|
Új lakossági állampapír készül, de nem két hetes Az ÁKK-nál terveznek új lakossági terméket, azonban még semmi sem biztos, jogszabály-változtatásra lehet szükség hozzá – mondta el Borbély László András, az ÁKK vérigazgató-helyettese újságírói kérdésekre válaszolva. A Kincstárhoz utalandó közalkalmazotti fizetések korábbi ötletéről elhangzott, nincs ilyen tervük, csak piaci megoldásokban gondolkodnak, és bármiféle kényszernek még a látszatát is el szeretnék kerülni. Egy lehetőség lehet a kincstári állampapír-szolgáltatások továbbfejlesztésére a NYESZ (nyugdíj-előtakarékossági számla), amely jól ki tudná elégíteni a nyugdíj-takarékosságra való igényt. Ezért a vezérigazgató kívánatosnak nevezte, hogy a NYESZ-t a Kincstárnál is lehessen vezetni. A NYESZ megtakarítások kifizetési oldalán azonban szerinte szükség lehet változtatásokra. Az ÁSZ (Állami Számvevőszék) által felvetett ötletre, hogy kéthetes kötvényeket kéne kibocsátani, elmondta, kockázatosnak tartanák a hátralevő futamidő csökkentését. Ez nagyon megnövelné megújítási igényt. Korábban éppen a túl rövid hátralevő állampapír-futamidőket érte sok bírálat. A kilencvenes években sokkal rosszabb volt a helyzet, egy időben csak rövid kincstárjegyeket lehetett eladni, szívós munkával, fokozatosan sikerült az akkori futamidő-csapdából kikerülnünk – mondta Borbély. |
Magyarország GDP-arányos adóssága az EU átlaga alatti. Míg azonban az európai országok jelentős részének emelkedik az adósságszintje, addig Magyarország adósságpályája lassan csökken. A probléma az, hogy amikor az ország adósságát nézik, a régiós országokkal hasonlítják össze, ebben az összehasonlításban pedig rosszul állunk. Korábban még Ciprusnak is alacsonyabb volt az adóssága, mint nekünk – mondták el az Államadósság Kezelő Központ háttérbeszélgetésén.
Három éves átlagban kell csökkennie az adósságnak
Az államadósság maga nem az elsődleges kérdés, mint ahogy a magánszemély adósságánál is az a lényeg, hogy a fizetéséhez képest mi a helyzet. Az ország szintjén is az a fontos, hogy a megtermelt jövedelemhez, a GDP-hez (bruttó hazai termék) képest hogyan állunk. Ezért az adósság mérésére mindig a GDP-arányos adósságot használják, nem az abszolút számot, az úgynevezett nominális adósságot.
Az eurozóna tagországaira előírt Maastrichti Kritérium szerint az államadósság arányának a GDP 60 százaléka alatt kellene lennie, vagy legalább tartós csökkenést kell felmutatnia. A jelenlegi adósságválság keretében sok országban van 60 százalék felett az adósságszint, ezért egy 20 éves folyamatot határoztak meg, ahol három éves átlagban kell csökkennie az adósságnak. A magyar alaptörvény szerint pedig az adósságrátának a GDP 50 százaléka alatt kell lennie, vagy olyan költségvetést kell elfogadni, amely mellett csökken az adósság.
Az infláció is segíthet a hiány tartásában
A GDP-arányos adósság egy arányszám, egy tört, amelynek fent a számlálójában az adósság, a nevezőjében, alul a a GDP van. Az adósság eléggé ritkán csökken a világ országaiban nominálisan, de a mutató csökkenéséhez elég az is, ha a tört nevezője növekszik, azaz a GDP nő, illetve nagyobb mértékben nő, mint a számláló, tehát az adósság.
| (Fotó: ÁKK) |
A cél Magyarországon is az, hogy a GDP három százaléka alatt legyen a hiány, nem pedig az, hogy a nominális adósság csökkenjen. Ha például a hiány kicsivel három százalék alatti, de a GDP kissé nő, akkor csökkenő pályán maradhat az államadósság. (A GDP-változást, amit közzétesznek, inflációtól megtisztítva számolják, de a hiány lefaragásában az inflációs rész – a „GDP-deflátor” –, a pénzromlás is segít.)
