Kezdjük a lakásárakkal, azok közül is a legdrágábbakkal: a város, amit még valamennyire országnak is tekintenek, Hongkong, az átlagár pedig amerikai dollárban számolva 1 235 000, amit kifejezünk forintban is: 350 millió. Hangsúlyozzuk: ez az átlag, és a lakások nem feltétlenül nagyok. A város, avagy kvázi városállam területe igencsak véges, így fölfelé, szinte az égig építkeznek.
Ugyanez a helyzet Szingapúrban is ugyanezért: egy gazdaságilag különleges helyzetű kis városállam, itt 875 ezer dollár az ár, azaz 250 millió forint. Itt se családi házakat vagy nagy luxuslakásokat képzeljünk: persze vannak ilyenek is, de az átlagot a toronyházi lakások jelentik, nagyjából, mint nálunk egy panel, na jó, talán mint egy nagyon magas és nagyon zsúfolt új építésű ház.
De nézzük meg a normálisabb viszonyokat, ahol nem városállamokról van szó. Ezek közül Sanghaj következik a listán: nincs mese, a kínaiak sokan vannak, legnagyobb városukba sokan áramlanak, az ár csak leheletnyivel marad el a szingapúritól, szóval forintban ugyanúgy 250 millióval számolhatunk.
A negyedik helyen a kanadai Vancouver áll, itt a magyarázat már kicsit nehézkesebb, nem úgy mint a kínai Senzenben vagy az őt követő Los Angelesben és New Yorkban, utóbbi kettőben 675-680 ezer dollár az ár, ez már 200 millió forint alatt van. Az első tízbe még London, Peking és Párizs fér bele, London 645 ezer, Peking 630, Párizs 625 ezer dollárral, ezek nagyjából 170-180 millió forintot tesznek ki.
Nézzük a bérleti piacot: New York az élen, 2700 dollárral, azaz 800 ezer forinttal.
Bod Péter Ákos szerint a 2025-ös visszaesés nem meglepő, a „150 gyár” program pedig nem oldja meg a gazdaság strukturális gondjait. 
