Időutazás – ahol Puskás Öcsi ma is labdába rúghat

A hazai aukciós házak közül az idén a Virág Judit Galéria volt a legfürgébb, már május 5-én megnyitotta kiállítását. Igaz, hogy két festmény-árverést is tart, néhány nap különbséggel: 19-én és 23-án. A Kieselbach Galéria május 8-a óta várja kiállításával az érdeklődőket, az árverés 28-án lesz. A Nagyházi Galéria kiállítása 9-e óta van nyitva, és az árverőház a régóta bevált szokása szerint négynapos árverésre várja az érdeklődőket: 27-én, 28-án, 29-én és 31-én. A BÁV kiállítása hivatalosan május 13-án nyílt meg, a kétnapos árverés dátuma pedig: 20-21-e.    

Lássuk a legfontosabb és legérdekesebb tételeket, galériánként.

Virág Judit Galéria (VJG)

A már megszokott és bevált helyen, a Budapest Kongresszusi Központ nagy befogadóképességű hangversenytermében tartja a 78. Tavaszi aukcióját. Ezen az árverésen ugyancsak a már megszokott és bevált módon Zsolnay kerámiákkal indul a licitverseny és közben is meg-megszakítja a festmények sorát néhány kiemelkedő minőségű és értékű kerámia. Az anyag 192 tételes, és feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a nagy, külföldi világcégekkel ellentétben nem az első 20-30 tétel a legértékesebb, mert a tételsor közepén és végén is találhatóak értékes darabok.

Akiket érdekel a miértre adható válasz, elég, ha beülnek egy árverésre és végignézik a lefolyását. Igaz, egy Sotheby’s, Christie’s, vagy Dorotheum árverést is érdemes ebből a szempontból tanulmányozni (meg persze a kínálatot is). Mindezt azért volt érdemes szóvá tenni, mert a tárgyalt árverés utolsó tétele például egy igazán szép és értékes Egry József olajpasztell, amelynek témája természetesen a Balaton, induló ára 9 millió forint, becsértékének felső határa pedig ennek a duplája.

A legmagasabb induló árról Tihanyi Lajos festménye indul, amely a nagybányai piacteret (vagy főteret) ábrázolja, mégpedig 70 millió forintról, becsértéke 110-150 millió közt várható és érdekes módon ez a tétel is az árverés második felében található.

További hét tétel indul 10 millióról, vagy még feljebb, köztük egy-egy Scheiber (10), Czigány Dezső (10), Márffy Ödön (12), Deák-Ébner Lajos (15), Batthyány Gyula (24) és Vaszary (40). Különlegességnek számít a magyar árveréseken mostanáig szinte ismeretlen Faragó Endre, akinek az 1930-as évekre datált képe 10 millióról indul. Vaszary Jánosnak egyébként hét festménye, akvarellje szerepel a kínálatban, de a többi árverőház is sok, értékes Vaszary-művet visz kalapács alá. De hogy ne legyünk igazságtalanok, említsük meg azt a 32 centiméter magas Zsolnay vázát is, amely 5 millió forintról indul, becsértéke pedig 8-10 millió.

Az eddigi felsorolásból nyilván feltűnően hiányoztak a kimagasló kortárs festmények, ami nem véletlen. Immár 16. alkalommal választja szét a galéria a XX. század második felétől napjaikig terjedő időszakban született műveket, amelyeket külön árverésbe szervezve, Háború utáni és kortárs címmel lát el. Négy nappal a 86. Tavaszi árverés után ugyanazon a helyszínen kerülnek kalapács alá az így összeválogatott művek, mint tavaly, a Mátyás utcai Music Centerben. A szétválasztásnak bizonyára nemcsak az időbeliség az oka, hanem az időbeliség. Ez nem rossz vicc, még csak szóvicc sem, hanem a kényszerű valóság. Ugyanis, ha a 86. Tavaszi közel 200 tételének elkalapálása gördülékenyen megy és percenként legalább egy tételt leütnek, akkor az 200 perc (miközben a kiélezett licitversenyek egy-egy tételnél akár 5-10 percig is elhúzódnak), s ha azt a 124 tételt is hozzácsapják, amely a 16. Kortárs árverés anyaga, akkor éjfélnél előbb nincs vége. Vagy ami még rosszabb, a vételi szándékú közönség otthagyja az árverést még jóval a vége előtt, és akinek már volt szerencséje efféléhez, az tudja, hogy nincs rosszabb az egyre üresebben kongó árverő teremnél. Természetesen nemcsak hangulatilag, hanem anyagilag is.  Ezt pedig egy sikeres árverőház nem kockáztathatja. Ezért volt duplán hasznos ötlet szétszedni kétfelé az anyagot.

