Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában
A szakirodalmi kritikák szerint, a létező nyugdíjrendszerekkel általában az a baj, hogy nem tudják megfelelően kezelni a demográfiai és a munkaerő-piaci trendeket, illetve kevéssé átláthatók. Tervezzünk új nyugdíjrendszert, de előbb számoljunk le a mítoszokkal!

Ha egy új nyugdíjrendszert akarunk tervezni, akkor az egyes pillérek esetén először is az alábbi dilemmákról kell elgondolkodni:

  1. tőkefedezeti (funded) vagy felosztó-kirovó (pay-as-you-go): Egy tőkefedezeti rendszerben mindenkinek van egy magánszámlája, ahol a megtakarított összegek hosszú távon befektetésre kerülnek a tőkepiacokon; míg a felosztó-kirovó rendszerben egy adott időszakban a befolyó pénzeket azonnal kiosztják a nyugdíjasok között, és ugyanígy majd a későbbi befizetések szolgálnak a későbbi nyugdíjak fedezetéül.
  2. biztosításmatematikailag korrekt (actuary fair) vagy van benne szolidaritás: Egy biztosításmatematikailag korrekt rendszerben a járadékok egyértelműen a befizetett járulékoktól függnek egy belső kamatlábnak megfelelően; míg egy szolidáris rendszerben ehhez képest van valamekkora újraelosztás tipikusan a magas keresetűektől az alacsony keresetűekhez.
  3. járulékkal meghatározott (contribution defined) vagy járadékkal meghatározott (benefit defined): Ez a kérdés abból a szempontból érdekes, hogy ki viseli a befektetési kockázatot. Ha a befizetett járulékok határozzák meg a nyugdíjakat, akkor a leendő nyugdíjasok viselik a kockázatokat. Ha azonban egy külső szereplő előre meghatározza a járadékok szintjét, azaz vállal egyfajta előre meghatározott szolgáltatási színvonalat, akkor átvállalja ezt a kockázatot, hiszen, ha nem képződik elég megtakarítás, akkor a hiányzó összeget saját forrásból kell, hogy kipótolja. Így működik sok amerikai vállalati nyugdíjalap, de ugyanez történik akkor is, ha az állam külső forrásból (pl. adókból) kiegészíti a nyugdíjakat. Természetesen a skálának nem csak a két végpontja létezik, a létező rendszerek általában valahol a két extremitás között helyezkednek el.
  4. kötelező vagy önkéntes: Egy nyugdíjrendszerben a részvétel lehet önkéntes vagy kötelező.

A közhiedelemmel ellentétben az egyes design-elemek tetszés szerint kombinálhatók, vagyis például egy tőkefedezeti rendszerben is lehet szolidaritás, egy felosztó-kirovó rendszer is lehet biztosításmatematikailag korrekt, és természetesen a kockázatmegosztás és a részvételi kötelezettségek mértéke is tetszőlegesen variálható.

Én személy szerint egy olyan nyugdíj-rendszert tartanék jónak, amelyben

- nagyon erősek az ösztönzők a kellő mennyiségű megtakarítás önerőből történő felhalmozására;

- van valamekkora szolidaritás a szegényekkel szemben, akár belső átcsoportosítással, akár úgy, hogy az alacsony keresetűek nyugdíját kívülről egészíti ki az állam egyéb adókból;

- a szolidaritási elem egyértelműen és átláthatóan elkülönül a biztosításmatematikailag korrekt rendszertől és mindkét alrendszer átlátható;

- a befektetési kockázatokból csak annyit visel az állam, amennyi feltétlenül szükséges az alacsony jövedelműek védelme érdekében;

- a kötelező részvétel csak addig a szintig érvényesül, amíg egy minimális időskori megélhetési szint biztosított, az ezen felüli nyugdíj-megtakarítások önkéntesek.

Kevésbé tudok állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tőkefedezeti vagy a felosztó-kirovó rendszer a jobb. A két mechanizmus között számomra az a fő különbség, hogy a tőkefedezeti rendszerben a befektetési hozamok a tőkepiaci hozamokkal egyeznek meg, míg a felosztó-kirovóban lényegében-nagyjából az aggregált járulékalap növekedési ütemével. Azt pedig nagyon nehéz (v.ö. lehetetlen) megítélni, hogy a következő emberöltőben melyik hozam lesz a magasabb. Ráadásul, ha azt akarjuk eldönteni, hogy melyik a jobb befektetés, akkor természetesen nemcsak az átlagos hozam számít, hanem annak a szórása is.

