<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
6p

Mi lesz a sporttal a NER után? Mi lesz a közpénzből felhúzott stadionokkal, a TAO-rendszerrel és az államilag kiemelt sportegyesületekkel?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázóval, a Jobbik országgyűlési képviselőjével - vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2022. január 27. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Egyfelől számtalan fórumon elhangzik a kockázatok kezelésének szükségessége, másrészt több történetet ismerünk, ami pont arról szól, hogy a kockázat fedezésére megkötött ügyletek okoztak akár a vállalat csődjéhez vezető veszteségeket. Ezek szerint a kockázatokat csökkenteni kockázatos?

Valamit kezdeni kell a kockázattal

A kockázatkezelés az élet minden területén, de a pénzügyekben különösen sokat hangoztatott fogalom. A pénzügyi kockázatok jelentős részét az un. piaci kockázatok, vagyis a pénzügyi piacokon kereskedett termékek - mint devizák, részvények, különböző kamatlábak, - árfolyamváltozásából adódó eredményváltozás kockázata, teszik ki. A pénzügyi tankönyvek és a banki ismertetők is kiemelik, hogy csak olyan kockázatokat vállaljunk, aminek hatását, következményeit fel tudjuk mérni, esetleg még jobban is, mint mások, a többit pedig adjuk át a piac azon szereplőinek (pl. bankok), akiknek ezen kockázatok kezelése a fő tevékenységeik közé tartozik. (Ez az ajánlás sajnos kimaradt a devizahitelek információs anyagaiból.)

Ha megfogadjuk a fentieket, akkor vagy kerüljük a jelentős piaci kockázattal járó tevékenységet, mint a devizatranzakciók, vagy az alaptevékenységből (például külkereskedelmi aktivitásból) származó devizakockázatot adjuk tovább, akár úgy, hogy bevételeink és kiadásaink devizanemét összehangoljuk (természetes fedezés), akár úgy, hogy ellentétes kockázatú pénzügyi pozíció vállalásával gyakorlatilag megszüntetjük a kockázatot. Ez utóbbi, a pénzügyi fedezés, tipikus eszközei a pénzügyi származtatott termékek vagy derivatívák. A legegyszerűbb és költségmentes megoldás az adott kockázatos pozíció határidős vétele, vagy eladása, egy olyan megállapodás kötése, amely a jövőbeli devizatranzakció árfolyamát most rögzíti. Fontos látni, hogy a fedezeti ügylet önmagában szintén kockázatos, de ez a kockázat pont ellentétes az eredeti kitettségünkkel, ezáltal lesz a teljes pozíciónk elvileg kockázatmentes.

Mi történik, ha pont a kockázat fedezésével vállalunk kockázatot?

Furcsa paradoxon azonban, hogy a kockázatok fedezése céljából kötött pozíción súlyos veszteségeket is elszenvedhetünk. Ennek egyik oka lehet, ha rosszul mérjük fel a fedezeti eszköz tulajdonságait és szerencsétlen módon még fokozzuk is a kockázatokat, mint például az importőr vállalatoknak eladott profitmax ügyletek (lásd itt >> ).

A másik ok a határidős ügyletek partnerkockázatának kezeléséhez kapcsolódik. A fedezeti megoldást nyújtó partnerünk egy kockázatos ügyletet köt velünk, és nem lehet biztos abban, hogy akkor is teljesítjük a határidős szerződésben foglalt kötelezettségünket, ha az az aktuális piaci áraknál kedvezőtlenebb átváltást ír elő számunkra. Ugyanígy mi sem lehetünk biztosak abban, hogy ő is minden körülmények között helyt fog állni, ezért olyan partnert válasszunk, akinek a fizetési megbízhatóságában nem kételkedünk.

Partnerkockázat tőzsdén és tőzsdén kívül

A derivatív ügylethez kapcsolódó partnerkockázat kezelése eltér a tőzsdei és a tőzsdén kívül kötött határidős ügyletek esetén. A tőzsdei központi elszámolás ezt a kockázatot minimalizálja, mivel az üzletkötést meghatározott összeg letétként történő elhelyezéséhez köti, az ügylet eredményét pedig a letét terhére naponta elszámolja. Mindez azt jelenti, hogy bár a határidős ügylet eredménye kizárólag a kötéskor megállapodott határidős árfolyam és a lejáratkor érvényes azonnali árfolyam függvénye, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen utat jár be menetközben az árfolyam, mivel annak függvényében napról napra változik a letéti számlánk egyenlege, ami jelentős likviditási kockázatot jelent.

