Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában
Az elmúlt napokban az érettségi kérdése kapcsán újra sokat hallhatunk a felsőoktatási politikáról, illetve a felsőoktatás finanszírozásáról. Egyesek azt állítják, hogy keveset költünk a tudományra és annak disszeminációjára, mások azt hangoztatják, hogy az lenne az egészséges, hogy ágazat maga termelné ki működésének költségét. Hol az igazság? Mennyire lehet ezt az „iparágat” alul- vagy felülfinanszírozni? Járjuk körül ezt a kérdést a blogban.

Az egyetemeknek két alapfunkciója van:

a)      az emberiség általános tudásának bővítése és ápolása (az első egyetemekkel egyidős);

b)      a modern kor társadalmi/ipari igényeknek megfelelő szakemberek képzése, a szaktudás őrzése (ez az elvárás az ipari forradalom korában jelent meg).

Egy-egy ilyen intézményt működtetni kell, fenn kell tartani. Az eredményesség szempontjából két fontos követelménnyel is szembe kell nézni: verseny és gazdálkodás.

A verseny. A tudományos életben –  publikációkban és a friss tudás megszerzésében és oktatásában  – verseny van az egyetemek között. A köznyelvben a versenyhez gyakran olyan fogalmat csatolnak, mint az erőforrásokért való zérus összegű túlélési verseny (például az egy székkel kevesebb van, mint ahányan vagyunk című játék), pedig ha felidézzük hangverseny szavunkat, akkor a versenyt, mint az értékteremtő minőség, a megfelelő erőfeszítés garanciájaként használjuk. A felsőoktatásban is az utóbbi, mintsem az előbbi szerint kellene gondolkodnunk. Az értékteremtő verseny feltétele, hogy a szereplők tevékenyek legyenek, és mindezt autonóm módon, másoktól függetlenül tehessék.

Gazdálkodás. A kijelölt funkciók megvalósításához pénz kell. A célok egy része pozitív externáliaként jelenik meg a társadalom részére, amelynek támogatását csak az állam tudja megtenni. Még a leggazdagabb magánegyetemek (Harvard, New York) is jelentős állami hozzájárulást kapnak, a társadalomnak még így is nagyon megéri a jelenlétük. Sokfelé és sokszor hallani azt az állami tulajdonlással kapcsolatos mondatot mely szerint „az állam rossz gazdálkodó”, az „állami cégnek nincs igazi gazdája”. Ugyan egy felsőoktatási intézmény nem működtethető tisztán profitszerző intézményként, de ettől még tudnia kell gazdálkodni, és hatékonyan kell erőforrásait allokálni, és ösztönöznie kell a dolgozóit a teljesítményre.

Gazdálkodni versenyhelyzetben: ez egy igazi menedzseri feladat. Hogy érzékelni lehessen, miben más mégis ezt irányítani, mint egy profitorientált cégben vezetőnek lenni, játszunk el a gondolattal, hogy egy egyetemet vezetnénk!

*

Ahogy egy futballmenedzser számítógépes játékban, itt is rengeteg dologra kellene ügyelni, hogy jól működjünk kedvenc focicsapatunk, azaz: itt egyetemünk. Indítsuk el a 2015-es év legújabb játékát, az EgyetemSzimulátor 1.0-át. Kezdjünk a legegyszerűbb pályán: legyünk egy kis üzleti főiskola (business school) vezetői. (Az orvosi vagy műszaki tudományokban, ahol drága laborokat is kell finanszírozni, egy kicsit nehezebb dolgunk lenne.) Válasszuk ki a lokációt is: Valahol Európában. A számok fiktívek lesznek.

 

 

Start. A játék során először a szakokat nézzük át, majd az oktatókat, ezt követi aztán a kiadások, majd a bevételek összesítése.