Gyakori félreértés az is, hogy a népesség öregedése kedvezőtlenül hat a felosztó-kirovó rendszerre, de nem hat a tőkefedezetire. A demográfiai folyamatok ugyanis egyformán érintik mindkét rendszert. A tőkefedezeti rendszerben, adott nominális hozamok mellett, ha sok a nyugdíjas és kevés az aktív korú, akkor a nyugdíjasoknak fontos termékek és szolgáltatások (gyógyszerek, házi betegápolás stb.) ára megnövekszik, így reálértelemben ugyanúgy rosszul járnak. A népesség öregedését egyféleképpen lehet ellensúlyozni: növelni kell a nyugdíj-korhatárt, pontosabban az aktívan eltöltött évek számát – akármilyen nyugdíj-rendszerről van szó.

Mint tudjuk, 1998-ban összhangban a Világbank akkoriban erőteljesen képviselt gazdaságpolitikai ajánlásaival radikálisan áttértünk a tőkefedezeti rendszerre, majd 2011-ben más indíttatások hatására radikálisan visszatértünk az eredeti felosztó-kirovó sémába.

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdásznak 1999-ben jelent meg egy cikke, amelyben provokatív módon szembehelyezkedve az aktuális Világbanki koncepcióval 10 nagyon gyakori félreértést, ún. mítoszt fogalmazott meg és igyekezett eloszlatni a társadalombiztosítási rendszerekkel kapcsolatosan.

Joseph Stiglitz nyugdíjmítosz-listája:

  • Az egyéni számlák növelik a nemzeti megtakarítást.
  • Tőkefedezeti rendszerekben magasabbak a hozamok.
  • A felosztó-kirovó rendszerekben tapasztalt alacsony hozamok a rendszer fundamentális problémáival magyarázhatók.
  • A közpénzek részvénybe való befektetésének nincs makroökonómiai hatása.
  • A tőkefedezeti rendszer munkaerő-piaci ösztönzői jobbak.
  • A járadékkal meghatározott rendszerek szükségszerűen a korai nyugdíjba-vonulásra ösztönöznek.
  • A verseny miatt a tőkefedezeti rendszerekben alacsony az adminisztrációs költség.
  • A kormányzat korruptsága és hatékonytalansága erős érv a tőkefedezeti rendszer mellett.
  • A járadékkal meghatározott állami rendszerek esetében az állam hajlamosabb a rendszer rendszeres kimentésére.
  • A közpénzek befektetését mindig rosszul menedzselik.

Érdekes módon ezzel közel egy időben Nicholas Barr LSE professzor is megfogalmazott 10 nyugdíjmítoszt

Nichlas Barr nyugdíjmítosz-listája:

  • A tőkefedezeti rendszerre való áttérés megoldja a demográfiai problémát.
  • Az előfinanszírozás egyetlen formája a nyugdíj-megtakarítások felhalmozása.
  • Direkt összefüggés van a tőkefedezeti rendszer és a növekedés között.
  • A tőkefedezeti rendszerre való áttérés csökkenti a nyugdíj jellegű állami kiadásokat.
  • A tartozások visszafizetése mindig jó politika.
  • A tőkefedezeti rendszer munkaerő-piaci ösztönzői jobbak.
  • A tőkefedezeti rendszer jobban diverzifikálja a kockázatokat.
  • A választási lehetőség növeli a jólétet.
  • A tőkefedezeti rendszerek jobbak, ha a tőkepiaci reálhozamok magasabbak, mint a munkajövedelem reál növekedési üteme.
  • A tőkefedezeti rendszerre való áttéréssel megszabadulunk a kormányzati befolyástól.

Azt nem sikerült megállapítanom, hogy a két szerző közül végül is ki hatott a másikra, de az szembeötlő, hogy milyen nagy az egyetértés abban, hogy a tőkefedezeti rendszer semmivel nem jobb, mint a felosztó-kirovó (sőt!). Vagyis az ezredforduló előtti Világbanki reformtörekvések alapvetően elhibázottak voltak; abban mindenképpen, hogy túlzott várakozásokat fűztek a tőkefedezeti rendszerekre való áttéréshez. Meggyőződésem, hogy a tőkefedezeti versus felosztó-kirovó dilemma önmagában érdektelen, ám ennek ellenére túl nagy figyelmet kap a közbeszédben. A szakmai vitának egyértelműen a megfelelő ösztönzőrendszer kialakításáról, míg a társadalmi/politikai vitának a szolidaritásról kellene szólnia. Ha egyáltalán ez utóbbi szót ki lehet ejteni ma Magyarországon…

Szerző: Berlinger Edina PhD., tanszékvezető egyetemi docens

A FinLab blog szerzői a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék oktatói és kutatói, de az írások minden esetben a szerzők magánvéleményét tükrözik.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, Darvas Zsolt, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá, cikkenként nagyjából 10 forintért, havonta és laponként 745 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz januárban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 372 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

