Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában
A minap egy számvitel előadására ültem be ahhoz a csoporthoz, melyet én magam vállalati pénzügyekre oktatok.. Számviteles kollégám izmos felütéssel kezdte az előadást: „Vannak tárgyak, ahol alulértékelik, és vannak, ahol nagyon túlértékelik az eredménnyel szemben a cashflow szerepét – én majd elmondom az igazságot.”

Némileg megbántva éreztem magam a cashflow-központú érzelmeimben. Hát nem a pénzért teszi be a pénzét a befektető? Hát nem ebből tudja finanszírozni a vállalat növekedését, a további befektetéseket? Hát nem azért fontos ez, ahogy az indirekt cashflow-összeállítás logikája is mutatja – mi minden az, ami cashflowt termel, mi az, amire el szeretném költeni, és mi az, ami marad ezután? Legalábbis én ezt szoktam hallgatóim figyelmébe központi kérdésként ajánlani.

A haszonközpontú világ

Hosszú évek óta többet tanítok posztgraduális hallgatókat, mint nappalisokat. Meg kell mondanom, mindkét oktatási formát nagyon kedvelem – az első diplomások frissességét, nyitottságát, technikai felkészültségét, de a másoddiplomások tapasztalatát, bölcsességét is – azt, hogy tudják már, miért szeretnének közgazdaságtant és benne pénzügyeket tanulni, tudják már, hogy a munka és a hétköznapi élet milyen területén kell majd alkalmazniuk az új tudást, illetve milyen már meglévő, csak kissé szakadozott, félig-meddig ismereteiket kell érthető, átlátható struktúrába fejteni. Nekik elsősorban nem eszközöket és technikákat, hanem gondolkodásmódot, látásmódot kell adni. Ezek a végzett jogászok, mérnökök, orvosok és egyéb szakemberek elsősorban azt szeretnék megérteni, hogy közgazdász kollégáik hogyan értelmezik a vállalati-üzleti világot, mit értenek egyes, gyakran használt fogalmak alatt – egyáltalán, egy kicsit belelátni abba, mi hogyan látjuk a haszonközpontú világot.

Az első kérdés, amelyet fel szoktam tenni a gyakorló, már a vállalati életből érkező hallgatóknak, hogy mit tartanak a vállalat fő céljának? Azzal együtt, hogy egy pénzügyesnek erre nagyon határozott válasza van, hosszas brain-strorming szokott kialakulni, azaz változatos ötletek szoktak felmerülni – a növekedés, a minél hosszabbtávú fennmaradás, a fogyasztói igények kielégítése, a környezet-tudatosság – vagyis részcélok vagy inkább eszközök, melyek bizonyos vállalatokra igazak, másokra nem – tehát általános és fő célként biztosan nem fogadhatóak el. A vita vége felé általában két álláspont szokott kialakulni – az egyik csoport a fő célt a profitban látja, a másik pedig a tulajdonosi érték növelésében. A számviteli – mikroökonómiai látásmód a profitra, a pénzügyi – vállalatértékelési az értéknövelésre helyezi a hangsúlyt. De melyiknek is van primátusa? A bölcs válasz valahogy úgy kezdődhet, hogy attól függ…

Mi is az a profit?

Attól függ, mit értünk profiton és attól, milyen időhorizonton vizsgálódunk. A pénzügyesek kulcsfogalma a pénzáramlás, cashflow – de ezt értelmezhetjük pénzügyileg, azaz pénzben realizált „eredmény”-nek (azaz pozitív egyenleg esetén profitnak) is. A cashflow is flow, ahogy az összes többi eredménykategória is. Mégis, speciális abban a tekintetben, hogy a pénz újrabefektethetőségét kihasználva az idődimenzió beépíthető a cashflowval való elemzés eszköztárába (diszkontált cashflow-módszerek) – melyre a statikus eredményfogalmak nem képesek.