A tőzsdén kívül kereskedett határidős megállapodások hagyományosan nem írnak elő ilyen elszámolási kötelezettséget a futamidő alatt, ezért a tankönyvi példákban ezek mentesek a cash-flow ingadozás kockázatától. A gyakorlatban azonban már korábban is előfordult, de a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság után egyre inkább jellemző, hogy a derivatív ügylet nem realizált veszteségének – vagyis az a veszteség, amit akkor szenvednénk el, ha most lezárnánk az ügyletet – meghatározott szintje felett a bank biztosítékot követel ügyfelétől. A pozíció esetleges finanszírozási szükséglete tehát a tőzsdén kívüli szerződések esetében is likviditási kockázatot jelent.

Nézzünk egy példát!

Hogy járt az az exportőr, aki 2004 márciusában, illetve 2006 januárjában az egy év múlva esedékes euró bevételét fedezte határidős euró eladással? Amennyiben klasszikus értelemben vett tőzsdén kívüli határidős megállapodás történt, pénzmozgás mindkét esetben csupán lejáratkor, a megállapodás szerinti adásvétel pillanatában történik. Azonban teljesen más a két helyzet akkor, ha a határidős megállapodás lejárat előtti eredményét folyamatosan elszámolják a felek, így annak finanszírozási vonzata is van. A két időszakot úgy választottuk, hogy a kötéskori és a lejáratkori (egy év múlvai) árfolyam nagyjából azonos legyen, a példában 250 forint eurónként. A bejárt árfolyampálya (kék vonal) az első esetben csupán kis eltérést mutat a 250-es szint körül, a második esetben viszont 290-ig emelkedik, majd onnan tér vissza 250-es értékhez. Az első esetben a határidős ügylet szinte végig nyereséges (a lila oszlopok mutatják a fedezeti ügylet értékét, forintban eurónként), tehát nem kell attól tartani, hogy a bank biztosítéknyújtási kötelezettséget fog előírni, sőt, akár futamidő előtt realizálható ez a nyereség, finanszírozást teremtve egyéb kötelezettségek számára.

 

 

A második esetben kevésbé volt szerencsés a fedező, ugyanis a fedezeti ügylet nagyjából 11 hónapig veszteséges, és csak az utolsó hónapban válik nyereségessé. Emiatt a futamidő nagy részében letét vagy biztosíték formájában eurónként 15-25 forintot is le kell tennie, ami a lefedezett árbevétel 6-10%-a! Egyáltalán nem biztos, hogy a fedező vállalat az árbevétel akár 10%-ának megfelelő likviditással rendelkezik, amit a fedezeti ügylet finanszírozására tud fordítani.

 

 

A határidős fedezés tehát egyrészt kiküszöbölte a devizabevétel lejáratkori értékváltozásának kockázatát, másrészt viszont egy újabb kockázatot generált, mégpedig a futamidő alatti pénzáramlás változásának kockázatát (cash-flow kockázat).

Bár jelenleg a fedezésben leginkább aktív nagyvállalatok biztosíték nélkül is tudnak határidős ügyleteket kötni, szabályozói törekvés a partnerkockázatok globális csökkentése, ezért a legújabb európai uniós piac-szabályozás (EMIR) már bizonyos összeghatár és ügylettípusok esetében a tőzsdén kívüli ügyletek esetében is központi elszámolást ír elő. A szabályozásbeli változások hatására várhatóan a nagyvállalatok is egyre inkább szembesülnek majd a fedezés likviditási kockázatával.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene lefedezni a piaci kockázatokat, hanem a következmények ismeretében a fedezési arány és a fedezeti eszköz megfelelő választásával megtalálni az optimális megoldást, amely megfelelően csökkenti az eredeti kitettség kockázatát és esetleges finanszírozási igénye nem ró elviselhetetlen terhet a vállalatra (egyénre).

