Az észak- és dél-amerikai kontinensen honos csavarféreg-légy (Cochliomyia hominivorax) a melegvérű állatok veszélyes parazitája, húsevő lárvái főként a szabadon tartott háziállatokat, legfőképp a szarvasmarhákat veszélyeztetik. A kártevő elleni sikeres észak-amerikai irtóhadjárat után az újvilági csavarféreg-légy egy időre visszaszorult Dél-Amerikába.

Manapság azonban a parazita legyek Közép-Amerikából ismét észak felé nyomulnak, és a közép-mexikói gazdák új generációja most először fedezheti fel a rettegett légy kukacait a szarvasmarháiban. Ha behatolnak az Egyesült Államokba, ott hatalmas pusztítást vihetnek végbe. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) becslése szerint egyedül Texas államban akár 1,8 milliárd dolláros kárt is okozhatnak – adta hírül a Reuters.

Egy járvány tovább emelheti a rekordmagas marhahúsárakat, mivel csökkentené a borjúk számát.

Ahogy a haszonállatoknál – és alkalmanként az embereknél és a háziállatoknál – előforduló esetek száma növekszik, úgy egyre valószínűbb, hogy a légy ismét elözönli az Egyesült Államokat – nyilatkozta Dr. Thomas Lansford, a Texasi Állategészségügyi Bizottság állatorvos-helyettese.

Az, hogy embert fertőzzenek meg, rendkívül ritka, de a közelmúltban jelentettek az amerikai hatóságok egy ilyen esetet Maryland államból, ahová a fertőzött egyén a közép-amerikai El Salvarorból tért vissza.

De mi az a csavarlégy?

A nőstény csavarféreg legyek több száz petét is leraknak melegvérű állatok sebeibe. Miután a peték kikelnek, a lárvák éles, kampós szájukkal átfúrják magukat az élő húson, miközben táplálkoznak. Kitágítják a sebet, és végül megölik gazdaállatukat, ha nem lesz kezelve a fertőzés. A marhákon egy apró horzsolás, egy friss billog, vagy egy gyógyuló füljelző gyorsan olyan tátongó sebbé válhat, amelyet tekergőző kukacok borítanak.

A lárvák napokon át falánkan táplálkoznak, majd kimásznak, hogy a földre hulljanak, és beássák magukat a talajba, ahol bebábozódnak. A bábon belül végbemegy az átalakulás, amelynek eredményeként kifejlett legyek jönnek létre, amelyek kibújnak a bábból, rövidesen párosodnak, és újrakezdik az életciklust. A csavarlégy körülbelül kétszer akkora, mint a házilégy.

Egy kis történelem, avagy a sterillégy-módszer

A kártevő elleni védekezés a marhatenyésztés szűnni nem akaró problémái miatt a tudósok érdeklődését is felkeltette. A probléma „nagyszabású” megoldását kínálja a genetikai úton történő rovarirtás, amelynek gondolatát az 1930-as évek végén fogalmazta meg az amerikai entomológus, azaz rovartudós, Edward F. Knipling – állítja az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO). Knipling a csavarlégy elleni küzdelem során ismerte fel, hogy az egyenkénti állatvizsgálat – minden jószág sebeinek hetente többszöri ellenőrzése – költséges és hatástalan, különösen a legeltetéses farmokon. Kollégájával, Raymond Bushlanddel együtt ezért egy átfogóbb megoldáson kezdett gondolkodni, amely a teljes csavarlégy populáció visszaszorítását célozta.

Bushland 1936-ban áttörést ért el: sikerült laboratóriumban, darált húson felnevelni a csavarlégy lárváit, először gazdaállat nélkül. Knipling 1937-ben megfigyelte, hogy a hímek rendkívül agresszívan párosodnak, míg a nőstények életük során csak egyszer fogadnak el hímet. E felismerés nyomán arra jutott, hogy ha sikerül sterilizált hímeket tömegesen előállítani és szabadon engedni, a populáció gyorsan összeomlik. A munkát a második világháború ugyan félbeszakította, de e gondolat alapozta meg a később világhírűvé vált „steril-légy eljárás”-t.

Védőzóna Közép-Amerika határán

Knipling steril legyekre épülő módszerét Floridában tesztelték először: az 1957–58-as tél visszaszorította a csavarlégy-állományt, a tömegesen kibocsátott steril hímek pedig 1959-re eltüntették a fajt a délkeleti államokból. Az Egyesült Államok délnyugati régiójában folytatott program olyan sikeres volt, hogy az országot 1966-ban hivatalosan is mentesnek nyilvánították a csavarlégytől – idézi fel az USDA National Agricultural Library.

A program ezzel nem állt meg. A szakemberek tisztában voltak vele, hogy amíg a légy jelen van Mexikóban és Közép-Amerikában, bármikor visszatelepülhet, amit azt egy 1972-es texasi járvány is jelezte. Ezért a steril-légy eljárást déli irányba terjesztették ki: 1991-re Mexikó, majd a következő másfél évtizedben egész Közép-Amerika megszabadult a csavarféregtől. Végül egy állandó „védőzóna” jött létre Panama és Kolumbia határán, amely megakadályozza a dél-amerikai populációk visszatérését.

Ez a zóna a Darién-földszoros (spanyolul: Tapón del Darién, azaz inkább Darién dugó) egy sűrű esőerdőkkel borított, úttalan és veszélyes terület Panama és Kolumbia határán. Természetes akadályként szolgál Észak- és Dél-Amerika között, és az egyetlen olyan szárazföldi pont, ahol a kontinensek közötti út hiányzik. A terület sok esőt kapó hegyekből és dzsungelekből áll, híres elszigeteltségéről, nehéz terepéről és szélsőséges körülményeiről, ezért a világ egyik legbarátságtalanabb területének számít. Ugyanakkor történelmileg fontos átjáró volt mind az emberek, mind a vadonállatok számára.

