Az aratási előrejelzések szerint Magyarországon kukoricából nem fog megteremni a belföldi felhasználáshoz szükséges mennyiség, ezért importra szorulhat az ország. A napraforgó esetében is kérdéses a helyzet, valószínűleg ott is importra szorulnak majd a feldolgozók, ha teljes kapacitással akarnak dolgozni.
Kukoricából a magyar belföldi igény (takarmány, ipari, élelmiszeripari) 4,2-4,5 millió tonna/év. Átlagos években a magyar termés 7-9 millió tonna körül alakul, de még sosem fordult elő, hogy ne teremjen annyi Magyarországon, hogy ne legyen export felesleg a belső felhasználáson túl. Idén azonban az előrejelzések szerint a termés 3,2-3,4 millió tonna lehet, de pesszimista vélemények szerint talán a 3 milliót sem fogjuk elérni. A tavalyi évből itt maradt átmenő készleteket is figyelembe véve mindenesetre kijelenthető, hogy importra fog szorulni Magyarország .
A kereslet-kínálatot figyelve az tapasztalható, hogy a magyar termelők nem értékesítik az idei termésüket, ami piaci hiányt okoz. Ennek és a magas áraknak köszönhetően ömlik be az export, jóval olcsóbban, mint a magyar termelőiár-elvárás. A kérdés jelenleg az, hogy az import logisztikailag képes lesz-e lépést tartani az igényekkel, illetve, hogy a magas beszerzési árak miatt mennyivel csökkenhet mind az ipari, mind a takarmány felhasználás. A kínálati oldalt vizsgálva a legnagyobb mennyiséget Magyarország Ukrajnából tudná importálni, de eddig – mivel a korábbi években erre nem volt szükség – nem voltak kiépülve azok a logisztikai kapacitások (vasút, teherautós határátkelők), melyek támogatnák a megnövekedett igényeket.
A februárban kirobbant orosz-ukrán háború következményeként hónapokig leállt az ukrán gabona exportja a Fekete-tenger felé, és ebben az időszakban már elkezdődött az ukrán termények kivitele nyugati irányban Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia felé. Egészen augusztusig az ukrán áru alapvetően csak átutazott Magyarországon a nyugat-európai vásárlók felé, bár már akkor is egy része a magyar végfelhasználóknál landolt, jelenleg azonban a bejövő kukorica teljes mennyisége a magyar igényeket elégíti ki.
Az ukrán terményekre nemcsak hazánknak, hanem Nyugat-Európának is szüksége van, így szükséges lenne növelni a szárazföldi szállítási kapacitásokat, hiszen a 3 hónapja megnyitott fekete-tengeri szállítási folyosó jövője bizonytalan. Az elmúlt hónapokban folyamatosan növekszik az áteresztő kapacitás, ami segíti kielégíteni a keresletet és kordában tartani az árakat olyankor, amikor Magyarországnak is szüksége van import kukoricára.
A napraforgó esetében a kukoricáéhoz hasonló lehet a helyzet, azonban ezen a területen még bizonytalan, hogy szükség lesz-e az import. A búza esetében azonban jobb a helyzet: a magyarországi betakarított mennyiség bár nem érte el az átlagot, mégis jóval több lett, mint a belső igény, így exportálni is tudnánk. Azt tapasztalni azonban, hogy a kereskedelem az aratás óta nagyon lelassult, mert akik akartak, bevásároltak pár hónapra előre aratáskor. A mostani árak, melyeket az export piacok alapján számolnak a kereskedők, jóval alacsonyabbak, mint korábban volt, így nem találkoznak a termelők elképzelésével, akik a pár héttel ezelőtti árak felett szeretnének eladni.
A Tisza-hatás. 
