A svéd bevándorlásügyi miniszter, Anders Ygeman még február 24-én nyilatkozta a mérvadó, svéd Dagens Nyheter napilapnak, hogy ideje lenne, ha az ukrán menekültekért más országok vállalnának felelősséget, mert Svédország ezúttal nem fogja olyan tágra nyitni kapuit, ahogyan azt 2015-ben a szíriai, iraki és afganisztáni válságok idején tette.
Szolidáris nemzet
Ygeman azt azért hozzáfűzte, hogy ha az ukrajnai háborús helyzet nyomán egy komolyabb humanitárius katasztrófahelyzet alakulna ki a térségben, az felülírhatja az álláspontjukat.
2015-ben az Európai Unióba érkező migránsok tizenkét százalékát fogadta be az ország: közel 164 ezer embert. Ez lakosságarányosan - mint azelőtt annyiszor - ismét a legszolidárisabb nemzetté tette a svédeket Európában.
A svéd közvélemény álláspontja azonban eltér a kormányétól. Közvetlenül a háború kirobbanása után a Sifo közvéleménykutató intézet felmérése szerint tízből nyolc svéd úgy vélte, hogy az országnak be kell engednie az Ukrajnából menekülőket.
Sőt, ezúttal a máskülönben bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD) is elnézőek az ukrán menekültek érkezésével kapcsolatban, holott a párt weboldala szerint “Svédország már megtelt!”.
Aron Emilsson, az SD külpolitikai szóvivője szerint a párt kommunikációs arculatváltása a helyzet egyediségének tudható be:
Nem szabad egy kalap alá venni a ´valódi´ háborús menekülteket az afgán és közel-keleti gazdasági migránsokkal, továbbá az sem mellékes, hogy Ukrajna mind földrajzilag, mind kulturálisan közel áll Svédországhoz.
A kulturális közelség alatt a Kijevi Nagyfejedelemséget megalapító Rurik-dinasztiára utalhatott Emilsson, melynek a korai, államalapító fejedelmeit a mai Stockholm környéki vikingek, vagy más néven varégok adták.
Kérdés, hogy a svéd kormány kinek vagy kiknek akart üzenni a többi tagállam felelősségének hangoztatásával. Hiszen az Európai Unió Tanácsának március 4-én hatályba lépett átmeneti védelemről szóló irányelve alapján gyakorlatilag nem akadályozhatja meg a kormány, hogy ukrán állampolgárok Svédország területére lépjenek és ott védettségi vagy menekült státuszért folyamodjanak.
A svéd bevándorlási hivatal csak júliusig mintegy 76 ezer ukrajnai menekültkérelem beérkezését várja, de más forgatókönyvek szerint ez a szám elérheti a 212 ezret is.
A bevándorlási hivatal ennek megfelelően létszámbővítésbe kezdett, március közepén 500 új munkatársat kerestek.
Az új kollégák megérkezéséig bizonyára nem lesz leányálom a hivatali munka:
már a háború második hetében akkora volt az Ukrajnából érkező menekültek kígyózó sora egyes hivatali kirendeltségek előtt, hogy a regisztrációt jobbnak látták az online térbe áthelyezni.
Az EU-s átmeneti védelemről szóló irányelv szerint minden, biometrikus útlevéllel rendelkező ukrán állampolgár 90 napig, vízummentesen tartózkodhat egy általa választott EU-s ország terültén. A munkavállalás es az oktatás lehetőségéhez azonban menekült vagy védettségi státuszért kell folyamodni.
A sikeres regisztráció egyben egyéves tartózkodási engedélyt is jelent, ami a későbbiekben még két alkalommal meghosszabbítható lesz további egy-egy évre. Ezen felül, az EU-s irányelv értelmében a frissen érkezett ukrajnaiak jogosultak szociális segélyre, lakhatásra és egészségügyi ellátásra is.
A szociális segély mértéke Svédországban 71 korona naponta, a bevándorlásiügyi hivatal számításai szerint egy ember ekkora összegből tudja ellátni a saját élelmezését. Emellett igény és szükség szerint egyedi juttatások is megítélhetők.
Lakhatás – a legnehezebb ügy
Jelenleg Svédország 290 járásából (kommün) 207-ben lakáshiány van. A nagyvárosokra a lakáshiány hatványozottan érvényes. És bár az elmúlt 5 évben gyors ütemben épültek az új lakóépületek országszerte, a kereslet még így is jóval a kínálat mögött kullog.