A mostani, 16. Kortárs árverés anyagát már korábban elhunyt, valamint élő, máig alkotó művészek munkáiból állították össze. Akár névsorolvasást is lehetne tartani, de akkor mindenkit fel kellene sorolni, ami jelezné a színvonalat. Nyilván kinek-kinek megvan a maga választott kedvence, ezért érzelem és ízlés helyett válasszuk inkább a becsértéket (hozzátéve persze, hogy fájó szívvel tekintünk el attól, hogy mindenkit megemlítsünk és illusztráljunk is).

A legmagasabb induló ára az idén 92. életévét betöltő Keserü Ilona 40 évvel ezelőtt született festményének van: a Véres közelítés című, Bódy Gábor tiszteletére alkotott, 120x180 centiméteres olajvászon képnek: 40 millió forint.

Ezen az egy tételen kívül több nem lépte át a 10 milliós induló árat, viszont jónéhány elérte, vagy meghaladta azt a becsértékében (ami a várható leütési ár szélső értéke). Nézzünk ezekből néhányat.

BÁV

A kétnapos 85. Művészeti aukció május 20-21-én lesz a MOM KULT kupolateremben. Itt is folytatódnak a bevált trendek: helyszín, az árverési napok anyaga és hasonlók. Illetve most lesz egy érdekes különlegesség: Pécsi Sándor, az ismert és nagyszerű színész (1922-1972) hagyatékának a beépítése az árverés második napjának a programjába. Mégpedig azért a második napi anyagba, mert az első napon 297 tételnyi óra, ékszer és ezüst kerül sorra. Az is a jól bevált gyakorlat része, hogy a BÁV művészeti árverések az órákkal kezdődnek, most is 65, komoly érték várja a gyűjtőket és érdeklődőket. Különféle Rolexek, köztük a kínálat legértékesebbje, aztán Tag Heuer, Breguet, Breitling, Omega Seamaster, Longines, Jaeger Le Coultre, Certina, IWC Schaffhausen férfi és női, kar-, és zseb-, arany- aranyozott acél, fémtokba épített órák, Patek Philippe azonban nem volt a kínálatban. Pedig nemrég beszámoltunk az utóbbi évek árveréseinek legdrágább Patek Philippe Nautilus óráiról, amelyek közt olyanok is voltak, melyeknek áráért egy jólszabott budai villát is lehet kapni.

Igaz, hogy a BÁV órái közt viszont olyan is van, amelyet a Sotheby’s-nél nem találtunk: egy Vostok Europe Puskás 511 (így, betűről betűre!), a számjel Puskás Öcsi (bácsi) karrierje során rúgott és nyilvántartott gólok számát jelzi. Az órakollekció utolsó tétele egy Rolex Daytona férfi karóra, platina tokkal-csattal – és tokkal-vonóval 20 millió forintról indul.

Ezt követően jönnek az ékszerek: kar-, és nyakláncok, fülbevalók, brossok, gyűrűk, több tízezertől több százezerig beárazva, ahonnan indulnak. A sorból kiemelkedik egy briliáns ékszergarnitúra 1,5 milliós, valamint egy arany nyakék 1,9 millió forintos árával, egy 18 K arany lepke melltű 385 brillel (1,5 millió), és egy másik lepke melltű (1,3 millió) brillekkel, opállal, smaragddal. Ebbe a sorba illik még egy antik arany ékszergarnitúra (1,6 millió) és egy déltengeri tenyésztett gyöngysor 18 K fehérarany csattal (1 millió).

Végül következnek a sorban a dobogósok. Fehérarany ékszergarnitúra 200 brillel (3,5 millió), másik fehérarany garnitúra 1700 brillel és gyémánttal (6 millió) és természetesen a briliánsokkal zsúfolt női gyűrűk (1,5 és 2 millió), de a dobogó teteén egy brillekkel zsúfolt nyakék (12 millió) és egy briliáns fülbevaló-pár virít (10 millió). A szoliter gyűrű (egyetlen, 3,8 karátos brillel) 3,2 milliós induló árával csak reménykedhet, hogy a licitverseny végén még rátehet egy lapáttal.

