Fotó: MNB

Pénteken 17 jegybankár csúcstalálkozóján tartott nyitóbeszédet Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten. Hosszabb tudósításunkat itt olvashatják, de érdemes összefoglalni a legérdekesebb / legfontosabb tanulságokat is.

1. A jegybankok adjanak tőkét infrastrukturális beruházásokhoz?

A jegybanki függetlenség a demokratikus világban megdönthetetlen alapvetés – nem csak szokásjog, hanem törvényi szabályozás alapján is. Nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy a politikusok még véletlenül se kerülhessenek abba a helyzetbe, hogy a szavazatokért folytatott küzdelmüket a bankóprés használatával kezdjék el finanszírozni. A jegybanki függetlenség intézménye a gazdaságokba vetett bizalom egyik sarokköve; az utóbbi időben egyáltalán nem ritka, hogy a politika és a jegybankok összeütközésbe kerülnek, mert máshogy látják a helyzetet és a helyzet kezeléséhez szükséges eszközöket – elsősorban amiatt, mert más célrendszer alapján működnek. Az Európai Központi Bank végtelenségig kitartott ultralaza monetáris politikáját többen is ostorozták az eurózónából, a legutóbbi csörte pedig a tengeren túl zajlik: Trump elnök bolondnak nevezte a Fed (egyébként általa jelölt) vezetését azért, mert szerinte túl gyors tempóban emelik a kamatokat (ami túlzottan erősíti a dollárt). Ami közös, hogy egyik esetben sem számított fikarcnyit sem, mit akarnak a politikusok: a jegybanki vezetés bármilyen szópárbaj közepette azt tette, amit helyesnek vélt.

A szakmai szembenállás helyett nálunk komoly egyetértés van a fiskális és monetáris politika irányítói között: ez 2013 óta töretlen, Orbán Viktor ekkor jelölte saját gazdasági miniszterét, Matolcsy Györgyöt a jegybank élére. A miniszterelnök 2017-ben ezt úgy fogalmazta meg: már nincs ellenzékben a jegybank vezetése. Ami biztos: bármit is tesz a kormány, kritikus hangokra nem kell számítania az MNB irányából – ez viszont csak akkor lehetne jó dolog, ha biztosak lehetnénk benne, hogy kivétel nélkül, mindig mindent „jól” csinál a kabinet, nem viszik félre a gazdasági folyamatokat, nem veszélyeztetik a jegybank elsődleges célját (az árstabilitás elérését és fenntartását).

A mostani beszédben maga Orbán is úgy fogalmazott, amikor új feladatokat javasolt a jegybankároknak: „életveszélyes dolog” erről egy miniszterelnöknek beszélni. Pedig nem csak azt szeretné, hogy a jegybankok erőteljesebben vegyenek részt a gazdaság és kereskedelem fejlesztésében, a vállalkozások támogatásában vagy épp az oktatásban: az Eurázsia építését szolgáló infrastrukturális beruházások kapcsán felhívta a jegybankárok figyelmét, hogy adjanak javaslatokat a szükséges tőke előteremtéséhez – sőt, akár vállaljanak is szerepet a tőke előteremtésében.

2. Diktátorokkal üzletelni nem kell félnetek, jó lesz

A demokratikus világban – legalábbis a szavak szintjén mindenképp – komoly fejtörést okoz, ha olyan országokkal kell (gazdasági) együttműködést kezdeményezni, amelyekben lábbal tiporják az emberi jogokat. Ettől persze még virágzó kapcsolatok vannak az USA és Szaúd-Arábia között, Trump is mondhatja, hogy szerelembe esett Kim Dzsongunnal, Angela Merkel is fotózkodik Erdogannal és Putyinnal - de ezt otthon rendszeresen számon is kérik rajtuk. Még a magyar külügy is magyarázkodni kényszerült, miután kiadtuk az azeri baltás gyilkost, akit aztán nemzeti hősként ünnepeltek otthon.

