Hogyan kellene Európának 800 millió afrikait eltartania? – teszi fel a kérdést a német Die Welt kommentárja. A szerző gondolatkísérlete szerint ma 400 millió afrikai lehet a szubszahara-térségben (vagyis a Szaharától délre), akik Európába vándorolnának, mert otthon életüket elviselhetetlennek vagy kilátástalannak érzik. A sok egyéb szám közül csak annyit, hogy a régióban 600 millió lakosnak ma sincs áramellátása.

Ez a szám 2050-re megduplázódhat, tehát 800 millió is lehet az Európába vágyók száma. Eközben az EU lakossága 450 millióra csökkenhet. (Jelenleg valamivel több, mint 500 millió – a szerk.)

Kisebb az exportjuk, mint Szlovákiáé

A fekete kontinens gazdaságilag elképesztően elmaradott, tavaly a teljes export 150 milliárd dollárt tett ki (főleg nyersanyagok), ebből is 85 milliárd dollár az európaias Dél-Afrikára jutott. A maradék 65 milliárd dollárt 940 millió lakos exportálja, amit a szerző Szlovákiához hasonlít, ahol mindössze 5,4 millió lakos 74 milliárdnyi exportot termel.

A német kormányzat tervei között szerepel, hogy specialistákat küldenek Afrika, az afrikaiak oktatására, felzárkóztatására. Erről azt írják, 2050-ben csak 130 millió fiatalkorú lesz egész Európában, az Ural-hegységig terjedő területen, míg Afrikában (Észak-Afrikával együtt) egymilliárd. Az európai fiatalok az európai időseket sem fogják tudni eltartani, hogyan mehetnének akkor Afrikába oktatni?

A koreai példa

Ám mégsem reménytelen minden, a cikk példája szerint 1957-ben a háború utáni Dél-Koreában és a brit gyarmat Ghánában még pont ugyanakkora volt az egy főre jutó jövedelem. Azután 1987-re a koreaiaknál már tízszeres, 2015-ben húszszoros lett. Ázsiától kéne tanulni.

Egy másik kommentár szerint is az évszázad problémája Afrika, a „közel-keleti epizód” csak elfedi ezt. Amióta a balkáni útvonal zárva, a legtöbb menekült Dél felől érkezik. Európa hasonló megoldásokkal próbálkozik, mint a törökökkel kötött megállapodás, ám egész Észak-Afrikát nem lehet úgy őrizni, mint a török tengerpartot. Ráadásul ez a Közel-Keleten is „alig működik” a cikk megfogalmazása szerint.

Egymilliárdos tranzitszámla

Épp tegnap írtuk, hogy a törökök újra a menekültügyi megállapodás felmondásával fenyegetőznek, zsarolnak, miközben országuk diktatúra felé halad. Ráadásul Moszul ostroma újabb menekülthullámmal fenyeget. A menekültkrízisben stratégiai fontosságú, mert tranzitúton fekvő Niger pedig már benyújtott egy egymilliárd eurós számlát együttműködéséért cserébe, amelyet azonban Angela Merkel német kancellár nem akar kifizetni.

Ez a cikk is arra jut, hogy az egyetlen igazi megoldás a menekülési okok felszámolására Afrikában a piacgazdaság és a vállalkozói kultúra elterjesztése, az ázsiai modell eltanulása lehet. Ehhez azonban Ázsiában voltak erős kormányok is, ami Afrikára nagyon nem jellemző.

Sok a gyerek, de...

Több helyen említik a népszaporulatot, hiszen Afrikában átlagosan nagyjából négy gyermeke van egy nőnek, a világ többi részén kettő. A Die Welt emlékeztet arra, hogy 150 évvel ezelőtt Európában is hasonló volt a helyzet, 50 évvel ezelőtt pedig Ázsiában.

Ma már Japán, Korea népszaporulata rendkívül alacsony – hasonlóan a magyarhoz erősen csökken a népesség –, és várhatóan Kína is nemsokára hasonló szintre kerül. (A japánok okairól itt írtunk.) Koreában például a hetvenes években az OECD adatai szerint több mint négy gyermek született egy nőtől, ma csak 1,2, a világon az egyik legalacsonyabb.

(Más forrásokból tudjuk, hogy elsősorban azokban az országokban magas a népszaporulat, ahol nincsen általános egészségügyi és nyugdíjellátás, szociális háló. Vagyis azért szülnek sok gyermeket a nők, hogy egyrészt a rossz életkilátások ellenére is legyen, aki túlél közülük, másrészt legyen, aki eltartja majd őket idős korukban.)