Ezt a napot az ezüsttárgyak zárják majd: gyönyörű tálak, kancsók, gyertyatartók, tálcák szecessziós és art deco stílusban, az induló árak néhány tízezertől félmillióig szólnak. Zárásként egy judaika (úgynevezett Eszter-tekercs, 2 millió) és 786 gramm súlyú ezüst barokk dísztál (800 ezer).   

Következő nap jönnek a festmények. Összesen 158 tétel. A jelentősebb árverőházak közül csak a BÁV és a Nagyházi Galéria szokott jelentősebb számú, XIX. századinál korábbi festményeket árverezni, mint ahogy a mostani tavaszi évadban is. Néhány középkategóriás itáliai, német és németalföldi tétellel találkozhatunk 2-5 millió forintos induló árkategóriában. Ennél érdekesebb, hogy olyan magyar festők művei is láthatók a kínálatban, amelyek a legnagyobbrészt festményekkel foglalkozó konkurenciában nem, vagy csak kevésbé szerepelnek. Például Glatz Oszkár. Ez persze lehet véletlen is, de tény, hogy a festmények beadói döntenek úgy, hogy hová viszik értékesíteni szándékolt tulajdonukat. Vannak a kínálatban természetesen olyan magyar festők művei, amelyek a versenytársaknál is találhatók: Aba Novák Vilmos, Patkó Károly, Rippl-Rónai, Czóbel Béla,Vaszary János.

Akkor most itt álljunk meg egy szóra. A BÁV aukciójának festménykínálatában a legmagasabb induló ára annak a Vaszary képnek van, amely Pécsi Sándor hagyatékának részeként van ezen az árverésen (65 millió) és ezzel még a nemzetközi mezőnyben is érdemlegesként jegyzett Luigi Nono festmény 55 milliós induló árát is felülmúlja. S ha már a hagyatéknál tartunk, feltétlenül meg kell említeni, hogy a bútorok, műtárgyak, festmények, kisplasztikák kifinomult, művelt, intelligens gyűjtőtípusról vallanak, ezt még Pécsi Sándor halála után több mint fél évszázaddal is szinte kötelező megállapítani.

Vezető árverőházainknál egyre nagyobb helyet kapnak a kortárs művek (amint ezt a VJG esetében is említettük), a BÁV is évről évre erősíti mind számbelileg, mind kínálatában az élő kortársi művek kínálatát és a vásárló közönség is honorálja ezt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a cég felhagyott volna a klasszikus darabok árverésével, s erre jó példa a második napi kínálat. Bútorok, üvegek, porcelánok, kerámiák, kisplasztikák, asztali-, és képórák. Végül régi dísz-, és hadi fegyverek (kardok, tőrök, puskák, pisztolyok) – ennek a fajta régiségnek is megvannak a gyűjtői. Itt egy barokk magyar szablya (1,5 millió) és egy XIX. századi díszszablya (1,3 millió) viszi a prímet.

Nagyházi Galéria

A négynapos árverés két festménynappal kezdődik. Május 27-én, kedden a Régi mesterek és XIX. századi című anyaggal indul, másnap pedig a XX. századi és kortárs festmények című anyaggal folytatódik, majd egyéb régiségekkel: a négy nap anyaga külön árverési számot és külön katalógust kapott: 297-298. aukció, immár 1994 óta.

Az első nap 331 tétele nem kizárólag régi korok festményeiből áll össze. Ugyanis két (valószínűleg hagyatéki) gyűjtemény anyaga is idekerült, bennük bútorok, szőnyegek, műtárgyak, tükrök, csillárok is. Mindenesetre minőségi darabok és kivétel nélkül jó állapotban (mármint hogy nem „lelakottan”). Ami a festményanyagot illeti, a régi mesterek művei csábítóak (persze nem Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Rubens és Rembrandt – bár a tavaly karácsonyi aukción megjelent egy Tiziano is, amely 380 milliót ért, és egy külön katalógust is)