Az időtényező

Az idődimenzió egy más szempontból is releváns. A számviteli értékelés a múltból táplálkozik – milyen gazdasági események történtek a múltban, ezek és az esetleg szükséges korrekciók adják a jelenlegi értéket. Az újrabefektethetőség a tulajdonosi értékben is ex post van jelen – a ki nem osztott eredményekkel, az eredménytartalékokkal növekszik a saját tőke nagysága. (Már az elnevezés is mutatja a különböző szemléletet: a számvitel – „fel nem osztott eredmény” – a múltbeli eredményből való tartalékolásra, a pénzügyek – „újrabefektetési hányad” – a jövőbeli felhasználásra helyezi a hangsúlyt.) A pénzügyes értékelés a jövőben megszerezhető értékekre, a majdan megszerezhető pénzáramlások jelenértékére helyezi a hangsúlyt.

Érdekes, hogy közgazdászok különböző csoportjai mennyire más módon, mennyire más idődimenziókkal értékelik ugyanazt a vagyonmennyiséget. A számviteli múltbeli eseményeken túl a statisztikus a jelenlegi összehasonlító adatok segítségével, a termelésmenedzser a jelenben vagy közeljövőben érvényes újraelőállítási költségekkel, a pénzügyes a jövőben megszerezhető cashflowk jelenértékével, a stratéga a vállalatban a hosszútávú jövőben rejlő döntési – opciós lehetőségekkel értékelné a vállalatot. Egyre távolabb kerülünk nemcsak a múlt – jelen – jövő időhorizonton is, de az objektív – szubjektív síkján is. A számviteles még ténylegesen realizált eseményeket vesz figyelembe (legfeljebb korrigálja az ott realizált értékeket, lásd pl. értékcsökkenési leírás), míg a másik végletben az opciós értékelésnél már azt sem tudjuk, hogy milyen iparágban, milyen tevékenységre használjuk a vállalat eszközeit.

Azt gondolom, mindkettőnknek igaza van – csak eltérő szemlélettel nézzük a vállalatot. A jövőbeli terveket illetően a cashflownak kulcsszerepe van. Számviteles barátom, aki a vállalat múltját és jelenét látja, a már elköltött pénzekkel már nem tud mit kezdeni – ezek ex post kevéssé érdekes nagyságok (hacsak nem hirtelen nagyobb vagyonmennyiséget mentettek ki a vállalatból). A jövő elemzése tekintetében is van azonban az eredménytervnek jogosultsága – de ez az érvényesség az időhorizonttól is függ. Éven belüli likviditási tervet biztosan nem eredményalapon csinálnék, de pár éves távlaton egy stabil (nem-növekvő, nem-csökkenő) vállalatnál már az eredmény is jól kell, hogy közelítse a cashflow-termelő képességet. Talán a tárgyi eszközök jellemző elhasználódási ideje az a határvonal, ahol az eredmény és a cashflow szemlélete összeér, ahol a befektetések – majd az értékcsökkenési leírás – végül az eszközök értékesítése, ezek körforgása már nem okoz jelentős zavart az eredmény és a cashflow viszonyában.

Talán nem véletlen, hogy cashflow-előrejelzésnél nagyjából ilyen időszakra tervezzük évente a cashflowt, azaz ez az explicit szakasz nagyjábóli határa – utána azt gondoljuk, valamilyen átlagos jövedelmezőség, eredményesség (például: sajáttőke-arányos eredmény) vezérli a vállalatot. A vállalat hosszú távú jövőjében eredmény és cashflow végre összeborulhat.

Igazság? Sajnálom, nincsen. Talán ahogy bölcs jogász posztgraduális hallgatóim mondják egy-egy kérdésre válaszolván: az attól függ. A cashflow esetében az elemzési időhorizonttól.

A FinLab blog szerzői a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék oktatói és kutatói, de az írások minden esetben a szerzők magánvéleményét tükrözik.

Címkék: FinLab Cashflow

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, Darvas Zsolt, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá, cikkenként nagyjából 10 forintért, havonta és laponként 745 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz januárban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 372 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

