A kormány bábjaként funkcionáló lengyel alkotmánybíróság múlt csütörtökön megállapította az uniós jog és a lengyel alkotmány viszonyáról, hogy az utóbbi a legmagasabb jogi aktus Lengyelországban. A taláros testület leszögezte: összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal az uniós alapszerződések egyes előírásai, illetve az, ahogyan ezeket az Európai Unió Bírósága értelmezi. A jelenlegi bírák egytől-egyig a nagyobbik kormánypárt, a „Jog és Igazságosság” (PiS) kinevezettjei.
Az ellenzéki többségű lengyel parlamenti felsőház, a szenátus pénteken megszavazta a Lengyelország EU-tagságáról szóló határozatot, melyben a lengyel alkotmány alapelveit, valamint az állami érdeket sértőnek minősítették a csütörtöki alkotmánybírósági döntést. A szenátorok aggodalmukat fejezték ki, hogy az ítélet „jogi értelemben előrejelzi Lengyelország kilépését az EU-ból”.
Európai politikai vihar
A varsói alkotmánybíróság döntése érthető módon komoly politikai hullámokat keltett Európában. Határozottan visszautasította a lengyel alkotmánybírság jogértelmezését Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, egyben közölte: a Bizottság megkezdte a lengyel alkotmánybíróság döntésének elemzését, annak eredménye alapján határoz a további lépésekről.
„Legfőbb prioritásunk annak biztosítása, hogy a lengyel állampolgárok jogait megvédjük, és élvezhessék az európai uniós tagságból származó előnyöket, akárcsak az unió összes polgára” – fogalmazott. Kiemelte továbbá: az uniós állampolgároknak és a Lengyelországban működő vállalatoknak jogbiztonságra van szükségük, ehhez pedig arra, hogy az uniós szabályokat, beleértve az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, teljes mértékben alkalmazzák Lengyelországban.
A lengyel kormány a maga részéről kijelentette, hogy nincsen szándékában elhagyni az Európai Uniót (az akár polgárháborúhoz is vezethetne, hiszen a lakosság több, mint 80 százaléka támogatja az Uniós tagságot), de egyes megfigyelők szerint az alkotmánybírósági döntés alááshatja az ország EU-s tagságát hosszabb távon.
A legnagyobb veszély
Piotr Buras, az Európai Külügyi Tanács (ECFR) varsói irodavezetője úgy vélekedik, hogy nem Lengyelország EU-s kilépése („Polexit”) az igazi veszély, hanem az, hogy Varsó belülről rombolhatja le az európai jogi rendet. A luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságának (CJEU) ugyanis az a szerepe, hogy gondoskodjon arról: az európai uniós jogszabályokat mindegyik tagállam azonos módos értelmezze és alkalmazza, illetve, hogy az uniós országok és intézmények betartsák az EU-jogszabályok rendelkezéseit. Az EU intézmények feladata tehát most az, hogy közös fellépéssel megvédjék a CJEU legitimitását.
De milyen eszköz áll ehhez rendelkezésre? Nos, Buras szerint mindjárt ott van az EU 750 milliárd eurós „Európai helyreállítási terve”, amelyből Varsó 22 milliárddal részesedne – ehhez viszont az EU Bizottság és az Európai Tanács jóváhagyása szükséges. Olyan ambiciózus lengyel gazdasági programot, mint a „Polish Deal” - amelyet májusban jelentett be a kormány -, nem tudná a kormány kivitelezni az óriási brüsszeli támogatás nélkül.
Magyarország ugyanabban a cipőben jár?
Európában egyedüliként a magyar kormány kelt Varsó védelmére. Orbán Viktor miniszterelnök szombaton aláírta azt a kormányhatározatot, amely üdvözli a lengyel alkotmánybíróságnak a nemzeti jog és az európai uniós jog viszonyáról hozott határozatát, egyben felkéri az EU intézményeit, hogy tartsák tiszteletben a tagállami szuverenitást.
A kormányhatározat szerint a lengyel alkotmánybíróság döntését az európai uniós intézmények rossz gyakorlata váltotta ki, amely - mint fogalmaznak - nincs tekintettel a hatáskör-átruházás elvére, és alapszerződések módosítása nélküli „lopakodó hatáskörbővítéssel” igyekszik olyan jogköröket elvonni a tagállamoktól, amelyeket azok az Európai Unióra soha nem ruháztak át.
Valóban, nemcsak Varsó, hanem Budapest felett is gyülekeznek a sötét fellegek. A vezető német üzleti napilap pénteki értesülése szerint az EU Bizottság még ebben a hónapban arról értesíti a magyar kormányt, hogy a jogállami hiányosságok és a rendszerszintű korrupció miatt elindítja azon eljárást, amely az EU támogatási alapok átutalásának teljeskörű felfüggesztését célozza.
Márpedig a 2014-2020-as ciklus 25 milliárd eurós felzárkóztatási keretéből még mintegy 9 milliárd euró nincs folyósítva Magyarországra, miközben az elosztható keret döntő többségét idehaza már kiutalta a kormány a nyerteseknek. Így a kettő pénzáramlás közötti bő 3000 milliárd forintos különbséget átmenetileg meg kell finanszíroznia az államháztartásnak. Ez átmenetileg tovább emeli az egyébként is magas, a GDP 80 százaléka körüli államadósság rátát.
Vagy csak enyhítene a szigoron? 
