Németek, akik Magyarországra költöztek: elmondták, miért nem váltanának soha

Rechtes Paradies – Deutsche in Ungarn: ez egy szójáték, Igazi/Jobboldali paradicsom – Németek Magyarországon. Ezt a címet kapta a német közszolgálati ARD-nek készült, körülbelül 40 perces dokumentumfilm.

„Orbán Viktor álomországot épített a jobboldali konzervatívok számára” – hangzik el a film elején, amelyben azt próbálják megfejteni, hogy Magyarország mivel vonzza magához azokat, akik elégedetlenek Németországgal, és ők miért költöznek a Balaton környékére. 

„Üdvözlöm a magyar tengernél” – köszönti a helyszínen láthatóan otthonosan mozgó Herold Barbara ingatlanügynök a stábot. A Balatonnál, ahol Herold kínálja az ingatlanokat, már kialakult egy német közösség, a szakember szerint a kereslet egyre nő. Régebben az olcsóság volt a vonzerő, mára ez megváltozott. „Nem érzik otthon magukat Németországban. Már nem olyan minden, mint amilyennek szeretnék” – fogalmaz az ingatlanos, aki 2017-ben érkezett haza Németországból.

Nem szeretik a bevándorlókat, de ők is bevándorlók

A Rebs család egy hatalmas, egyelőre befejezetlennek tűnő tanyán él, dombok ölelésében, 50 kilométerre a Balatontól. A riporter szerint otthonuk leginkább egy amerikai ranch-re hasonlít: hatalmas telek, két ló, kutyák, korábban még sertéseket is tartottak. Az édesapa, Stephan Bajorországból érkezett, ott kertépítő vállalkozása volt, de meggyűlt a baja az adóhatósággal. Az ügy megoldódott, de betelt nála a pohár:

„Azt mondtam, hogy elegem van. Az életem utóbbi évtizedeiben dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam. Az ember egyszer csak élni szeretne.” Döntött, három hónap múlva eladta házát és vett egy másikat Magyarországon, Herold Barbara segítségével. Két éve költöztek Magyarországra párjával, Mellivel és fiukkal, Stephannal, aki néhány kilométerre otthonuktól, egy falusi iskolába jár.

Az édesapa szerint a szomszédok vigyáznak egymásra, a riportban jól látszanak a kamerák, amelyeket biztonsági okokból szereltettek fel. Ennek ellenére Stephan Magyarországon inkább érzi magát biztonságban, mint szülőhazájában, ahol féltette feleségét és gyerekét. „Elég sokat hall az ember, elég sokat lát” – mondja, arra célozva, hogy számára a migráció a probléma. „Amit Orbán Viktor a külpolitikában csinál, azt jónak tartom, mert megőrzi az országát. A magyaroké a prioritás, és ez így helyes” – szögezi le. A riporter itt megjegyezi, hogy ő mindig liberálisnak és biztonságosnak tartotta Németországot, így meglepődött a férfi szavain, ahogyan azon is, hogy annak új hőse a rendpárti Orbán Viktor, aki 14 éve van hatalmon „nagyon jól működő propagandával”.

Lyukas a kerítés

„Orbán Magyarországa keresztény, heteró és mindenekelőtt fehér” – hangzik el a riportban, ami szerint itt az utcákon nem nagyon lehet migránsokat látni. A 2015-ös menekültválság fordulópont volt. A menekültkérdés a dokumentumfilm központi eleme: nem csak a migránsnak nevezett, távolabbi országokból érkezők emlegetése miatt, hanem mert az elhangzottaknak különös fénytörést ad, hogy bevándorlókról éppen azok nyilatkoznak élesen, akik maguk is bevándorlóként élnek. 

A stáb ellátogatott a déli határnál fekvő Ásotthalmra is, ahol két mezőőr (fegyverrel is rendelkező önkormányzati alkalmazott, akinek elvileg a termőföldeket kellene őriznie), Sándor és Erik mutatta meg, milyen egy éjszakai szolgálat.

Állításuk szerint a környék veszélyessé vált, a csempészeknél gyakran fegyver van, előfordult, hogy lövések hangjára ébredtek fel. Őrjáratukra sörétes puskákat vittek magukkal, közben pedig arról beszélnek a riportban, hogy az emberek félnek Ásotthalmon: egyik idősebb barátjukhoz már nem jöhetnek az unokái a migráció miatt. Megmutatják a határkerítést is, amit jól láthatóan többször is megjavítottak, a két magyar mezőőr szerint az érintett szakaszon 16 olyan lyuk van, amit a migránsok csináltak, máshol több. Szavaik szerint a kerítés nem tudja megállítani őket, csak lelassítja a folyamatot.

