Észak-Macedónia (előtte Macedónia) 18 éve, Szerbia 9 éve, Albánia pedig 7 éve EU tagjelölt ország. A térségből utolsóként Horvátországot vették fel az EU-ba, 9 év belépési procedúra után. Azóta a folyamat teljesen ledermedt, holott a Nyugat-Balkán kereskedelmének háromnegyedét az EU-val bonyolítja.
Elképesztő módon a francia polgárok 59 százaléka a mai napig ellenzi a Nyugat-Balkán EU integrációját. A balkáni politikai elitek pedig pontosan érzékelik ennek politikai üzenetét.
Na jó, akkor ennyi volt
Albánia, Szerbia és Észak-Macedónia ezt megunva tegnap óta „mini Schengent” működtet, ezzel gyakorlatilag a majdani tagság bizonyos módszereit elkezdik már előzetesen alkalmazni egymás között.
A mini Schengen EU-mintára egymás közötti (ellenőrzésmentes) szabad határátlépést tesz majd lehetővé a három ország polgárai számára. A rendszert fokozatosan vezetik be, „zöld” sávokat biztosítva egymás relációjában, gyorsítják az egymástól érkező áruszállítmányok beléptetését, sőt, egymás vonatkozásában a munkavállalási engedélyek megszerzését is külön, gyorsított eljárás alá helyezik - ami már igazából a hagyományos Schengen-rendszertől független terület.
Alexandar Vucic szerb elnök a bejelentés kapcsán tartott közös sajtóértekezleten úgy fogalmazott, hogy mivel az Európai Unióban „bővítési fáradtság” van, a tagságra váró országoknak saját erőből kell az „európai modell” minél több előnyét megmutatni a polgáraiknak és vállalkozóiknak.
A tervek szerint a teljes átállásra még idén, az év végéig sor kerül, és Vucic reményét fejezte ki, hogy addigra talán Montenegró és Bosznia-Hercegovina is csatlakozni tud hozzájuk. Az utóbbiak kapcsán Edi Raman albán elnök megjegyezte, hogy azért nem vártak rájuk is a bejelentéssel, mert rá akartak mutatni az EU-rendszer szerinte létező abszurditására, ahol mindent egyhangúan kell eldönteni, és bárki vétózhat.
Ők hárman már most egyetértettek, és nem tartották szükségesnek, hogy előbb kivárják a térség többi államának is a teljes egyetértését, mielőtt belevágnak abba, amit egymás között már el tudnak fogadni - mutatott rá az albán államfő.
A mini Schengen összerakásával mindenesetre egyszerre akartak belső hozadékot elérni - a könnyebb mozgással csökkentve például a nemzeti etnikumok közötti feszültséget -, és kifelé növelni a térség vonzerejét, akár a befektetők szemében, akár a nehezen alakuló majdani uniós tagság szempontjából.
Az utóbbi (csatlakozási folyamat) kapcsán amúgy igen kritikusan szólt mindhárom vezető. Zoran Zajev „nagyon frusztrálónak” nevezte, hogy miközben szerinte a térség folyamatosan teljesíti a külső elvárásokat - az ő országa még a nevét is módosította -, addig az EU úgymond „nem hozza” a tőle várt lépéseket.
Erre mondta azt Raman, hogy szerinte az egész nyugat-balkáni EU-csatlakozási folyamat Beckett drámájára, a „Godot-ra várva” című darabra emlékeztet, ahol a főszereplők azért nem vágnak bele tényleges témájukba, mert egy harmadikra is várnak, aki viszont soha nem érkezik meg.
Megfigyelők megjegyzik, hogy bizottsági részről már régen szorgalmazták a térség országainál, hogy kezdjék el integrálni piacaikat és piacszabályozási rendszerüket, lényegében visszatükrözve az európai uniós játékszabályokat. Ez részint növeli a térség iránti bizalmat, részint könnyebbé és gyorsabbá teszi majd az EU-rendszerbe történő integrálódást - érvelnek Brüsszelben. A „Balkán-Schengen” létrehozása valahol szakértők szerint e folyamatba illeszkedő első érdemibb közös vállalkozás.
Geopolitikai következmények
Valóban, a Nyugat-Balkán fokozatosan „közel-külfölddé” alakul az EU számára, amely annak politikai folyamatait egyre kevésbé tudja ellenőrizni. Figyelembe véve az EU délkeleti határain uralkodó instabilitást és Törökország fokozódó érdektelenségét a nyugati integráció irányába, a Nyugat-Balkán egyfajta geopolitikai ütköző övezetté alakul.
Ráadásul Bosznia-Hercegovina még csak nem is tagjelölt ország, Koszovó pedig nem is tudna azzá válni, hiszen 5 EU tagállam nem ismeri el államként. Moszkva eközben csendesen támogatja a boszniai szerbek erősödő kiválási törekvéseit Bosznia-Hercegovinából.
A Kreml befolyása már így is óriási a szerbek körében. 2012-ben Moszkva humanitárius és katasztrófa-elhárítási központnak álcázott katonai- és hírszerzési támaszpontot létesített a dél-szerbiai Nišben - ahol egyébként a szerb szárazföldi erők parancsnoksága is van -, nem messze Koszovó határától. A 2019 októberében Belgrádba látogató orosz miniszterelnök ki is jelentette, hogy „Moszkva bármilyen segítséget hajlandó megadni Szerbia területi szuverenitásának és integritásának védelmében”.
Boszniai szerb ellenállás
Bosznia eközben forrong. Valentin Inzko, Bosznia-Hercegovina ENSZ-főképviselője - röviddel mandátumának holnapi lejárta előtt - múlt pénteken élt a daytoni békemegállapodás által számára biztosított széleskörű jogkörével, és elrendelte a büntetőjogi törvény módosítását. Ennek értelmében augusztustól a népirtás és más, emberiesség elleni bűncselekmények tagadása, valamint a háborús bűnösök dicsőítése Bosznia-Hercegovinában bűncselekménynek minősül, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az osztrák diplomata indoklásában rámutatott: a bűnök és a felelősség elismerése nélkül nincs megbékélés. Ez a rendelet a Boszniai Szerb Köztársaság elnökének 1999-es menesztése óta a főképviselő legnagyobb hatású döntése.
A háromtagú boszniai elnökség szerb tagja, Milorad Dodik azonban hallani sem akar a genocídium kifejezésről. A volt Jugoszláviával foglalkozó, időközben átalakult hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) már 2001-ben népirtásnak minősítette az eseményeket. A srebrenicai mészárlás minősítése azonban továbbra is komoly vitákra ad okot, és nem csak Bosznia-Hercegovina területén.
A Kreml sokáig ellenezte Inzko utódjának kijelölt volt német mezőgazdasági miniszter, Christian Schmidt kinevezését is. Alig néhány órával az új törvény bejelentése előtt Oroszország pedig azt követelte az ENSZ Biztonsági Tanácsban, a főképviselőt mentse fel hatásköréből.
Dodik most bejelentette, hogy amennyiben bárkit is le akarnának tartóztatni a Szerb Köztársaságban az új rendelkezés érdekében, az ottani rendőrség maga fogja megakadályozni azt, hogy ezt megtegyék. Sőt, a boszniai szerbek vezetője még ennél is tovább menne: ma hatalmas tüntetést rendeznek Banja Lukában, sőt a Szerb Köztársaság több városában is, hogy ezzel üzenjenek Szarajevónak, nem fogják annyiban hagyni ezt a rendelkezést.
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
