Ez az eurózóna aktuális inflációs adatából (0,4 százalék) valamint két százalék kamatprémiumból adódik össze. A bankok ajánlatait megvizsgálva azonban alig találunk olyat, amelyik egy százalékot vagy ennél többet adna az euróra, olyan viszont egy sincs, aki akár csak megközelítené a PEMÁK kamatát. Így tehát teljesen egyértelmű, hogy ha a lejáratig tervezzük megtartani a befektetést, akkor az államkötvényt érdemes megvenni.
De mi a helyzet, hogy ha valaki rövidebb időre szeretné elhelyezni pénzét? Az állampapír lejárata közel két és fél év, de a másodpiacon forgalmazható, vagyis lejárat előtt is eladható. Az ÁKK jelenleg a névérték 98 százalékán vásárolja vissza a kötvényt, ami azt jelenti, hogy a két százalékos árfolyam-veszteség miatt körülbelül tíz hónapos befektetésnél 0 a hozam, ennél rövidebb idő alatt már veszteség adódik, ennél hosszabb idő utáni visszaváltás esetén pedig időarányosan növekszik a hozam (mintegy másfél év után évi egy százalék).
Más forgalmazók hasonló marzsot alkalmaznak a vételi és eladási árfolyamok között, viszont nagyobb összegnél, tíz vagy akár százmillió forint fölött ez már jóval kisebb is lehet. Ez azt jelenti, hogy mondjuk fél év után már veszteség nélkül eladhatjuk a kötvényt.
Összegezve: akinek megfelelő időtáv az adott PEMÁK sorozat lejárata, annak mindenképpen az állampapírt érdemes választania. Ha menet közben szüksége van a pénzre, de lehetőség szerint nem kevesebb, mint egy-másfél éven belül, még mindig megfelelő a befektetés. Ennél rövidebb időre már jobb a bankok ajánlata, persze figyelembe kell vennünk a bankoknál esetlegesen felmerülő egyéb költségeket is.
Miután az euró-zónában nulla körüli a kamatszint, a magyar bankok sem tudnak sokkal magasabb kamatokat adni. A magyar állam ugyanakkor kénytelen finanszírozni adósságát. Ha a nemzetközi piacon akar pénzhez jutni, rendszerint ennél magasabb összeget kell fizetni, így már eleve jobb üzlet a hazai kibocsátás.
Ráadásul a kormánynak van egy olyan célja is, hogy az adósságot nagyobb részben finanszírozza belföldi megtakarításokból, mint korábban. Ez tehát egy mindkét fél, azaz a hitelfelvevő és a befektető számára egyaránt kedvező megoldás: az államnak olcsó és belföldi finanszírozást, a befektetőnek magasabb kamatot, ugyanakkor teljes biztonságot jelent.
Érdemes még megvizsgálni azt az esetet, ha megváltozik az eurós kötvény kamata. Mivel a kamat az euró-zóna inflációjától függ, és az most éppen csökkenő trendben van, a következő időszakban a kötvény kamata is csökkenhet. Sőt az sem kizárt, hogy az eurózóna deflációba fordul.
A kötvénykamat számítását képező érték viszont nem lehet nullánál kevesebb, vagyis a kamat ebben a szituációban sem eshet két százalék (a prémium értéke) alá. Így, figyelembe véve az óriási előnyt a banki kamatokhoz képest, érdemben nem változna az a helyzet, hogy az államkötvény maradna a legmagasabb hozamú eurós befektetés.
Ezzel több évre lezárják a foglalkoztatási kérdéseket. 
