Háború sem kell: ezzel teszi tönkre Trump Kínát és Törökországot?

Trump megválasztása óta folytatódik a tőkekivonás a feltörekvő kötvénypiacokról, ráadásul ennek többsége a keménydevizás alapokból történik. A dollárindex közben 15 éves csúcsra szökött.

A dollár ereje visszatér

A zöldhasút azon várakozások erősítik, hogy a Trump-kormányzat fittyet fog hányni az államadósság szintjére és masszív infrastruktúra-beruházásokba kezd. Mindez társulna egy deregulációs hullámmal az energia- és a pénzügyi szektorban egyrészről, másrészről pedig protekcionista beavatkozásokkal védenék az amerikai belső gazdaságot és munkahelyeket. Valóban, a »Trumponomics« által kiváltott optimizmus a Wall Street-en a nyersanyagtermelő-, az építőipari- , a mérnöki szolgáltató- és a pénzügyi cégek részvényeit egy hónap alatt akár 45 százalékkal repítette a magasba, míg a kötvénypiac erősen gyengélkedett.

A tízéves amerikai állampapírok esetében a hozamok tavaly július vége óta egy teljes százalékkal, 2.4 százalékra szöktek föl – és ennek az ugrásnak a nagy része az elmúlt egy hónapra esett. Ez a folyamat nagyon erős ellenszelet jelent a feltörekvő kötvénypiacoknak. A német hasonló lejáratú papíroknál a hozamok csak 0.5 százalékkal, 0.43 százalékra kúsztak föl.

Igen ám, de a Societe Generale kalkulációi szerint az elmúlt hét évben tízszeresére nőtt a feltörekvő piaci vállalatok dollárban felvett adósságállománya, mostanra pedig az ezermilliárd dollárt is meghaladja. Ha tehát a dollár az amerikai monetáris és fiskális politika miatt tovább szárnyal, számos olyan feltörekvő piac kerülhet bajba, ahol a múltban az alacsony kamatokra építve nagy dolláradósságot halmoztak föl. Ez akár az adott ország teljes bankrendszerét is bajba sodorhatja és ennek már határozott jeleit tapasztalhatjuk meg Törökországban.

A török és kínai vész

Káncz Csaba

Az elmúlt hetekben történelmi mélységekbe zuhant a török líra, és az árfolyamesés megállítása érdekében Erdogan felszólította a lakosságot devizatartalékaik lírára váltására. A dollár 2013 óta 60 százalékkal erősödött a török lírához képest – csak az elmúlt egy hónapban 12 százalékkal - és a termelő vállalatoknak ez komoly csapás. Ezek a cégek elhitték Erdogan propagandáját a török gazdaság és politika páratlan stabilitásáról és a 2009-es 67 milliárd dollárról napjainkra 211 milliárd dolláros szintre növelték keményvalutás eladósodási szintjüket. Most ezek a cégek hirtelen száguldó dollárral, zsugorodó belső piaccal és politikai felfordulással szembesülnek.

Kínában a vállalati hitelek állománya eléri a GDP 171 százalékát, amely kétszerese az amerikai mutatónak. 2006 és 2015 között a kínai vállalati hitelállomány 3 ezermilliárd dollárról 17.8 ezermilliárd dolláros szintre ugrott és napjainkban is nagyobb ütemben növekszik, mint a GDP. Igaz, ennek az adósságnak csupán mintegy 10 százalékát vették fel keményvalutás relációban.

A jüan árfolyam nincsen fixen rögzítve az amerikai dollárhoz, de egy sávon belül mégiscsak kapcsolódik hozzá (’soft peg’).  Éppen ezért a jüan idén a dollárral együtt erősödött a fejlett világ valutáival szemben is, holott a kínai gazdaság érezhetően lassul, globális versenyképessége pedig romlik. Az IMF októberben már figyelmeztetett arra, hogy a kínai vállalatok adósságszintje fenntarthatatlan pályán fut és ez végül a világgazdaságra keményen fog visszaütni.

Káncz Csaba jegyzete