„Ezeket az embereket csak fegyverrel lehet visszatartani” – mondja egyikük.

A riportert megrázza, hogy a „kormány éveken át tartó propagandája eredményre vezetett a polgárőrség tagjainál”, az idegenekre vonatkozó félelemkeltés célba ért. A Magyarországon élő német közösségben is érzékeli. „Van egy egész városrész, ahol valóban csak külföldiek élnek, és ahol már német szót sem hallasz. Szerinted ez rendben van? ” – kérdezi Stephan Rebs, aki hozzáteszi: természetes, hogy az emberek összegyűlnek, „itt is vannak német baráti társaságok”, de ami otthon van, az szélsőséges. A közeli, magyar piacon összefutnak több némettel is, mindannyian ugyanazokat az érveket említik, ugyanazokat a történeteket mondják. „Lehet, hogy mindannyian ugyanazokat a közösségimédia-platformokat látogatják, ugyanazokban a Facebook-csoportokban olvassák ugyanazokat a híreket” – veti fel a riporter. 

„Nem szeretem a zöld politikát. Nem tetszik a piros politika (a szocialistákra utal – a szerk.), nem tetszik, hogy minden pénz külföldre megy, hogy például perui kerékpárutakról folyik a vita” – panaszolja egy idősebb úr, aki arra a kérdésre, hogy van-e bármi, ami tetszik neki a német politikában, rávágja: „A nyugdíjam.” Azt ugyanis Németországból kapja, nem is akar rá panaszkodni. 

„Sok magyar egyáltalán nem tudja, hogy mi történik Nyugat-Európában. Mert itt ilyesmi nincs. Amikor a hírekben nézem, hogy mi történik ezekben a nyugati országokban, félek” – mondta Herold Barbara Balatonszabadiban. Kevesen ismerik annyira a Balaton-környéki német közösséget, mint ő. Úgy látja, sokakban közös pont a német politika, vannak, akik vadásznak, de sokan egyszerűen csak szeretnek ott élni. Havonta összegyűlnek a Stammtisch nevű rendezvényen, beszélgetnek. Csakhogy a Stammtisch mögött Ignaz Bearth, a svájci szélsőjobb egyik hírhedt alakja áll, aki Pegida-aktivistaként is ismert. Ezeken a német nyelvű összejöveteleken Bearth egyértelműem kifejti politikai véleményét, így úgy tűnik, mintha egyfajta jobboldali szcénát szeretne kiépíteni. (Erről korábban a hvg.hu írt alapos cikket.)

Hamarabb halunk, rosszabb az egészségügyi állapotunk

Az elhangzottak ellenpontjaként jelenik meg Ulf Brunnbauer délkelet-európa szakértő véleménye, a professzor évek óta kutatja Orbán Viktor tevékenységét. Az elmúlt 14 évről negatív mérleget von: „Egyrészt az oktatási eredmények egyre szerényebbek. Az emberek átlagosan sokkal korábban halnak meg, mint Európa más részein, és az egészségügyi állapotuk is rosszabb. Az egészségügyi rendszer kevésbé hatékony, mint máshol Európában, a társadalmi egyenlőtlenségek nőnek. Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a legnagyobb a szegénységi kockázatnak kitettek aránya, és a szociális kiadások aránya is a legalacsonyabb az állami költségvetésben.”

Ennek ellenére Orbán Viktor kétharmaddal irányítja az országot, európai szinten is kiugróan sokat költve a propagandára. Különösen hevesen kommunikál a kormány Brüsszelről és az LMBTQ-közösségről, a dokumentumfilmben be is mutatnak egy lefóliázott könyvet, amiben egy olyan család szerepel, amelyben két apa van. 

Hogyan lehet ilyen körülmények között Magyarországon élni egy, az LMBTQ-közösséghez tartozó embernek? Egy budapesti drag queen arról beszélt, hogy már két közeli barátja is elment az országból, így ő is elgondolkodott ezen. „Még Budapesten is nehéz kézen fogva sétálni, vidéken pedig elképzelhetetlen” – fogalmazott.