Ez történt most a Merkel-korszakkal is. Angela Merkel már "csak" volt kancellár – helyét ma hivatalosan is átvette a szociáldemokrata Olaf Scholz.
Virágcsokorral a kezében búcsúzott, arcán egyszerre tükröződött az öröm, a fáradtság és az emelkedettség – egy kép, ami többet mond ezer szónál.
2005-ben, amikor először kancellárrá választották, a katolikus egyház élén még XVI. Benedek pápa állt, Gyurcsány Ferencnek hívták a miniszterelnököt, javában zajlott az iraki háború, és hullottak az amerikai bombák Afganisztánra. A BL-t a Liverpool, a magyar bajnokságot pedig a Debrecen nyerte – láthatjuk tehát, mennyi minden változott.
Angela Merkel azonban maradt, és megnyert még három választást. Az ötödiknek már nem futott neki – úgy döntött, viszavonul. Amikor korábban arról kérdezték, mit fog most csinálni, azt mondta: beiktat majd egy szünetet, és átgondolja, hogy mi is érdekli.
Aztán talán próbálok majd olvasni valamit, aztán a fáradtságtól lecsukódnak a szemeim, aztán alszok egy kicsit, aztán meglátjuk.
Sokan szerették, de sokan bírálták – ténykedését aligha lehet két mondatban értékelni. Távozásával mindenesetre egy korszak zárult le. Kérdés, hogy ami utána jön, egy újabb korszak kezdete vagy csak egy röpke intermezzo lesz a német történelemben.
Ki sem találja: érvényesnek nyilvánították a választást. 
