Az élelmiszertermelés az egyik nagy, de nem a legjelentősebb károsanyag-kibocsátó szektor, az Európai Unióban a mezőgazdaság felel az üvegházhatású gázok kibocsátásának kilenc százalékáért. Az elmúlt évtizedekben az agrárium jelentősen csökkentette fajlagos kibocsátását, miközben a növénytermő-területeken egyre növekvő hozamokkal termelt, reálértéken nagyjából változatlan élelmiszerárak mellett. Mindezt elsősorban a termelési hatékonyság növelésével, az állattenyésztésben az alkalmazott genetika, a takarmányozás és a tartástechnológia fejlesztésével érte el.
Például a búza globális termőterülete 1960 óta változatlan, az egy hektárra eső hozam viszont három és félszeresére nőtt. Az állati termékek termelése a ’60-as évek eleje óta a kereslettel összhangban majdnem háromszorosára bővült, a baromfinál több mint tízszeresére ugrott, hiszen ahogy nőtt a népesség és emelkedett az életszínvonal, úgy lett világszerte egyre hangsúlyosabb az állati fehérje fogyasztása.
Eközben, főleg az állattenyésztésben, az egy kilogramm termékre jutó károsanyag kibocsátás jelentősen csökkent, 1960-hez viszonyítva a baromfitermelésben 60 százalékra, a sertéstenyésztésben 40 százalékra, a szarvasmarha-tenyésztésben 70 százalékra. Ez a javulás elsősorban az egyre intenzívebb termelésnek köszönhető.
Csak új módszerekkel lehet tovább csökkenteni
Egyre növekvő társadalmi és szabályozói igény mutatkozik a további jelentős mértékű fajlagos károsanyag-kibocsátásra, ami azonban az eddigi módokkal már nem érhető el. A termelési hatékonyságot egyre kevésbé lehet javítani, az állattenyésztésben alkalmazott genetikában nagyságrendi fejlesztést már nem lehet elérni. Más eszközökkel viszont tovább lehet csökkenteni az agrárium ökológiai lábnyomát.
A Takarékbank Agrárcentrum vizsgálata szerint Magyarországon a termelők elsősorban az állattartó épületek energetikai korszerűsítésével, valamint a hulladékmentes körforgásos gazdaságra való törekvéssel tehetnek a fenntartható fejlődésért, miközben ezek az intézkedések egyúttal a jövedelmezőségükre is jótékonyan hatnak. A körforgásos gazdaság eléréséhez szoros együttműködést kell kialakítani más iparágakkal, hogy az agráriumban gyártott és használt termékek az igénybevétel után más szektorban nyersanyagként hasznosíthatóak legyenek.
Nagy szerep hárul a lakosságra és a szabályozókra
A környezeti fenntarthatóság elérése össztársadalmi ügy, csak akkor érhető el a siker, ha mindenki hozzájárul. Míg a hulladékmentes gazdaság eléréséhez az iparágak hosszú távú, szoros együttműködésére van szükség, addig a lakosság például a helyi termelési láncok támogatásával segítheti a károsanyag-kibocsátás csökkentését, hogy a megtermelt élelmiszert lehetőleg helyben fogyasszák el, és ne szállítsák el hosszú úton. Szintén lépni kell a fogyasztói élelmiszerpazarlás radikális csökkentéséért. Napjainkban az élelmiszerek majdnem harmada szemétként végzi, céltalanul termelnek a mezőgazdasági területek majdnem harminc százalékán, az édesvízkészlet negyedének felhasználásával.
Az EU 2019-ben meghirdette a klímasemleges Európa programját, az úgynevezett Zöld megállapodást (Green Deal). Az agrárszektor szereplői szerint azonban nem törekszik a megegyezésre, hanem zöld forradalmat indított, és az ágazat szereplőinek megkérdezése, valamint előzetes hatásvizsgálatok nélkül ír elő csökkentési célkitűzéseket, amelyekkel jelentősen rontja az európai gazdák versenyképességét.
Pozíciók osztásával le tudta szerelni az ellene lázongó képviselőket Robert Fico – egyelőre. 