A csavarlegyeket itt rendszeresen sterillégy-szabadonengedésekkel tartották kordában. Itt is létrehoztak egy „légygyárat”: Panamaváros fülledt hőségében 2006 óta működik egy világhírű biológiai létesítmény, amely hetente akár 100 millió steril csavarféreg legyet képes gyártani. A legyeket gondosan összeállított tojás-, tej- és porított hemoglobin keverékkel etetik, amely utánozza a seb állapotát. A rovarokat később sugárzással sterilizálják, majd a gócpontokra engedik őket, ahol a steril hímek a vadon élő nőstényekkel párosodva a petéket terméketlenné teszik.

Új invázió indult északnak

Azonban a helyzet az utóbbi években megváltozott, a legyek áthatoltak a „dugón”. 2023-ig a steril legyeket itt, a Darien-fölszoros dzsungelében vetették be, hogy biológiai gátat képezzenek az északi irányú terjedés ellen. Most viszont ismét Mexikóba küldik őket.

A csavarférgek önállóan nem tudnak 12 mérföldnél többet repülni, de nagy távolságokat tudnak megtenni „gazdáik”, például szarvasmarhák, lovak és szarvasok húsában. A legyek már áthaladtak Közép- és Észak-Amerika legszűkebb szárazföldi szakaszain – és a mexikói földszoroson –, ami azt jelenti, hogy exponenciálisan többet kell szabadon engedni a járvány megfékezése érdekében.

Az USDA 1962-ben épített egy légytermelő üzemet a texasi Missionben, amely 96 billió legyet termelt ki 1981-es bezárásáig. Az USDA most azt tervezi, hogy felújítja az üzemet a steril legyek szétszórására, miközben a texasi tisztviselők csavarféreg-légy csapdákat telepítettek a határ mentén.

Eközben Washington leállította a szarvasmarha-importot Mexikóból, és milliókat fektetett be egy új sterillégygyártó-üzem létesítésébe Metapában, Mexikóban. De nagyjából egy évbe telik, mire beindul.

A problémát könnyen lehet számszerűsíteni. Az USDA becslése szerint hetente 500 millió legyet kellene szabadon engedni ahhoz, hogy a kártevőt visszaszorítsák a Darien-földszorosba. A panamai üzem azonban csak maximum 100 milliót termel.

Félelem és reszketés Texasban

Az újbóli fenyegetettség miatt az amerikai szarvasmarha-tenyésztők rovarirtó szereket halmoznak fel, vészhelyzeti terveket készítenek, és riadót fújnak amiatt, hogy a képzett tehenészek hiánya akadályozni fogja a csavarféreg-fertőzések felismerését és kezelését. A kezelés alacsony technológiai igényű és megterhelő: az állatorvosoknak és a farmereknek kézzel kell kikaparniuk minden egyes férget a fertőzött állatból, mielőtt rovarirtó szerrel befújnák a sebeket.

„Ez lehet a legrosszabb biológiai járvány, amellyel életünkben szembesülünk” – mondta Freddy Nieto. A dél-texasi El Sauz Ranch vezetője szarvasmarhákat tart, de a tehetősebb ügyfeleknek lehetőséget kínál vadon élő állatok vadászatára is, a szarvasoktól és a vaddisznókon át az egzotikus állatokig. A több milliárd dolláros vadászati ​​ágazat különösen sebezhető, mivel a csavarférgekkel fertőzött vadon élő állatok lényegében kezelhetetlenek. Gyakran eltűnnek a sűrű bozótosban, és belepusztulnak a sebeikbe.

A kormányzati intézkedések ellenére sok amerikai farmon továbbra sincs elég képzett munkaerő a csordák monitorozására és kezelésére. Olyan cowboyokra lenne szükség, akik ránézésre meg tudják állapítani, hogy a szarvasmarhák fertőzöttek-e.

Májusban Warren Cude, egy harmadik generációs nyugat-texasi szarvasmarha- és juhtenyésztő is kifakadt: „50 év után ismételjük a történelmet. Nem tanultunk az első alkalomból, és elhanyagoltuk a kérdést, és most mindent újra kell csinálnunk, hogy leküzdjünk valamit, amit 50 évvel ezelőtt kiirtottunk”.

A veszély elhárítására az Egyesült Államok 750 millió dollárból steril légygyárat gyárat tervez építeni Dél-Texasban, Edinburg közelében, a mexikói határtól mintegy 32 kilométerre található Moore légibázison, jelentette be Brooke Rollins mezőgazdasági miniszter augusztus közepén az AP tudósítása szerint.

Az USDA pedig 100 millió dollárt fektet a határ figyelésébe, légycsapdákba, valamint a már létező lovas kullancsfigyelő szolgálat bővítésére, hogy a csavarféreg-fertőzéseket is monitorozzák. És kutyákat is kiképeznek a parazita kiszagolására.

Ezenkívül Rollins elmondta, hogy az Egyesült Államok határa zárva marad a Mexikóból érkező szarvasmarha-, ló- és bölényimport előtt egészen addig, amíg a kártevőt vissza nem szorítják dél felé, egészen Panamáig, ahol a legyet a tavalyi év végéig a steril legyek tenyésztésével féken tudták tartani.

Az Egyesült Államok az elmúlt nyolc hónapban háromszor zárta le határait az említett importcikkek előtt, legutóbb júliusban, miután a texasi határtól mintegy 595 kilométerre fertőzésről érkezett jelentés.