Hogyan lehet féken tartani és kezelni a kényszervásárlási függőséget?

Az előző évszázadokban elképzelhetetlen volt, hogy valaki csak azért vett meg valamit, hogy jobb kedve legyen és elfeledkezzen a bajairól – fél órára. A fő ok, hogy az embereknek nem volt rá pénzük – a férfiakat sokszor abban az öltönyben temették, amit a lagzin viseltek, a nők is holtukig hordták templomba az ünneplőt. Hétköznap a mezei és házimunkához használt öltözék járta. Bolondnak tartották volna, ha valaki teletömi nem használt holmikkal a tisztaszoba szekrényét.

Még az arisztokraták sem azért rendeltek újabb és újabb elegáns estélyiket, mert ez volt a mániájuk, hanem mert köreikben kínos volt ugyanazt az öltözéket többször viselni.

Ahogy beköszöntött a plázaláz, a fast fashion és a turkálók korszaka, a nők – de olykor férfiak is – rájöttek, hogy egy-egy új cucc, a szerzés, a birtoklás pillanatokra boldogít. A súlyosabb esetek jellemzője, hogy van, aki sosem hordja a zsákmányt, hanem egy fekete nejlonzsákban gyűjti, amit maga elől is dugdos, mert titokban tudja, hogy pszichológiai kezelésre volna szüksége.

Azt gondolnánk, hogy mindez a nagyon gazdagok körében dívik, de nem. Az 1200 forintra leértékelt ötvenedik póló, a kilóra vett sokadik szoknya, a charity boltban lelt filléres pulóver vásárlása éppen hogy nem a felső tízezer körére jellemző. Utóbbiak akkor vásárolnak, ha éppen nincs más dolguk, de kényszert egyébként nem éreznek eme időtöltés iránt.

Ebbe újabban belejátszik az online vásárlás is. Ez eleve kockázatos, hiszen a cipőt például a legtöbb esetben fel kellene próbálni, a ruhának megfogni az anyagát, nem beszélve a mérethibákról, hiszen kevés a nagyon szabályos alak. Esetleg kideríteni, lehet-e alakítani, ha hosszú az ujja. Aztán kezdődik a kínlódás a visszaküldéssel.

De a vásárlási őrület nemcsak erről szól. A kínai fast fashion termékek percek alatt megrendelhetők, napok alatt megérkeznek – és évtizedek alatt sem bomlanak le. „A Temu és a SHEIN ezzel új valóságot teremtett: ahol a póló olcsóbb, mint egy kávé, de veszélyesebb, mint egy vegyi üzem. Az ultragyors divat korában már nem az a kérdés, mit veszünk fel, hanem az, mit viszünk a testünkbe” – ahogy a humusz.hu fogalmaz.

Az, hogy órákig a laptop előtt ülünk, nemcsak egészségtelen, de pénzbe is kerül. Az online vásárlások jelentős része ugyanis nem előre megtervezett döntés eredménye. Egy termék, amely nem szerepelt a bevásárlólistán, gyakran néhány másodperc alatt a kosárban landol. Ezt nevezzük impulzusvásárlásnak. A kérdés nem az, hogy megtörténik-e, hanem az, hogy egy webshop mennyire tudatosan kezeli, és alakítja ki a vásárlói élményt, amely ösztönzi ezeket a döntéseket.

Az impulzusvásárlásnak számos formája létezik az online térben. Tipikus példa, amikor a kosárban a rendszer felajánl egy kiegészítő terméket: „Mások ezeket is megvették”. Az ingyenes szállítási küszöb szintén klasszikus eszköz – ha 15 ezer forint felett ingyenes a kiszállítás, a vásárló könnyen keres még egy kisebb terméket, hogy elérje a limitet. Idetartoznak a szezonális akciók, villámleárazások vagy éppen hűségpontok is. Ezek mind apró ösztönzők, amelyek azonnali döntésre sarkallják a vásárlót -– hangsúlyozta Venk László, e-kereskedelmi szakértő az egyik szakmai felmérésben.

A kereskedőktől persze ne várjuk el, hogy visszafogják a vásárlást, hiszen ebből élnek. De ahogy a szakember fogalmaz, ideális esetben nem az a cél, „hogy mindenáron eladjunk valamit, hanem hogy növeljük az átlagos kosárértéket (AOV), miközben a vevő elégedetten távozik. Ha egy webshop túlságosan erőlteti a villámakciókat, vagy félrevezető üzeneteket használ, az gyorsan rombolja a márka hitelességét. Az egészséges egyensúly tehát az, amikor a vásárló úgy érzi, kapott egy extraértéket, nem pedig rásóztak valamit.”