Szakstruktúra. Az új üzleti iskolában összesen három BA szakot indítunk, minden szakra 40 diákot számolok évfolyamonként. A tantervi háló nagyon hasonló a három szakon (pl. gazdálkodás, marketing, pénzügy). A tárgyak elosztását a következő tábla mutatja:

 

 

Az egyszerűség kedvéért a választható tárgyak már ezen belül vannak feltüntetve. A képzésen belül a módszertani tárgyak között ott van a matek, a statisztika, informatika, stb., a közgazdaságtan tárgyak között a mikroökonómia, makrokönomómia, nemzetközi közgazdaságtan, etc. A képzés hét féléves, az utolsó félév szakmai gyakorlaté és szakdolgozatírásé.

Tanári kar! Kezdő business schoolként nem igazolhatunk le nagy neveket (főleg nem Nobel-díjas professszorokat), de ki kell alakítanunk az egyes tárgycsoportokhoz a megfelelő szakembergárdát. Öt tanszéket gyorsan alapítsunk is (legyen mondjuk: módszertan, közgazdaságtan, menedzsment, pénzügy és marketing). Az oktatókat az óraterhelés alapján vesszük fel állományba. Egy tanár átlagosan 4 órasávot visz, minden tantárgy 2*90 perces órát jelent (2 idősáv, vagyis egy előadás, egy szeminárium). Egy szeminárium 40 fős, egy alapszaknak szól. Az előadásokra járhatnak többen is. Az általános tárgyakból (M-K-Ü) így 1 db előadás és 3 db szeminárium van, ez összesen négy órasáv egy félévben. A szaktárgyakból 1-1 db kontaktórát tartanak, ez két órasáv egy félévben (három szakra hat sáv összesen). Az oktatói csapat összetétele ekkor valahogy így néz ki:

 

 

Kiadások. A tábla az oktatói minimumlétszámot adja meg, nem biztos, hogy mindenki mindenféle tárgyat tud tanítani. Nem árt kiegészíteni még mondjuk 8 fővel, így kerek 30 főben gondolkodhatunk. Ehhez jön még 5 tanszéki titkárnő és 5 kari adminisztrátor, 5 fő IT és gondnok kolléga és 5 gazdasági munkakörű alkalmazott. Összesen tehát 50 fős személyzettel bír a business school. Átlagosan bruttó éves 5 MFt személyi kiadással számolva (kb. havi nettó 210-260 eFt-os átlagfizetés), ez mindösszesen 250 MFt-os költségterhet jelent.

Kell egy ingatlan is. Három évfolyam egyszerre van bent, így kell legalább kilenc szemináriumi terem és két előadó, valamint egy-kettő gépterem. Alsó hangon egy 5000 négyzetméteres jól kialakított épületet szerzünk, nagyon-nagyon kedvezményes havi 2000 Ft/nm-es bérleti díjjal, ami már fedezi a rezsit és a karbantartást is. Így havonta kb. 10 MFt-os bérleti díj, ami évente 120 MFt kiadást jelent. E mellett egy mini könyvtárat is fenn kell tartani és az elektronikus előfizetéseket és szoftvereket is meg kell vásárolni, amire kb. 30 MFt-ot szánunk évente.

Összesen tehát évente 400 MFt a kiadás.

Bevételek. Három évfolyam, évfolyamonként 120 hallgató, az oktatást 400M/360 fő=1,11 MFt-os éves (555 eFt-os) féléves tandíjból lehetne kis business schoolt zéró-profit alapon működtetni. Minden esetben egy jó nagy pozitív externáliát termelünk, mert a diplomások egész életpályájukon többet keresnek, mint a nem diplomások. Mobilabbak, tudnak fejlődni, stb.

A pozitív externáliát az állam honorálhatja, hogy a kívánt társadalmi hatásokat elérjük. Tegyük fel, hogy az állam a friss tudással járó hozadékot támogatja, amelyet kutatási pályázat vagy normatíva keretében oszt ki. Így az oktatók (30 fő) átlagosan további 100-200 eFt extra bérben részesülhetnek, az ezen a téren megcélzott bevétel 120 MFt/év. Költségvetésünk ekkor:

 

A fenti rendszerben a kutatási bevételeket a kutatással is foglalkozó oktatók hazaviszik, ez nem képezi az oktatási költségvetés részét.