Szolidabb nevek, szolidabb árak. Érthető, hiszen a nemzetközi mezőnyben értékesítésre esélyes képek (ha csak nem védettek) szívesebben mennek a szomszédos Dorotheumba, vagy a messzebb lévő Sotheby’s, Christie’s árveréseire. De hogy a nemzetközi mezőnyben is jó eséllyel induló Paál László, vagy az idősebb Markó Károly művei is jó eséllyel célozzák a hazai vásárlóközönséget, azt jól mutatja az induló árkategóriájuk. Paál László: Tanyavilág című képe, amely még barbizoni korszaka előtt keletkezett, de már mutatja az arrafelé vezető művészi utat, 18 millióról indul, az idősebb Markó 35x41 centiméteres itáliai tája pedig 5 millióról. Manierista és korai barokk itáliai, XVIII. századi flamand mesterek képei e két érték közt indulnak hadba a gyűjtők, kereskedők és befektetők pénztárcája ellen. Az kétségtelen, hogy ezek a darabok sokkal jobb választások a pénz megőrzésére (vagy akár szaporítására), mint a divattáskák és cipellők. Amelyek, ha kimentek a divatból (mondjuk jövőre), akár el lehet dobni is azokat, de csak miután aprólékos munkával lehámoztuk róluk a brilleket. A régi festmények azonban sohasem fognak kimenni a divatból, mert többszáz éve sem sikerült nekik. Az első napot kisplasztikák, kerámiák zárják, köztük olyan alkotók művei, mint Kovács Margit, Amerigo Tot és Borsos Miklós.

A második napi anyag egy kis visszatekintéssel indul, mert a címben jelzettnél legalább két évszázaddal korábbi művészek alkotásaival kezdődik. Viszont a derékhad valóban az 1800-1900-as évek terméséből áll össze, de ami ennél is fontosabb, vagy jellemzőbb: vásárlóként a középosztályt célozza. Tisztességes minőségű alkotások, elérhető áron. Például egy felkapott Kádár Béla festmény a mai magyar műkereskedelmi piacon 5-15 millió forint közt hozzáférhető, a május 28-i Nagyházi árverésen egy Kádár egyedi grafika (nem pedig sok példányban készült nyomat!) 150-280 ezres induló áron. Hencze Tamás, Fajó János, Maurer Dóra félmillió alatt (persze, lehet, hogy a licitverseny végén a millió tájára érkeznek), Deim Pál sokszorosított grafikája 70 ezerről indul. Erről a gyakorlatról korábban már írtunk – ami arra mutat, hogy a Nagyházi Galériánál ez nem hirtelen jött isteni szikra, hanem koncepció és stratégia.

Nagyháziék 298. aukciója folyamatosan következik az első két nap (kedd-szerda) után, de már egészen más műfajban. A csütörtöki, május 29-i árverés témája és tartalma: bútor, szőnyeg, műtárgy. Utána pihenőnap következik, majd szombaton délelőtt 11-kor folytatódik és zárul a több mint 1400 tételes maraton.  A legeslegutolsó tétel 1602. száma azért akkora, mert minden egyes nap új kezdőszámról indulnak a tételek, tehát ha szerdán a festmények utolsó tételszáma 715 lett volna, akkor csütörtökön az első tétel (nevezetesen egy francia tölgyfa komód) 801-es tételszámmal indul – és így tovább, minden nap.

Szép, régi szekrények, ülőgarnitúrák, székek, fotelek, képórák, művészi keretekbe foglalt tükrök, kelletik magukat. Újabban már nem csak barokk és historizáló, vagy biedermeier és Thonet, mert egyre kapósabbak a szecessziós, art deco, sőt a Bauhaus darabok is (bár, ha meggondoljuk, a Bauhaus is hamarosan százéves lesz). Szőnyegek következnek, aránylag kis számban, műkereskedői tapasztalatok szerint a fiatalabb korosztályok (de már a negyvenesek is!) nem nagyon lelkesednek e szép (és persze drága) szobadíszekért. Igaz, ha megnézünk egy belsőépítészettel, vagy divatos berendezésekkel, bútorokkal foglalkozó elegáns, szép kiállítású szaklapot, akkor azokban sem nagyon találunk szőnyegeket, s ha mégis, azok nem perzsaszőnyegek – ahogy a közvélekedés nevezi azokat.  Apróbb dísztárgyak, kerámiák, fegyverek, díszüvegek kollekciói követik egymást, végül egy modern kávéskészlettel zárul a map (a zárótétel száma: 1170).