Ma már az impulzusvásárlás az e-kereskedelem természetes része, és azok a webshopok lesznek sikeresek, amelyek nem véletlenszerűen, hanem tudatosan építik be a működésükbe. A kiegészítő termékajánlók, szállítási küszöbök, szezonális kampányok és mérhető stratégiák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vásárló többet költsön, miközben jobb élményt kap. Vezetői szinten a kérdés nem az, hogy van-e impulzusvásárlás, hanem az, hogy hogyan irányíthatjuk azt úgy, hogy a vevő és a cég egyaránt nyerjen?! – foglalta össze az e-kereskedelmi szakértő.

Persze hiába kitűnő a reklám és rafinált a trükk, a vásárlók tudatosabb része csak arra bólint rá, amire tényleg szüksége van.

Ne gondoljuk persze, hogy csak ruházatról van szó. Vannak nők, akik ágyneműt vagy éppen pizsamát gyűjtenek – és a sosem használtaknak olykor reménytelenül próbálnak helyet szorítani a szekrényben. Más edénymániás, de van, aki bögrés. Csakhogy egy idő után már nem fér ennyi holmi sehova. Ekkor kezdődik a selejtezés, az adományboltok felkeresése, a barátnői cucc-csere.

Ez a jobbik eset. Sokszor a hangulatból történő vásárlás egybefolyik egy veszélyesebb mániával, a kényszergyűjtögetéssel. Itt már mindenképpen lelki segítségre volna szükség. Sokan érzik úgy ugyanis, hogy minél több tárgy veszi őket körül, annál nagyobb biztonságban érzik magukat, és ez független a kortól, nemtől, vagyoni állapottól.

Komoly kihívás a leszoktatás

Sokszor egész fiatal korban kialakulhat ez a függőség, aminek ezer oka lehet – boldogtalan gyerekkor, szegénység, távolba szakadás, soha át nem beszélt konfliktusok, titkolt érzelmek.

Mindennek semmi közte a demenciához! De családok életét teheti tönkre, ha valaki képtelen megválni a régi újságoktól, a fölös prospektusoktól, a csorba táltól, a már sosem hordott cipőktől, amelyek egy idő után a lakás egy részét kezdik eluralni.

Ma már külföldi és magyar női magazinok adnak rendszeresen tippeket a leszokásra, amelyet No-Buy kihívásnak neveznek. Mielőtt a pénztárhoz mennénk vagy rendelnénk, gondoljiuk át, szükségünk van-e tényleg az adott tárgyra. Bizonyos termékekkel érdemes elkezdeni a leszokást, minthogy ruhaneműt nem veszünk, de mondjuk lakásdekorációs csecsebecsét – például mécsest – még igen. Vezessünk naplót, hogy mennyit takarítottunk meg! Tűzzünk ki célt, mire fordítjuk! Mondjuk nyaralásra gyűjtünk.

Keressünk társat a leszokáshoz, versenyezzünk vele. Töröljük telefonunkról a vásárlási appokat és iratkozzunk le a kereskedelmi hírlevelekről. Mielőtt bármit megvennénk, nyissuk ki a szekrényajtókat, nézzük át a polcokat, miből mennyi a készlet. Ha nagyon meg akarunk szerezni valamit, várjunk vele pár napot. Amennyiben egy hét múlva is fontosnak tartjuk, csak akkor vegyük meg.

A jólét átka és a fenntarthatóság

A ruhásszekrényben való alapos szétnézés során mindig találunk olyan darabokat, amelyeket évek óta nem hordtunk, hátha ránk jön most és ismét divatba jött azóta.

A vásárlásra fordított időt mással töltsük el. A tudatos szemlélet részeként nem árt gondolni a másik aspektusra: minden üzleti tranzakcióval ártunk a fenntarthatóságnak. Ugyanakkor senki nem fog minket megróni azért, ha felveszünk egy két évvel ezelőtt, a hátsó polcon eddig észrevétlenül elbújt felsőt, amire már mi sem emlékszünk, nemhogy a barátnőnk...