A) A menedzserjátékot „Easy level”-en játszuk. Itt magánsulik vagyunk, vagyis elkérjük a diákoktól az évi 1,2 MFt-os tandíjat és működünk. A magas tandíjat a diákok diákhitelből finanszírozzák. Magas az oktatás színvonala, jó minőségűek a tanárok, a végzett hallgatók piacképesek, a rendszer működik. Megfizetjük a tanárokat, de kirívó fizetést nem adunk nekik, mert az általában lerontja a kreatív teljesítményt. A tanárok így is tudnak rendesen kutatni (elvárás is), kicsit a tanácsadásban is részt vehetnek, az egyetem önálló bevételre tesz szert és saját maga fejleszt, igényei szerint. Később az alumnit rávesszük, hogy kezdjék el támogatni Alma Mater-t, így ösztöndíjakat ajánlunk fel a legtehetségesebb hallgatóknak és fejlesztünk. Előléphetünk jó hírű kutatóegyetemmé, ha minden jól megy. (A világban is csak párszáz ilyen igazán szerencsés egyetem létezik.)

B) A játékot „Medium level”-en játszuk. Ezen a nehézségi szinten a játékbeli állam felülről korlátozza a tandíj mértékét, hogy többen jelentkezzenek általában felsőoktatásba. Az államnak ez a cél fontos és a kieső bevételeinket pótolni szándékozza. Játékunkban ezért csak 300 eFt-os tandíjat tudunk a hallgatóktól egy félévre elkérni. Ez évente 216 MFt bevételt jelent. Honnan jön a hiányzó 184 MFt? Ez a hiány nagyjából 46%-a költségvetésnek! Tegyük fel, hogy az állam megfinanszíroz ebből 40%-ot, 160 MFt-ot. Továbbra is hiányzik 24 MFt. Ekkor megemeljük az óraterhelést a tanároknál, hogy a maradékot termeljék meg, esti képzésen. Egy 40 fős esti képzés évfolyamonként 24 MFt bevételt jelent, és a tanárokat átlagos 4 tanóra megtartása helyett heti 6 tanóra megtartására kötelezzük. A teljes bevétel 3*24=72 MFt, a költségvetés pótlása után megmaradó összeget kifizetünk az oktatóknak az extra fáradozásaikért.

A leges-legjobb tanárok már most emelik a kalapjukat, talán rosszabb is kicsivel lesz a képzés, de még képes jól hasznosítható értéket adni a diplomát szerzőknek. Ettől még lesz valamennyivel gyengébb minőségű kutatási eredmény is, de az A) helyzetben lévő sulikat már nem tudjuk behozni. Az oktatók az extra oktatási kötelezettség miatt elesnek a kutatási pénzek egy részétől is. Az egyetem színvonala lassan romlik, de az alacsonyabb tandíj és a mindig piacképes megszerezhető tudás miatt sok hallgató jön. Ha igazán jó menedzserek vagyunk, nagyon hatékony saját bevételes rendszert dolgozunk ki, és hosszú távon pénzügyileg fenntartható nem-kutató iskolát tudunk csinálni. (Ahogy nagyon sokan is teszik a világ minden pontján, különböző színvonalon.) Itt részletezzük a bevételeket:

C) A játékot „Hard level”-en játszuk. Képzeletbeli játékunkban továbbra is korlátos a tandíj (ezt fizethetik a hallgatók, vagy az állam is utánuk normatíva formájában), azonban az állam nem finanszírozza csak az alaptevékenység kiadásainak 10%-át. Mintegy 30%-os, vagyis évi 132 MFt-os hiánnyal kell szembenéznünk! Ez esetben az oktatóknak a 70-80 fős esti évfolyamokat kell tanítani ingyen, ez fedezi nagyjából a 132 MFt-os hiányt. Ez már hét-nyolc órasáv terhelés, amibe már nem fér bele a kutatás vagy a szakértői munka.