Csak Stockholmban átlag évi 6 ezer lakással épül kevesebb annál, mint amire igény lenne, holott így is mintegy 20 ezer lakást adnak át évente.
A bevándorlási hivatal ezért már március 11-én megkongatta a vészharangot és a lakosság, valamint a járások aktív segítségét kérte az ukrajnai menekültek elhelyezésében.
Ha valóban megjelenne az országban 212 ezer ukrajnai menekült a nyár közepéig, számukra ideális esetben 168 ezer lakást kellene biztosítani, ami a fenti adatok tükrében óriási kihívás lesz.
A helyzetet látszólag kezeli egy új lakhatási törvény, mely szerint az állam központilag osztaná szét a menekülteket a járások közt, figyelembe véve az egyes önkormányzatok erőforrásait és egyéb adottságait. A törvény a 2015-ös nagy menekülthullám hibáit hivatott kiküszöbölni, amikor az állam jóformán rátolta a menekültekkel járó felelősséget és anyagi terheket a befogadó önkormányzatokra.
Ez a kisebb, kevésbé tőkeerős járásokra akkora financiális terhet rótt, hogy a szociálisan leghátrányosabb helyzetben levő menekültekkel (akik az önkormányzati költségvetés számára a legnagyobb terhelést jelentik), pingpongozni kezdtek az önkormányzatok (social dumping): egy hónapra elegendő pénzzel egyszerűen átutaztatták őket egy másik járási központba.
Sőt, tavaly októberben az ország legnagyobb repterének (Arlanda) és éppen ezért az ország egyik legnagyobb bevándorlási elosztójának és fogdájának is otthont adó sigtunai önkormányzat magát a bevándorlási hivatalt jelentette fel, amiért az a már kiutasításra váró, de a jelenlegi afgán helyzet miatt nem kiutasítható afganisztáni személyeket szisztematikusan taxiba ültette, majd célállomásként a járási önkormányzat épületét adta meg a sofőrnek.
Ha az újonnan elfogadott lakhatási törvény nem váltja be a hozza fűzött reményeket, akkor megoldásként jönnek a tömegszállások, vagy akár a tömegsátraztatás.
A menekültek elvileg a svéd lakáspiacról is megpróbálhatnak fedelet szerezni a fejük felé, de a nagyrészt önkormányzati tulajdonú, szövetkezeti bérlakásokért a frissen érkezetteknek már a helyi lakossággal kell versenyre kelniük. A versenyt pedig az nyeri, aki régebben vár.
Egy provinciális járásban már akár 2-3 év is elegendő lehet egy lakás hosszú távú bérleti jogának elnyeréséért, egy kevésbé vonzó nagyvárosi negyedben ez átlag 8-10 év, Stockholm belvárosi, bohém szigetén, Södermalmon pedig a várakozási idő elérheti a 36 évet is a városi lakásszövetkezet statisztikája szerint.
Oktatás – ukránul is
Az újonnan érkezettek oktatása a minél nagyobb fokú önkormányzatiság jegyében szintén a befogadó járások hatáskörébe tartozik Svédországban.
Az EU-s direktíva keretében befogadott ukrajnai gyerekeknek természetesen jár a közoktatás, de a felnőtteknek nem jár az amúgy ingyenes, bevándorlóknak fenntartott állami svéd nyelvkurzus.
Az iskoláskorú gyerekek iskolai integrációja gazdag múltra tekint vissza az országban, aminek két kulcs eleme az anyanyelvi oktatás és a svéd, mint második nyelv tanítása. Egy menekült diák - korától függően - nyelvi felkészítő osztályban kezdi meg tanulmányait, vagy egy svéd, mint második nyelv szakos pedagógus szárnyai alá kerül mindaddig, amíg nem sajátítja el a svéd nyelv alapjait. Ezen kívül amíg szükséges, anyanyelvi oktatók korrepetáljak a diákot a saját anyanyelvén az osztályában átvett tananyagból.
A háború kirobbanásakor mindössze 16 ukrán anyanyelvi tanár dolgozott országszerte, ezért a járások jelenleg nagy erőkkel keresnek svéd és ukrán nyelven is beszélőket a munka elvégzésére.
Orosz nyelvű kollégákból azonban nincs hiány. A mostani kényszerhelyzetben jobb híján ők is besegíthetnének a két nyelv közti hasonlóság miatt, de nem tudni, hogy milyen lesz a fogadtatása az ukrán anyanyelvű diákok körében az oroszul korrepetáló pedagógusoknak az otthoni események tükrében.
Szekeres Pál ma is lette az esküt. 
