Hatalmas pofont ad az öngondoskodásnak a kormány új adóterve

Különadót vet ki a kormány a magyarországi befektetési alapkezelőkre is − olvasható a parlamentnek kedden benyújtott adótörvényekben. A tervezet szerint a forgalmazási díj 25 százalékát kell befizetniük az érintett szereplőknek. A kormány tervezete szerint a befektetési alapkezelőknek negyedévente kellene bevallaniuk adófizetési kötelezettségüket, majd a negyedévet követő hónap huszadik napjáig befizetni a terhet.

Eltűnik a szektorprofit

A befektetési alapokban szeptember végén 5418 milliárd forint volt alapokban, ezek kétharmada nyílt végű alapban szerpelt. A Bamosz összesítése szerint a tagjaik által kezelt összvagyon ugyanakkor 8200 milliárd forintot tett ki. A befektetési alapok eddig nagyjából kétmilliárd forint adót fizettek, a Napi Gazdaság számításai szerint a tíz legnagyobb magyarországi alapkezelőnek 2013-ban 39,7 milliárd forint árbevétele volt, abban azonban lehetnek eltérések, ennek mekkora része a forgalmazási díj. A legnagyobb szereplő, az OTP Alapkezelő Zrt. nyilvános beszámolója szerint náluk a 15,3 milliárdos forgalomból 14,4 milliárd származott befektetési alapkezelésből, egy ekkora tétel esetében 3,6 milliárd forint adófizetési kötelezettség terhelné az OTP-t. Amennyiben a teljes szektor esetében hasonló arányokkal számolunk, a tíz legnagyobb cégre 9,35 milliárd forint különadó hárulna a Napi Gazdaság számítása szerint, míg a teljes szektor terhe elérhetné a tízmilliárdot. Ez elvihetné a szektor jövedelmének nagy részét, hiszen a 2013-as eredmény után a tíz legnagyobb cég 12,1 milliárd forint osztalékot fizetett ki tulajdonosainak.

Öngondoskodási öngól

Arról, hogy az új adótehernek mekkora részét tudják az alapkezelők továbbhárítani, már most elkezdődtek a számolgatások. Az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy bizonyos területeken egyszerűen meg van kötve az alapkezelők keze. Azzal például, hogy a nyugdíjbiztosítások esetén a Magyar Nemzeti Bank – egyébként helyesen - megkötötte a biztosítók kezét a költségek ügyfelekre hárításának mértékében a Teljes Költség Mutató (TKM) maximalizálását előíró ajánlásával, kész helyzetet teremtett. A költségoldalon az alapkezelők szinte bizonyosan nem tudják majd az alapkezelői díjakat az adó mértékében emelni a megbízó biztosítók felé, akik termlkeik nyári átdolgozása után meglehetősen kifeszített költségstruktúrával dolgoznak a magas jutalékok okán – amelyeket ugyanakkor az tesz indokolttá, hogy a termék tömeges elterjedését csak úgy lehet elérni, ha „kijárják” az ügyfélnél. Persze, a kényszerhelyzet elindíthat további költségcsökkentéseket a biztosítói oldalon is – hiszen a magasabb hozamlehetőségekkel bíró befektetési alapok nélküli portfóliók aligha lesznek vonzó öngondoskodási célpontok – ám a döntés sokak szerint ismét csak annak jele, hogy a kormányzat a rövid távú fiskális céloknak rendeli alá azokat a célokat, amelyek hosszú távon szintén a büdzsét menthetnék. Merthogy nemcsak a nyugdíjbiztosításokat, de a többi öngondoskodást célzó termék esetében növeli a költségeket s ezzel párhuzamosan csökkenti a vagyongyarapodást a befektetési alapokra kivetett adó – merthogy a szolgáltatóknak – miként az a fenti példából látszik – nincs más lehetőségük, mint a forgalmazói díjra kivetett összeg áthárítása. Márpedig minél kisebb értelme van előtakarékoskodni, annál komolyabb kríziskezelés vár majd az államra.