Az oktatók elkezdenek elszivárogni, elindul a kontraszelekció. A 132 MFt-os hiányt az oktatók a többletoktatásból állják, akár ingyen dolgozó külsősöket is bevonnak. A színvonal romlása már látható, s bár még mindig értéket teremet, lemaraduk a B) helyzetben lévő sulihoz képest. Sajnos már nem csak a kutatásban, hanem az oktatásban, disszeminációban is. Egy jó menedzser elodázhatja a megsemmisülést belső átstrukturálásokkal, de végső soron működőképtelen az üzleti modell. A közelben lévő nagy cégek (mint jövőbeli munkáltatók) nagylelkű támogatása nélkül az összeomlás hosszú távon kódolva van.

D) Szimulátor az „Ultimate level”-en. Ez a halálfejes szint, igazi végső kihívás a menedzser-játékosoknak. Minden olyan, mint a C) helyzetben, de a játékban az állam egyáltalán nem finanszírozza a keletkező hiányt, és néha még ide-oda változik az oktatási szabályozás is, ami plusz terheket ró a költségvetésre. A terhelés akár heti 9-10 órasávot is jelenthet oktatókként, amit csak nagyon alacsony szintű oktatással lehet megoldani.

Se kutatásra, de még a világ fejleményeinek követésére sincs lehetőség. A diploma már nem éri meg a féléves 300 eFt-os díjat, sokan nem fejezik be, vagy már el sem kezdik a képzést. Az oktatók lelépnek máshová (ha tudnak), a hallgatók is (ha tudnak). A szakok egymás ellen fognak működni, harcolnak a belső erőforrásokért. Évente minimum 184 MFt-os hiányt termelünk, amíg össze nem omlik a képzés. Ez tehát nem finanszírozható, mert nincs hozzá működőképes üzleti modell. Az állam pedig erre vonogathatja a vállát, hogy miért is tegyen bele ebbe a suliba pénzt, hiszen vacak, nincs mögötte teljesítmény. A menedzser-játékos igazi feladata a felszámolásban vagy a beolvasztásban merülhet ki.

*

Tanulságok. Menedzser-játékunkban – bár nem focicsapatot vezetünk – mégis szembetaláljuk magunkat a sokak szerint Puskás Öcsitől származó mondat igazságával: „Kis pénz, kis foci.”. A felsőoktatásban igenis számít az állami oktatási és kutatási normatívák (támogatások) nagysága, ritkán fogják ezt magáncégek maguktól kipótolni. Az oktatási-kutatási igazi eredményei sokszor a társadalomban késleltetve fejti hatását, s ami viszont nem látszik azonnal, az üzletileg sem értékesíthető. A stabil működés megteremtése úgy tűnik kulcs a fejlődéshez. Stabil körülmények közöttt magától értetődő a gazdálkodás is. Ha hirtelen megvonják a bevételek egy részét, a keletkező hiányt nem érdemes „kigazdálkodni”, mert a fő funkciók sérülnének.

Egy felsőoktatási intézmény fő kiadásai a személyi költség és az ingatlan-fenntartás, egyiken sem lehet sokat spórolni. A rezsit mindenképpen fizetni kell, ez is evidens. Ha viszont a személyi kiadásokat vesszük szűkebbre, az sokáig nem látszik ennyire egyértelműen. De sajnos ezt később az egyetem eredeti funkciója és eredményessége bánja. Verseny lesz ez is, csak az említettek közül a rosszabbik értelemben.

Le is kapcsolom a szimulátort, a valóság érdekesebb.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, Darvas Zsolt, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá, cikkenként nagyjából 10 forintért, havonta és laponként 745 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz januárban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 372 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