Ahogy Kína egyre fontosabb tényezője a világgazdaságnak, úgy merül fel időről időre, hogy lehet-e üzletelni egy kommunista diktatúrával, ahol az emberi jogok bármilyen döntésnél a legutolsó szempontok között szerepelnek (ha egyáltalán). A mai beszéd alapján a rövid válasz: simán. Nincs hímezés-hámozás: Orbán szerint el kell fogadni, hogy különböző ideológiák alapján vezetik  az európai és ázsiai országokat – ennek azonban szerinte egyszerűen nincs jelentősége. Kínához ideológiamentesen kell közelíteni, el kell fogadni, hogy különbözőek vagyunk, különbözően irányítjuk országainkat – mondta.

Orbán Viktor egyébként méltatta a Magyarország és Kína között fennálló 70 éves diplomáciai kapcsolatot is. 1949-ben Magyarország valóban az elsők között ismerte el a frissen megalakult Kínai Népköztársaságot - nálunk ekkor Rákosi Mátyás fújta a passzátszelet, míg Kínában Mao Ce-tung.

3. Ha devizakötvény, akkor jüan

Miközben a kormányzat deklarált célja, hogy a külső sérülékenységet úgy csökkentse, hogy növelje az államadósságon belül a forint-kötvények illetve a belföldi befektetők arányát (és ebben bőven vannak is sikerei), időről időre sor kerül devizakötvény kibocsátására is. Ezek korábban jellemzően dollárban vagy euróban denominált papírok voltak, de az elmúlt években jüanban is bocsátott ki kötvényt a magyar állam. Ezek több szempontból is inkább szimbolikus jelentőségű lépések voltak: elsősorban az alacsony összeg miatt, másodsorban pedig azért, mert a bármilyen külföldi devizában kibocsátott kötvényekből származó forrást az Államadósság-kezelő Központ azonnal euróra konvertálja – akár dollárról, akár jüan-kibocsátásról legyen szó.

Mostani beszédében Orbán Viktor úgy fogalmazott: volt és lesz is jüankötvény-kibocsátásunk, sőt: a továbbiakban ha devizakötvényt adunk el, azt csak valamilyen keleti pénzben tesszük. Azt azért nem árt elfeledni, hogy alapvetően a mi kontinensünkön az euró az irányadó; ez az a deviza, aminek az árfolyamát alakító tényezők a legszorosabb kapcsolatban vannak a magyar gazdasággal is. Egzotikumként vagy politikai gesztusként, esetleg diverzifikációként persze lehet szerepe más devizának is a portfólióban, főleg ha a végén úgyis euróra konvertáljuk a befolyt pénzt, de az ország külső megítélése szempontjából az államadósság-finanszírozásban is fontos, hogy a szakmai szempontok legyenek az elsődleges vezérlők – éppúgy, mint a monetáris politikában.

4. Matolcsy György kormányzó

Egy érdekesség: szakmai előadásokon már szembesültünk vele, most a nagyközönség előtt is felruházták Matolcsy jegybankelnököt a „kormányzó” titulussal – Orbán Viktor végig így hivatkozott rá. Ez a nemzetközi gyakorlatban egyáltalán nem ritka – „governor” vezeti például a Bank of Englandet, a Bank of Canadát, „guvernator” a román jegybankot, de nálunk az „elnök” volt a megszokott megnevezés - most talán el kell kezdenünk új megszólítást megszoknunk.

Eddig az uralkodók helytartóját, esetleg államfőket hívtak kormányzónak a magyar történelemben – nem voltak sokan, Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Kossuth Lajos és Horthy Miklós voltak a legismertebb kormányzói az országnak.

+1. Nincs miniszterelnöki beszéd migránsozás nélkül

Talán 17 jegybankelnök csúcstalálkozója lenne az utolsó (szakmai) fórum, ahol az illegális bevándorlás témájára számítanánk – ez a vonal azonban ezúttal sem maradt el. A miniszterelnök szerint a migráció miatt Nyugat-Európa már sosem lesz olyan, amilyen volt, párhuzamos társadalmak alakulnak ki, és bár Magyarország szerinte sikerrel védi meg magát, amikor sikerül majd felzárkóznunk a nyugati gazdaságokhoz (magyarán mi is olyan vonzó bevándorlási célpont leszünk, mint ők), nekünk is meg kell küzdenünk a kérdéssel. Hogy ennek mi köze a 17 jegybankárhoz és a monetáris politikához? Passz.