A brazil elnök már korábban benyújtotta a parlamentnek a tervezett nyugdíjreformot, de a tiltakozások hatására kénytelen volt felvizezni a javaslatot, visszalépéseket tett benne, így persze a kívánt célnak csak egy része valósulhat meg, a költségvetési hiány nem csökken kellőképpen. Egy erőszakos rendőri szakszervezetnek ez sem volt elég: megrohanták a parlament épületét. Mintha a görög drámát látnánk megismétlődni: sok év osztogatás után rendbe kéne tenni az országot, de itt nincs euró, nincs, aki fegyelmezzen, a reált korlátlanul el lehet inflálni.
Brazil szocializmus
Ez pedig nem jó a népnek, de ezt a nép ritkán látja be. Ha felpörög az infláció, gyorsan elértéktelenednek a bérek, de még a nagyvonalúan osztott nyugdíjak is, és az ország visszasüllyed abba a szegénységbe, ahol évtizedeikig tartózkodott. Márpedig az nem akármilyen mértékű volt: az arra járó turisták nem csak az erőszakot és a bűnözést észlelhették, hanem az éhezők csapatait is, akik egy-egy önkiszolgáló étterem előtt arra vártak, hogy valami maradék jusson nekik.
Az ország a 2000-es évek elejétől két erősen baloldali, a venezuelaira emlékeztető osztogatást megvalósító, szocializmust építő elnököt is megválasztott, Lula da Silva majd Dilma Rousseff személyében. Ők rendesen tönkre is tették az országot, de érdekes módon volt közben egy szakasz, amikor úgy tűnt, mintha minden jól menne. A világ fel is lelkesedett, az országot be is tuszkolták az új csodacsoportba, a BRIC-be (Brazília, Oroszország, India és Kína), pedig csak annyi történt, hogy az égbe szökő olajár Brazílián is húzott egyet. Aztán az olajár leesett, és jött a kijózanodás, sőt, páratlan recesszió: tavalyelőtt 3,9 majd tavaly 3,6 százalékos gazdasági visszaesés.
Elvész a pénz
Dilma Rousseff végül csúnyán megbukott, és a pragmatikus Temer vette át a hatalmat, aki meg is kezdte hamar az ország talpra állítását. Most komolyabb intézkedéseket tenne, hisz valóban képtelenség még egy gazdag országban is, hogy átlagosan 54 évesen nyugdíjba lehessen vonulni, hát még egy 200 milliós, szegényebb országban. A program valóban megszorítás, de egy teljesen irreális osztogatás eredményéből kell vele visszavenni, különben sosem állna talpra a gazdaság.
Az ország pénzügyminisztere a Reutersnek azt nyilatkozta, hogy a reformok mostani hígítása a következő 10 évben 20-25 százalékkal csökkenti a költségvetési megtakarítást a tervezetthez képest, 30 éves időtávon már 30 százalékkal. A JP Morgan elemzője még pesszimistább: 781 helyett 472 milliárd reál megtakarításra számít, ami 40 százalékos veszteség.
Szélmalomharc
Az elnök más reformokat is szorgalmaz: a munkavállalásra vonatkozó törvény modernizálását, lehetővé téve rugalmasabb munkaszerződések megkötését, így javítva a brazil üzleti környezetet, bátorítva a munkaerő-igényes beruházásokat. Kedden a parlament alsóháza ezt a törvényt is elkaszálta, bár utólag azt állítják, téves szavazás volt, ezért meg fogják ismételni. Nincs könnyű dolga az elnöknek, amikor a szocializmus illúziójával elkábított népét kéne a realitások talajára visszaterelni.
Igaz, volt honnét erősödni. 