FinLab Mi az az átváltható kötvény?
Mezőfi Balázs | 2015. július 24. 17:17
Az átváltható kötvények érdekes alternatívát nyújtanak mind a befektetők, mind a kibocsátók számára a részvényekkel és kötvényekkel szemben, ennek ellenére a hazai piac mérete elhanyagolható. Néhány hazai kibocsátóval azonban találkozhatunk, legutóbb például a Plotinus holding cég bocsátott ki átváltható kötvényeket. A cikk első részében bemutatom az átváltható kötvények árazásával kapcsolatos legfontosabb alapfogalmakat, amelyek fontosak lehetnek az eszköz működésének megértésében, második részében pedig bemutatom a témában végzett empirikus elemzésem legfontosabb eredményeit.
FinLab Rejtély a tőzsdén: a láthatatlan piacokról jön a forgalom?
Havran Dániel | 2015. május 11. 20:04
Vajon a tőzsdéken az alacsonyabb forgalom azért van, mert a kereskedők csere utáni étvágya csökkent volna? Az, hogy a tőzsdei forgalom még ma sincs a válság előtti szinten, abban nem annyira a bizalmatlanság, hanem sokkal inkább egy fontos intézményi változás, a dark poolok népszerűsége magyarázza.
FinLab A világ legnagyobb brókerbotrányának története
Berlinger Edina | 2015. május 10. 13:39
Az alábbiakban röviden ismertetem egy híres amerikai pénzügyi botrány történetét a lenti források fordításával és rövidítésével. Azt az olvasóra bízom, hogy megtalálja a közelmúlt hazai botrányaival való hasonlóságokat és különbözőségeket.
FinLab Ami most van az minden, csak nem normális tőkepiac
Misik Sándor | 2015. május 4. 08:58
A 2008-as válság óta megháromszorozódott amerikai részvényindexek emelkedése a válság előtti kereskedési mennyiség fele/egyharmada mellett történt, és folyamatosan csökkenő trendet mutat, ami érdekes kérdéseket vet fel több piaci szereplőben is.
FinLab Szemben az egész világgal: mi történik a magyar felsőoktatásban?
Berlinger Edina | 2015. április 26. 12:02
A nemrégiben újra fellángoló diáktüntetések jó alkalmat teremtenek arra, hogy végiggondoljuk, hogy mit csinálunk mi itt a felsőoktatásban.
FinLab Milyen egy jó nyugdíjrendszer?
Berlinger Edina | 2015. január 10. 11:01
A szakirodalmi kritikák szerint, a létező nyugdíjrendszerekkel általában az a baj, hogy nem tudják megfelelően kezelni a demográfiai és a munkaerő-piaci trendeket, illetve kevéssé átláthatók. Tervezzünk új nyugdíjrendszert, de előbb számoljunk le a mítoszokkal!
FinLab Intézményesített csalás? Elképesztő trükkel húzzák le a tőzsdézőket
Misik Sándor | 2015. január 5. 20:01
Egy befektető azt vette észre, hogy az általa adott megbízások mindig kicsit „arrébb” teljesültek, mint tervezte - utánajárt, miféle boszorkányság áll a háttérben és amit talált, az egészen elképesztő volt. Csak úgy kerülhetjük el a lehúzást, ha saját tőzsdét nyitunk, és veszünk egy hatvan mérföldes kábeltekercset?
FinLab Filléres gondok és fényűzés: a magyar sport két arca
Juhász Péter PhD CFA | 2014. december 30. 16:28
Úgy tűnik, itthon néhányan mesésen megélnek a jelenlegi zavaros sportvezetési helyzetből, miközben a többségnek filléres gondjai vannak. A szinte áthatolhatatlan fal azonban nem sportágak között húzódik, s nem is a tömeg és a versenysport között.
FinLab A cashflow és az igazság
Fazakas Gergely | 2014. december 22. 11:36
A minap egy számvitel előadására ültem be ahhoz a csoporthoz, melyet én magam vállalati pénzügyekre oktatok.. Számviteles kollégám izmos felütéssel kezdte az előadást: „Vannak tárgyak, ahol alulértékelik, és vannak, ahol nagyon túlértékelik az eredménnyel szemben a cashflow szerepét – én majd elmondom az igazságot.”
FinLab Részletek az év könyvéből: mi a társadalmi felelősség?
Berlinger Edina | 2014. december 17. 20:03
Jean Tirole Nobel díjas közgazdász a 2005-ben megjelent Theory of Corporate Finance könyvében részletesen foglalkozik a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdésével. A könyvet 2014-ben az év könyvévé választották Amerikában. A könyv részletet Berlinger Edina egyetemi docens fordította.
Friss
hírlevél