Két személyes hírrel kezdem: egy fodrász ismerősöm tetoválóiparban dolgozó lánya már négy éve él Dániában és persze nem akar hazajönni, egyik tanár rokonom pedig családostól most fog kiköltözni és új életet kezdeni – merthogy itthon lehetetlen fejlődni, megélni és előrejutni, pláne igaz ez a még iskolás gyerekekre, mert annyira a padlón van az oktatás, a politikai közhangulat szintén nyomasztó – mondták.
A Dán Statisztikai Hivatal szerint az elmúlt 3 évben mintegy 2500 magyar állampolgár kért letelepedési engedélyt, viszont nem tudjuk, hogy közülük mennyien származnak Erdélyből vagy a Vajdaságból. Volt olyan negyedév is 2021-ben, amikor csaknem 500-an adtak be ilyen kérelmet.
Egy ilyen fontos döntésnél természetesen alaposan meg kell vizsgálni az életkörülményeket, köztük a lakhatási feltételeket. (Az egyéb életkörülményekről laptártsunk, az Mfor közölt érdekes részleteket.) Nos, ahogy sorozatunk eddigi részeiből is kiderülhetett, a nálunk sokkal fejlettebb nyugati országokban többnyire igen drága mulatság lakást venni, és bérelni sem olcsó. Nézzük, mi újság Dániában!
Dánia annyiban feltétlenül hasonlít a nyugat-európai államokra, hogy ott is lefékeződtek a lakásberuházások a magas hitelkamatok és a dráguló kivitelezési költségek miatt. Ugyanakkor például a jelzáloghitelezésben tervezett szigorítások várhatóan gátat szabnak a túl gyors árcsökkenésnek, ami a lakáspiac teljes bedőlését hozhatná. Az ilyesfajta szigorítás nem általánosan jellemző a tőlünk nyugatabbra található európai országokra.
A dániai lakásrakra az is stabilizáló hatású, hogy a háztartások nominális jövedelme ütemesen emelkedik és persze ott is van pénzromlás (júniusban 2,5 százalék volt év/év alapon), még ha nem is olyan nagy, mint Magyarországon. Az érintett hitelfelvevők egyébként általában jól fizetnek és a lakás árához mért hitelméret eleve kisebb az európai átlagnál, így nem annyira megterhelő.
Két évvel ezelőtt rekordszámú adásvétel zajlott le a lakáspiacon, de tavaly nyártól már megakadt a szekér, 2022-ben végül nyolc éves mélypontra került ez a mutató. A használt és új lakások viszonylag gyorsan és növekvő számban kerültek a piacra, hosszabbodott az eladási idő, egyre több ingatlant kínáltak nyomott áron, így nem csoda, hogy 6 százalékkal esett az átlagár. Főleg Arhusban volt ennél is nagyobb zuhanás, ott ugyanis most is sok új lakás épül, így a kínálat nagyon megugrott már tavaly és még inkább növekszik idén.
Az általában erősen tőkehiányos első lakásukat vásárlók – a magyar kivándoroltak túlnyomó része is ide tartozik – még biztosan nem tartják elég alacsonynak az árakat, így akár 2-3 évvel is kénytelenek elhalasztani a vételt. Különféle internetes beszámolók alapján is tudható, hogy honfitársaink általában több évig bérelnek, s csak ezután merül fel egyáltalán, hogy vehetnének is. Persze ehhez biztos és jól fizető munkahely kell, lehetőleg nem egyetlen keresőre kell alapozni a kinti életet.
A CBRE nemzetközi ingatlan tanácsadó cég arra számít, hogy a bérleti piaci stabil marad, sőt, egyre többen akarnak majd inkább bérelni, mint vásárolni a magas kínálati árak miatt. Ez tehát megtámaszthatja, sőt kicsit növelheti is a bérleti díjakat, bár ez nem lesz jellemző azokra a városokra, ahol az elmúlt években túlkínálat alakult ki.
A bérlőknek jó hír, hogy a kormány maga is igyekszik szabályozni a piacot. Tavaly ősszel egy rendeletben átmenetileg 4 százalékban maximálta a bérleti díjak éves indexálását, ez jóval alatta volt az akkori 9-10 százalékos inflációnak. Azóta a fent már jelzett 2-3 százalék közé esett az éves pénzromlási ütem, de még nem tudni, feloldják-e ezt az index-plafont.
Nézzük a bérleti díjakat!
Természetesen Koppenhága vezet, a numbeo.com adatai szerint a központban egy aprócska stúdiólakást havi 12-13 ezer dán koronáért lehet kivenni (1 korona=52 forint), viszont elég nagy a sáv, 9-16 ezer korona, nyilván ez függ a bútorozottságtól és a lakás elhelyezkedésétől, műszaki állapotától és felszereltségétől is.
Az egyhálós lakásokat érdemes a külső kerületekben keresni, ott 9 ezer korona környékén kínálnak ilyeneket. A háromhálósakért viszont ott is elkérnek 15 ezer koronát, nem beszélve a központról, ahol ugyanekkora méretű otthont átlag 20 ezer koronáért lehet bérelni.
Sok külföldi – főleg diák – választja az ismertebb, nagyobb lélekszámú városokat, például Odensét vagy Arhust, de még Aalborgot is. Nekik arra kell felkészülni, hogy eleinte a központban található kislakások esetén 6-8 ezer koronát kell letenni havonta, de ha megelégszenek a külső körzetekkel, akkor kijönnek 4,5-6 ezer koronából is. A háromhálós lakások 20-40 százalékkal is többe kerülnek a jelentősebb településeken.
A Privátbankár Európai Lakásmonitor összes cikkét itt olvashatja.
A lex MBH-4iG az Alkotmánybíróság előtt. 
