Meglehetősen zavaros volt Aszad eszmefuttatása: egyrészt megszállóknak nevezte a Szíriába érkező amerikai csapaterősítéseket, másrészt alig várja, hogy Trump hatékonyan csapja agyon az Iszlám Állam maradékát. Mindezt úgy szeretné, hogy közben ne az ő ellenzékét támogassa, mint ahogy Obama tette, és őt ne tekintse illegitim vezetőnek. Vagyis ha jól értelmezzük, Trump ismerje el őt Szíria törvényes vezetőjének, ellenségeit verje szét, majd takarodjon el onnan, mint megszálló erő.
Megjött az étvágya
Nem szerény Aszad, igaz, korábban sem volt túl szégyellős. Talán felbátorította az a tény, hogy egyedüliként a brutális arab diktátorok közül, hatalmon maradhatott legalább országa egy részében, igaz, ez csak orosz segítséggel sikerült. Miközben az amerikai vezetésű kurd-arab koalíció Rakka városát félig bekerítette és az ostrom küszöbön áll, Aszad szerint az ő seregei is gyorsan közelednek Rakka felé, és nekik is nagyon fontos a város. Eddig persze nem sokat tettek érte, inkább Aleppóval voltak elfoglalva, ahonnan véres harcok árán űzték ki az ellenzéki erőket.
Mivel a másik, számára ellenséges haderő már bekerítette Rakkát, Aszad ott nem sokat tehet, ezért kitűzte célnak, hogy serege tovább halad kelet felé, és az iraki határ mellett fekvő Deir al-Zor tartományt foglalja el, amely még az Iszlám Állam kezén van. Közben a felkelők által elfoglalt területeket is szerezné visszaszerezni, nehezen viseli, hogy nem lesz újra az övé az egész ország, melyet valaha uralt. A Reuters szerint kijelentette, hogy a genfi tárgyalások úgysem vezetnek semmire, majd ő kezeli a helyzetet, és a szírek majd döntenek jövőbeli politikai rendszerükről.
Kinek mi jut
Kétségkívül nyitott kérdés, hogy mi fog történni, amikor az Iszlám Állam utolsó négyzetkilométerét is elfoglalják. Elvileg Kazahsztánban megegyeztek az érintett hatalmak, hogy regionális övezetekre osztják az országot, és megpróbálják így elkerülni a további ellenségeskedést. Miután ezeket a vonalakat nem húzták meg mindenütt (mint egykor Jaltában), a tényleges határok feltehetően ott lesznek, ahol az Iszlám Állam leverésekor összetalálkoznak a különböző erők, nem pedig a síita-szunnita határvonal mentén.
Így most Aszad feltehetően megpróbálja megnövelni az általa ellenőrzött területet, ezért nekiesett az amerikaiak által már jól meggyengített Iszlám Államnak. Másodszor is visszafoglalták Palmyrát, és az Eufrátesz déli oldalán kelet felé haladnak, hogy az ország keleti, sivatagos, szinte lakatlan területeit és az Eufrátesz völgyének Irak felé eső részeit elfoglalják. Így versenyfutás indul, hogy ki mekkora darabot szerez meg az összeomló Iszlám Állam maradványaiból.
Irakban már rendben
Eközben az iraki oldalon Moszul még dzsihádista kézen lévő nyugati felének ostroma jobban halad a vártnál, az iraki elitalakulatok vezetője szerint a városrész 30 százalékát már elfoglalták. A harcok már a belváros szűk, zegzugos utcáin folynak, ahová tankok és egyéb járművek nem tudnak behatolni. A város öt Tigris-hídjából kettőt már elfoglaltak, és most már a harmadikért folyik a harc. Az iraki parancsnok szerint az ellenség morálja leromlott, meggyengült az irányításuk. Maan al-Saadi szerint a nyugati városrész teljes bevétele jóval rövidebb időt fog igénybe venni, mint a keleti részé, ami 100 napig tartott.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