FinLab Mi az az átváltható kötvény?
Mezőfi Balázs | 2015. július 24. 17:17
Az átváltható kötvények érdekes alternatívát nyújtanak mind a befektetők, mind a kibocsátók számára a részvényekkel és kötvényekkel szemben, ennek ellenére a hazai piac mérete elhanyagolható. Néhány hazai kibocsátóval azonban találkozhatunk, legutóbb például a Plotinus holding cég bocsátott ki átváltható kötvényeket. A cikk első részében bemutatom az átváltható kötvények árazásával kapcsolatos legfontosabb alapfogalmakat, amelyek fontosak lehetnek az eszköz működésének megértésében, második részében pedig bemutatom a témában végzett empirikus elemzésem legfontosabb eredményeit.
FinLab Rejtély a tőzsdén: a láthatatlan piacokról jön a forgalom?
Havran Dániel | 2015. május 11. 20:04
Vajon a tőzsdéken az alacsonyabb forgalom azért van, mert a kereskedők csere utáni étvágya csökkent volna? Az, hogy a tőzsdei forgalom még ma sincs a válság előtti szinten, abban nem annyira a bizalmatlanság, hanem sokkal inkább egy fontos intézményi változás, a dark poolok népszerűsége magyarázza.
FinLab A világ legnagyobb brókerbotrányának története
Berlinger Edina | 2015. május 10. 13:39
Az alábbiakban röviden ismertetem egy híres amerikai pénzügyi botrány történetét a lenti források fordításával és rövidítésével. Azt az olvasóra bízom, hogy megtalálja a közelmúlt hazai botrányaival való hasonlóságokat és különbözőségeket.
FinLab Ami most van az minden, csak nem normális tőkepiac
Misik Sándor | 2015. május 4. 08:58
A 2008-as válság óta megháromszorozódott amerikai részvényindexek emelkedése a válság előtti kereskedési mennyiség fele/egyharmada mellett történt, és folyamatosan csökkenő trendet mutat, ami érdekes kérdéseket vet fel több piaci szereplőben is.
FinLab Szemben az egész világgal: mi történik a magyar felsőoktatásban?
Berlinger Edina | 2015. április 26. 12:02
A nemrégiben újra fellángoló diáktüntetések jó alkalmat teremtenek arra, hogy végiggondoljuk, hogy mit csinálunk mi itt a felsőoktatásban.
FinLab Tényleg keveset költünk felsőoktatásra, vagy tartsák el magukat az egyetemek?
Havran Dániel | 2015. január 17. 18:00
Az elmúlt napokban az érettségi kérdése kapcsán újra sokat hallhatunk a felsőoktatási politikáról, illetve a felsőoktatás finanszírozásáról. Egyesek azt állítják, hogy keveset költünk a tudományra és annak disszeminációjára, mások azt hangoztatják, hogy az lenne az egészséges, hogy ágazat maga termelné ki működésének költségét. Hol az igazság? Mennyire lehet ezt az „iparágat” alul- vagy felülfinanszírozni? Járjuk körül ezt a kérdést a blogban.
FinLab Intézményesített csalás? Elképesztő trükkel húzzák le a tőzsdézőket
Misik Sándor | 2015. január 5. 20:01
Egy befektető azt vette észre, hogy az általa adott megbízások mindig kicsit „arrébb” teljesültek, mint tervezte - utánajárt, miféle boszorkányság áll a háttérben és amit talált, az egészen elképesztő volt. Csak úgy kerülhetjük el a lehúzást, ha saját tőzsdét nyitunk, és veszünk egy hatvan mérföldes kábeltekercset?
FinLab Filléres gondok és fényűzés: a magyar sport két arca
Juhász Péter PhD CFA | 2014. december 30. 16:28
Úgy tűnik, itthon néhányan mesésen megélnek a jelenlegi zavaros sportvezetési helyzetből, miközben a többségnek filléres gondjai vannak. A szinte áthatolhatatlan fal azonban nem sportágak között húzódik, s nem is a tömeg és a versenysport között.
FinLab A cashflow és az igazság
Fazakas Gergely | 2014. december 22. 11:36
A minap egy számvitel előadására ültem be ahhoz a csoporthoz, melyet én magam vállalati pénzügyekre oktatok.. Számviteles kollégám izmos felütéssel kezdte az előadást: „Vannak tárgyak, ahol alulértékelik, és vannak, ahol nagyon túlértékelik az eredménnyel szemben a cashflow szerepét – én majd elmondom az igazságot.”
FinLab Részletek az év könyvéből: mi a társadalmi felelősség?
Berlinger Edina | 2014. december 17. 20:03
Jean Tirole Nobel díjas közgazdász a 2005-ben megjelent Theory of Corporate Finance könyvében részletesen foglalkozik a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdésével. A könyvet 2014-ben az év könyvévé választották Amerikában. A könyv részletet Berlinger Edina egyetemi docens fordította.
Friss
hírlevél