavarai.
A MENA panasza
Az észak-afrikai és közel-keleti (MENA) régió legtöbb országa különösen érzékeny az élelmiszerár-sokkokra. Szerkezetileg függenek a nemzetközi piacoktól, részben a földrajzi és éghajlati tényezők által eredendően korlátozott mezőgazdasági kapacitásuk, valamint a demográfiai növekedésük miatt. Így évente a MENA régió bonyolítja le a világ gabonavásárlásának egyharmadát, még akkor is, ha a régió a világ népességének csupán 4 százalékát teszi ki. Ukrajna búzaexportjának csaknem felét, kukorica- és napraforgóolaj-exportjának egyharmadát pedig a közel-keleti térség országaiba bonyolítja.
Olyan országok, mint Marokkó, Törökország, Irán, Szaúd-Arábia, Izrael és Jordánia búzájuk 10-15 százalékát importálják Ukrajnából. Ezenkívül Egyiptom, Tunézia, Omán és Jemen búzájának 25-35 százalékát importálja a legnagyobb szomszédunkból. Líbiában ez az arány 50 százalék, Libanonban pedig 65 százalék.
A gabonafélék hiányának leginkább kitett arab ország egyben a világ legnagyobb búzaimportőre: Egyiptom. Az ország búzaimportjának 80 százaléka a Fekete-tenger térségéből származik. Az egyiptomiak fejenként 150-180 kg kenyeret fogyasztanak, ami több mint kétszerese a globális átlagnak.
Az egyiptomiak kétharmadát érintő kenyértámogatás és a független pékségekből származó kenyérre szabott árplafon gazdaságilag fenntarthatatlan a kormány számára, de társadalmi-gazdasági szempontból elengedhetetlen a társadalmi béke megőrzéséhez.
Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek 22 milliárd dollárt ígértek jegybanki betétek és befektetések formájában, hogy segítsenek Egyiptomnak megbirkózni az ukrajnai háború hatásaival. Ezzel a támogatással az Öböl-menti országok el akarják kerülni az egyiptomi lázadást, felidézve az 1977-es kenyérlázadásokat a fő egyiptomi városokban, a 2008-as éhséglázadásokat és a 2011-es arab tavaszt.
Ezzel kapcsolatban a francia elnök március 24-én bejelentette Franciaország szándékát az Élelmiszer- és Mezőgazdasági Misszió (FARM) létrehozására, az Európai Unió Tanácsának francia elnöksége keretében és a G7-országokkal közösen. Ez az ukrajnai háború kitörése óta tapasztalt mezőgazdasági és élelmiszeripari sokkhatásokra rövid és középtávú válaszlépéseket irányoz elő. Az Európai Bizottság április 6-án egy 225 millió eurós támogatási csomagot mutatott be a közel-keleti és észak-afrikai térség lakosságának támogatására.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A köztársasági elnök előbb orosz támadásról, majd csak támadásról írt. 
