Számos felmérésből kiderül, hogy a hazai befektetők fokozottan kockázatkerülők, ezt erősítik meg a Privátbankár saját számításai is. A magyarországi befektetési alapokban levő tőke 63 százaléka alacsony kockázatú alapfajtákban volt május végén.
Az alacsony kockázatú alapok egyik fontos fajtájának a tőkevédett (korábbi nevükön garantált) alapok számítanak, amelyek nevüket onnan kapták, hogy a kiinduláskori tőkét, vagy a tőkét és még egy minimális fix hozamot bármely körülmények között biztosítanak a befektetőknek.
OTP 5000 alatt vagy BUX 19 000 felett?
A gyakorlatban ezt úgy érik el, hogy a befektetett tőke mintegy 80-90 százalékát minimális kockázatú eszközökbe – rendszerint rövid lejáratú állampapírba, bankbetétbe – fektetik, egy kisebb hányadát pedig opciók vásárlására fordítják. Az opció a tőkepiacokon általánosan ismert származtatott pénzügyi eszköz, ami egyfajta jogot jelent, például azt, hogy a vásárlója egy bizonyos áron részvényeket (devizát, árupiaci terméket, kötvényt stb.) vásárolhat vagy eladhat.
Ha például vételi opciót szerzünk BUX-index vásárlására 19 000 pontos áron, azon akkor nyerünk, ha az index e fölé az érték fölé emelkedik. Egy 5000 forintos OTP-eladási opció pedig akkor válik nyereségessé, ha lejáratkor az OTP árfolyama ez alatt az ár alatt lesz. Kicsit olyanok ezek az opciók, mint valamiféle fogadások, amin akkor nyerünk, ha a várt esemény bekövetkezik.
Befektetni a válság ellenére?
A részvénypiacok hosszú távon, évtizedek távlatában az elemzések szerint emelkedni szoktak, aminek sok kisbefektető is szívesen lenne a haszonélvezője, de fél a rövid és középtávú kockázatoktól. Rövidebb távon sok minden befolyásolja az árfolyamokat, mint azt láthattuk a 2008-as Lehman Brothers-válság, vagy a 2011-es nyári minipánik alkalmával.
Ha egy alap a tőkéje nagy részét kamatozó eszközökben tartja – épp annyit, amennyi az eredeti tőke visszafizetéséhez kell –, majd a maradékot opciókra költi, akkor a tőke biztonságban van, az árfolyam-emelkedésekből részesül, az árfolyamesések viszont nem érintik. Ezért számítanak a tőkevédett alapok az egyik legbiztonságosabb alap fajtának.
A legrosszabb eset
Rossz esetben, ha az árfolyamok esnek, a befektető legalább visszakapja a pénzét, mert a kamatozó eszközök kamattal együtt pont kiteszik azt. Jó esetben pedig az opciók is nyereséget hoznak, és így pluszhozam képződik. Az is veszteségforrás lehet, ha az alap mögöttes termékei – általában részvények, árupiaci termékek – nem emelkednek, nem is esnek, csak stagnálnak. Ilyenkor általában szintén nincs hozam, vagy csak minimális.
Az említett biztosíték ugyanakkor nem teljesen száz százalékos, mivel lehet a rossz esetnél is rosszabb. Ha a tőke nagy részét kitevő betéti részt kezelő bank csődbe menne, akkor nagy veszteség is érheti a befektetőt, bár ez az eset nagyon kevéssé valószínű. Ha pedig a szóban forgó opciókat kiíró (eladó) társaság, általában valamely nagyobb nyugat-európai befektetési bank megy csődbe, akkor a tőke egy része, 10-20 százaléka veszhet el, akkor is, ha az alap mögöttes termékének árfolyamai emelkednek.
Háromféle utat követnek
A tőkevédett alapok létrehozói három különböző utat követnek. A zárt végű alapok határozott futamidejűek és a futamidő végéig nem válthatók vissza, ezért a kötelező tőzsdei bevezetés után a tőzsdén adhatók csak el. Ez azonban gyakran jelentős, 10-20 százalékos árfolyamveszteséget is jelenthet (a nettó eszközértékhez vagy az eredeti tőkéhez képest).
Határozott vagy határozatlan legyek? Nem tudom.
A másik verzió a határozott futamidejű nyílt végű alap, ahol a befektetési jegyek folyamatosan visszaválthatók a lejárat előtt is. Ennek általában szintén jelentős költségei vannak, a visszaváltási díj ilyenkor nem alacsony, de sokkal kisebb, mint a tőzsdei eladás említett vesztesége. A harmadik verzió a nyílt végű, de folyamatos, határozatlan futamidejű működés. Ekkor az opciókat rugalmasan kötik újra, például évente, illetve újítják meg az alap tőkéjének változása alapján. A kiszállás költsége általában itt sem alacsony.
|
A cikk támogatója: 
|
A magyar külügy is megszólalt. 