A FinLab blog szerzői a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék oktatói és kutatói, de az írások minden esetben a szerzők magánvéleményét tükrözik.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

FinLab Mi az az átváltható kötvény?
Mezőfi Balázs | 2015. július 24. 17:17
Az átváltható kötvények érdekes alternatívát nyújtanak mind a befektetők, mind a kibocsátók számára a részvényekkel és kötvényekkel szemben, ennek ellenére a hazai piac mérete elhanyagolható. Néhány hazai kibocsátóval azonban találkozhatunk, legutóbb például a Plotinus holding cég bocsátott ki átváltható kötvényeket. A cikk első részében bemutatom az átváltható kötvények árazásával kapcsolatos legfontosabb alapfogalmakat, amelyek fontosak lehetnek az eszköz működésének megértésében, második részében pedig bemutatom a témában végzett empirikus elemzésem legfontosabb eredményeit.
FinLab Rejtély a tőzsdén: a láthatatlan piacokról jön a forgalom?
Havran Dániel | 2015. május 11. 20:04
Vajon a tőzsdéken az alacsonyabb forgalom azért van, mert a kereskedők csere utáni étvágya csökkent volna? Az, hogy a tőzsdei forgalom még ma sincs a válság előtti szinten, abban nem annyira a bizalmatlanság, hanem sokkal inkább egy fontos intézményi változás, a dark poolok népszerűsége magyarázza.
FinLab A világ legnagyobb brókerbotrányának története
Berlinger Edina | 2015. május 10. 13:39
Az alábbiakban röviden ismertetem egy híres amerikai pénzügyi botrány történetét a lenti források fordításával és rövidítésével. Azt az olvasóra bízom, hogy megtalálja a közelmúlt hazai botrányaival való hasonlóságokat és különbözőségeket.
FinLab Ami most van az minden, csak nem normális tőkepiac
Misik Sándor | 2015. május 4. 08:58
A 2008-as válság óta megháromszorozódott amerikai részvényindexek emelkedése a válság előtti kereskedési mennyiség fele/egyharmada mellett történt, és folyamatosan csökkenő trendet mutat, ami érdekes kérdéseket vet fel több piaci szereplőben is.
FinLab Szemben az egész világgal: mi történik a magyar felsőoktatásban?
Berlinger Edina | 2015. április 26. 12:02
A nemrégiben újra fellángoló diáktüntetések jó alkalmat teremtenek arra, hogy végiggondoljuk, hogy mit csinálunk mi itt a felsőoktatásban.
FinLab Tényleg keveset költünk felsőoktatásra, vagy tartsák el magukat az egyetemek?
Havran Dániel | 2015. január 17. 18:00
Az elmúlt napokban az érettségi kérdése kapcsán újra sokat hallhatunk a felsőoktatási politikáról, illetve a felsőoktatás finanszírozásáról. Egyesek azt állítják, hogy keveset költünk a tudományra és annak disszeminációjára, mások azt hangoztatják, hogy az lenne az egészséges, hogy ágazat maga termelné ki működésének költségét. Hol az igazság? Mennyire lehet ezt az „iparágat” alul- vagy felülfinanszírozni? Járjuk körül ezt a kérdést a blogban.
FinLab Milyen egy jó nyugdíjrendszer?
Berlinger Edina | 2015. január 10. 11:01
A szakirodalmi kritikák szerint, a létező nyugdíjrendszerekkel általában az a baj, hogy nem tudják megfelelően kezelni a demográfiai és a munkaerő-piaci trendeket, illetve kevéssé átláthatók. Tervezzünk új nyugdíjrendszert, de előbb számoljunk le a mítoszokkal!
FinLab Intézményesített csalás? Elképesztő trükkel húzzák le a tőzsdézőket
Misik Sándor | 2015. január 5. 20:01
Egy befektető azt vette észre, hogy az általa adott megbízások mindig kicsit „arrébb” teljesültek, mint tervezte - utánajárt, miféle boszorkányság áll a háttérben és amit talált, az egészen elképesztő volt. Csak úgy kerülhetjük el a lehúzást, ha saját tőzsdét nyitunk, és veszünk egy hatvan mérföldes kábeltekercset?
FinLab Filléres gondok és fényűzés: a magyar sport két arca
Juhász Péter PhD CFA | 2014. december 30. 16:28
Úgy tűnik, itthon néhányan mesésen megélnek a jelenlegi zavaros sportvezetési helyzetből, miközben a többségnek filléres gondjai vannak. A szinte áthatolhatatlan fal azonban nem sportágak között húzódik, s nem is a tömeg és a versenysport között.
FinLab A cashflow és az igazság
Fazakas Gergely | 2014. december 22. 11:36
A minap egy számvitel előadására ültem be ahhoz a csoporthoz, melyet én magam vállalati pénzügyekre oktatok.. Számviteles kollégám izmos felütéssel kezdte az előadást: „Vannak tárgyak, ahol alulértékelik, és vannak, ahol nagyon túlértékelik az eredménnyel szemben a cashflow szerepét – én majd elmondom az igazságot.”
hírlevél
depositphotos Ingatlantájoló