Szombaton pedig az 1201. számú Kovács Margit mázas kerámiával indul a nap.  Előrejelzi a következő, porcelán-, és fajansz kollekciókat: 4-6-12 személyes kávés-, teás-, valamint étkészletek. Ezenkívül ezekből az anyagokból való kisplasztikák, szoba-, és asztaldíszek tízezer és 250 ezer közti induló árakon. Köztük jónéhány Zsolnay-, és Fischer munka, mind kiváló állapotban. A Herendi márka ugyancsak kapós, külföldön is, tehát viszik. Van ugyan márkaüzlete a gyárnak, de ott nem azokat az 50-100 éves muzeális darabokat árulják, amelyek ezen az árverésen elérhetők. Ezüst dísztárgyak és evőeszköz-készletek következnek, itt már azért találkozhatunk a millió forint fölötti kezdőárakkal. Az is igaz, hogy egy valamire való 12 személyes, 800 ezrelékes ezüst evőeszköz-készlet 150 évvel ezelőtti hivatalos bécsi, vagy pesti fémjelzéssel és mesterjeggyel közel 4,5 kiló súlyban: ez érthető. Ha a régiség-értéket nem számoljuk is, azért vegyük figyelembe, hogy az ezüst tőzsdei ára május 12-én, grammonként (átszámítva) 382 forint volt és emelkedő tendenciát mutat a hónap eleje óta. Akkor mennyit is ér a 4250 grammos, 12 személyes evőeszköz-készlet, csak szűz súlyban, a befektetett munkát és a régiség-értéket nem számítva? És mennyit, ha mindezt hozzáadjuk? Szóval, hogy nem pofonegyszerű dolgok ám ezek. 

Visszatérve az árverés menetéhez, amely az ékszerekkel és a mindenféle-fajta órákkal zárul, azt kell megállapítanunk, hogy a Nagyházi Galéria „mindenevő” árverésein sok, szép, értékes alkotást lehet kiszemelni, hogy az árverési napok során akár ajándék, akár befektetés céljával megszerezhessük a kiszemelt tárgyat – igazán nem csillagászati árakon.

Kieselbach Galéria

A május 28-ára hirdetett idei első, valójában 77. Tavaszi árverés című aukción 267 tételnyi anyag indul. Legolcsóbb darabja egy Rippl-Rónai litográfia, amely 220 ezerről kezd, de van két-három festmény is ekörül: 240-260 ezres kezdőáron. Ami – a Kieselbach Galéria árpolitikáját megfigyelve – igen visszafogottnak tűnik. Akárcsak az a tény (mármint hogy meglepetésszerű), hogy a korábbinál jóval nagyobb számban fordulnak elő külföldi festők képei. Köztük az árverés elején egy 61x46 centiméteres Francis Picabia (1879-1953) olajfestmény: 12 milliós induló áron, becsértéke felső határa ennek a duplája. Egyébként a kalapács alá vitt anyag jól beleillik a galéria tavaszi árveréseinek korábbi sorába: főként XX. századi és kortárs magyar művészek alkotásai sorakoznak a falakon, köztük néhány felfedezés, amely nyilván az aukciósház munkatársainak az érdeme. Egyébként a legnagyobb számú megjelenés Vaszary János alkotásaié: 8, különböző műfajú darabja látható a kiállításon, Czóbel Béla 7, Scheiber és Rippl-Rónai 6-6, Szőnyi és Mednyánszky pedig 5-5 képpel szerepel a kínálatban.

A tavaszi árverések alkalmasak arra, hogy a feltételezhetően Jóféle művészeti kínálatra kiéhezett közönséget, ha nem éppen jóllakassák, de legalábbis az éhséget csillapítsák: legutóbb decemberben volt művészeti árverés, tehát majdnem fél éve. Legközelebb szeptember-októberben, majd újból decemberben lesz: fő a fokozatosság elve. Ezért a Kieselbach Galéria mostani árverésén sem csillognak százmilló forint fölötti induló árak, egyetlen Vaszary festményt kivéve (Tengerpart strandernyőkkel, 100 millió), de még a legértékesebb tételek becsértékének felső határa is éppenhogy súrolja ezt a szintet. Például Czóbel (75), vagy Munkácsy Mihály női portréja (22), Vaszary virágcsokor (40), Tihanyi Lajos (55) – a zárójelekben levő számok millió forintot jelentenek. Ennek ellenére, vagy éppen ezért némi visszafogottságra lehet következtetni a beárazásokban, ami az utóbbi hónapok általános vásárlási színvonalát tekintve több mint érthető.

Ami viszont az összes tavaszi árverés közös jellemzője: az árverőházak mind jobban igyekeznek díszes kivitelű katalógusaik szakmai színvonalát egyre magasabbra emelni: mind több, illusztrált tétel mellé egyre több hasznos információt, néha szinte önálló tanulmányt közölnek akár saját munkatársaiktól, akár külső, szakmailag elismert és jónevű szerzőktől. Ezek az információk nemcsak az értékesítést tudják elősegíteni, hanem a vásárlók (meg persze az érdeklődők) művészeti tudásának színvonalát is megfelelően emelik.