Nem ritka a havi kiugrás
A GDP-arányos adósságráta 2011 óta trendjében csökken az országban, a nominális adósság pedig többé-kevésbé stagnál vagy enyhén nő. Ami azonban a havi adatokat illeti, azokból rendkívül nehéz bármiféle következtetést levonni, mert szinte véletlenszerűen is változnak. Az egyik hónapban jelentkező extrém kilengések általában a következő hónapban vagy hónapokban ellenkező irányú kilengéseket okoznak, és az árfolyamváltozásoknak is komoly befolyásoló szerepe lehet.
Még a negyedéves adatok is komoly ingadozást mutatnak, a folyamatok szempontjából nem feltétlenül lényegesek. Az államadósságot tehát kizárólag hosszabb távon, és csak GDP-arányosan érdemes megítélni. Nem havi szinten, nem is éves, hanem amint említettük, három éves távlatban kell tehát ezt a folyamatot megítélni.
Kell választani egy devizaárfolyamot a tervezéshez
Hosszabb távon a nominális adósság általában folyamatosan növekszik. Egyrészt ugyanis a költségvetés évről évre jelentkező hiányát finanszírozni kell. Másrészt az EU-transzferek ingadozása is ezt okozza. A devizaárfolyamok is befolyásolják, a KESZ-egyenleg (Kincstári Egységes Számla) is hat rá, ez utóbbi az állam szabad pénztartalékait jelenti.---- Amikor az adósság megugrása kedvező ----
A költségvetés tervezésekor a devizaárfolyamok hatását ki kell szűrni, nem lehet azzal számolni, hogy a forint erősödik vagy gyengül majd, inkább az a célravezető, hogy állandó árfolyammal számoljunk. Hiszen nem tudjuk például, milyen árfolyamok lesznek érvényben 2014-ben, így hogyan tervezzük a költségvetést – hangzott el. Közös nevezőt kell találni, ez lehet a legvalószínűbb forint/euró árfolyam, amelyet ki kell választani.
A nyugdíjpénztárak így hatottak
Tavaly mintegy 290, tavalyelőtt 311 forintos tényleges év végi euróárfolyammal tették közzé az államadósságot. Amikor tényekről van szó, akkor már a valós árfolyamokkal számolnak. Amikor ismert lesz a 2013 végi árfolyam, akkor azt használják majd. 2011-ben 1200 milliárd forintos volt az árfolyamveszteség a devizaadósságon, ez a GDP 3,2 százaléka. Ha nem lettek volna a nyugdíjpénztárak, komolyan megugrott volna az adósságráta – derült ki.
A devizaárfolyam-veszteség tehát 2011-ben komoly negatív hatással volt az adósságállományra, a nyugdíjvagyonból bevont állampapírok pedig ezt a hatást kompenzálták. Viszont 2012-ben azután jelentős árfolyamnyereség érte az adósságállományt a relatív forinterősödés miatt, és a nyugdíjvagyon értékesítéséből származó tőkenyereség finanszírozta az IMF-adósságlejárat egy részét.
A forint egyenletes, a deviza hektikus
Idén év elején jelentősen emelkedett a bruttó adósság, főleg új állampapír-kibocsátások miatt, amire a közelgő lejáratok miatt volt szükség. Az első negyedévben forintkötvények és a devizakötvények is komoly összértékben jártak, járnak le, ezeket finanszírozni kellett, lehetőleg az esedékesség előtt. Így megnövekedett a kibocsátott állampapír-állomány és vele az államadósság is (többek között az új dollárkötvénnyel), ami azonban később a lejáratokkor esedékes összegek kifizetésével csökken.
A forintlejáratokat általában egyenletes kibocsátások finanszírozzák, sok kis lépésben, hiszen hetente vannak kincstárjegy- és kéthetente államkötvény-aukciók. A devizalejáratokat azokban az esedékesség előtt akár hónapokkal korábban refinanszírozhatják, a piaci viszonyok függvényében. Így a devizaműveletek a devizaadósságban rendszerint nagy ingadozásokat okoznak.
Amikor az adósság megugrása kedvező jelenség
Látszólag paradox módon a nominális adósság megugrása – ez történt most februárban is – jót is jelenthet az ország számára. Jelentheti ugyanis azt, hogy a kedvező piaci körülményeknek köszönhetően nagy értékben sikerült devizakötvényeket kibocsátani, ami kiszámíthatóvá teszi az adósság, a lejáratok finanszírozását. Ha pedig a piacon azt látják, hogy az országnak nincsen égető szüksége a pénzre, akkor szívesebben adnak neki kölcsönt, így alacsonyabb hozammal, jobb feltételekkel lehet állampapírokat kibocsátani.