FinLab Mi az az átváltható kötvény?
Mezőfi Balázs | 2015. július 24. 17:17
Az átváltható kötvények érdekes alternatívát nyújtanak mind a befektetők, mind a kibocsátók számára a részvényekkel és kötvényekkel szemben, ennek ellenére a hazai piac mérete elhanyagolható. Néhány hazai kibocsátóval azonban találkozhatunk, legutóbb például a Plotinus holding cég bocsátott ki átváltható kötvényeket. A cikk első részében bemutatom az átváltható kötvények árazásával kapcsolatos legfontosabb alapfogalmakat, amelyek fontosak lehetnek az eszköz működésének megértésében, második részében pedig bemutatom a témában végzett empirikus elemzésem legfontosabb eredményeit.
FinLab Rejtély a tőzsdén: a láthatatlan piacokról jön a forgalom?
Havran Dániel | 2015. május 11. 20:04
Vajon a tőzsdéken az alacsonyabb forgalom azért van, mert a kereskedők csere utáni étvágya csökkent volna? Az, hogy a tőzsdei forgalom még ma sincs a válság előtti szinten, abban nem annyira a bizalmatlanság, hanem sokkal inkább egy fontos intézményi változás, a dark poolok népszerűsége magyarázza.
FinLab A világ legnagyobb brókerbotrányának története
Berlinger Edina | 2015. május 10. 13:39
Az alábbiakban röviden ismertetem egy híres amerikai pénzügyi botrány történetét a lenti források fordításával és rövidítésével. Azt az olvasóra bízom, hogy megtalálja a közelmúlt hazai botrányaival való hasonlóságokat és különbözőségeket.
FinLab Ami most van az minden, csak nem normális tőkepiac
Misik Sándor | 2015. május 4. 08:58
A 2008-as válság óta megháromszorozódott amerikai részvényindexek emelkedése a válság előtti kereskedési mennyiség fele/egyharmada mellett történt, és folyamatosan csökkenő trendet mutat, ami érdekes kérdéseket vet fel több piaci szereplőben is.
FinLab Szemben az egész világgal: mi történik a magyar felsőoktatásban?
Berlinger Edina | 2015. április 26. 12:02
A nemrégiben újra fellángoló diáktüntetések jó alkalmat teremtenek arra, hogy végiggondoljuk, hogy mit csinálunk mi itt a felsőoktatásban.
FinLab Tényleg keveset költünk felsőoktatásra, vagy tartsák el magukat az egyetemek?
Havran Dániel | 2015. január 17. 18:00
Az elmúlt napokban az érettségi kérdése kapcsán újra sokat hallhatunk a felsőoktatási politikáról, illetve a felsőoktatás finanszírozásáról. Egyesek azt állítják, hogy keveset költünk a tudományra és annak disszeminációjára, mások azt hangoztatják, hogy az lenne az egészséges, hogy ágazat maga termelné ki működésének költségét. Hol az igazság? Mennyire lehet ezt az „iparágat” alul- vagy felülfinanszírozni? Járjuk körül ezt a kérdést a blogban.
FinLab Milyen egy jó nyugdíjrendszer?
Berlinger Edina | 2015. január 10. 11:01
A szakirodalmi kritikák szerint, a létező nyugdíjrendszerekkel általában az a baj, hogy nem tudják megfelelően kezelni a demográfiai és a munkaerő-piaci trendeket, illetve kevéssé átláthatók. Tervezzünk új nyugdíjrendszert, de előbb számoljunk le a mítoszokkal!
FinLab Intézményesített csalás? Elképesztő trükkel húzzák le a tőzsdézőket
Misik Sándor | 2015. január 5. 20:01
Egy befektető azt vette észre, hogy az általa adott megbízások mindig kicsit „arrébb” teljesültek, mint tervezte - utánajárt, miféle boszorkányság áll a háttérben és amit talált, az egészen elképesztő volt. Csak úgy kerülhetjük el a lehúzást, ha saját tőzsdét nyitunk, és veszünk egy hatvan mérföldes kábeltekercset?
FinLab Filléres gondok és fényűzés: a magyar sport két arca
Juhász Péter PhD CFA | 2014. december 30. 16:28
Úgy tűnik, itthon néhányan mesésen megélnek a jelenlegi zavaros sportvezetési helyzetből, miközben a többségnek filléres gondjai vannak. A szinte áthatolhatatlan fal azonban nem sportágak között húzódik, s nem is a tömeg és a versenysport között.
FinLab Részletek az év könyvéből: mi a társadalmi felelősség?
Berlinger Edina | 2014. december 17. 20:03
Jean Tirole Nobel díjas közgazdász a 2005-ben megjelent Theory of Corporate Finance könyvében részletesen foglalkozik a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdésével. A könyvet 2014-ben az év könyvévé választották Amerikában. A könyv részletet Berlinger Edina egyetemi docens fordította.
Friss
hírlevél