MTI Fotó: Kovács Attila

Korábban már többször beszámoltunk arról, hogy a Brüsszel érdektelensége által keltett politikai űrben a Balkánon milyen dinamikával nyomul Moszkva, Ankara, Peking és Rijád. Ez a passzivitás nemcsak az európai történelmi- és geopolitikai összefüggések meg nem értése miatt jelent szegénységi bizonyítványt Brüsszel számára. Hanem egyszerűen már csak a gazdasági érdekeltségek is megkívánnák a nagyobb politikai odafigyelést: Horvátországot leszámítva a Nyugat-Balkán országai kereskedelmük 74 százalékát bonyolítják az EU-val, míg csupán 6 százalékát Kínával, 5 százalékát Oroszországgal és 4 százalékát Törökországgal.

Csendes kurzusváltás

De most a nyári hónapokban megmozdult valami. Egyrészt a régió hat tagállamának vezetői július 12-én Triesztben találkoztak nyugat-európai vezetőkkel, hogy az euró-atlanti integrációjuk részleteiről tárgyaljanak. Rá három hétre pedig Mike Pence amerikai alelnök látogatott Montenegróba, ahol Washington elkötelezettségét hangsúlyozta a térség irányába és további NATO-bővítést helyezett kilátásba.

A politikai stabilizáció alaposan rá is férne a Nyugat-Balkánra, hiszen negyed-századdal a boszniai háború lezárulta után a térség geopolitikai helyzete rendkívül törékeny, akárcsak a térség országainak kormányzatai. A korrupció mindenhova beette magát, miközben hiánycikk a szakszerű kormányzás, a stabil intézményi struktúra és a független igazságszolgáltatás.

Merkel kancellár úgy fogalmazott a trieszti csúcson, hogy „a térség politikai stabilitása egyben politikai stabilitást jelent egész Európa számára”. Jó reggelt kívánok! - tehetnénk hozzá. Merkel 1.4 milliárd eurót ígért az elkövetkező három évre 20 infrastrukturális és energetikai projekt számára.

Logisztikai feszültség a NATO és Peking között

Ezek közül a legfontosabb egy stratégiai fontosságú vasútvonal megépítése Albániából Bulgáriába, összekötve az Adriai tengert a Fekete tengerrel a VIII-as pán-európai folyosó mentén. Ez az amerikai érdekeknek is megfelel, hiszen ez a vasút a NATO számára erősebb logisztikai összeköttetést biztosítana a két tenger között és része lenne Washington újsütetű támogatásának az ’Intermarium’ projekt irányába.

Mindenesetre a Balkán hű maradt önmagához, és egy nappal (!) a trieszti csúcs után Görögország, Szerbia és Bulgária képviselői találkoztak Thesszalonikiben, hogy megtárgyalják Belgrád vasúti összeköttetését a görögországi – de már kínai kézben lévő – Pireusz kikötőjével. A találkozón a szerb elnök megkérte a görög miniszterelnököt, hogy Athén továbbra se ismerje el Koszovó függetlenségét.

Bezárul a gyűrű Belgrád körül

Káncz Csaba

Itt kell kiemelnünk, hogy az a Peking sem ismeri el Koszovó önállóságát, amely most tervezi a Pireusz-Belgrád-Budapest vasútvonalat az „Egy Övezet Egy Út” gazdasági és geopolitikai megaprojekt részeként. Tavasszal már elemeztük a Budapest-Belgrád vasútvonal tervezett építését. Kifejtettük, hogy a tucatnyi sebből vérző, több száz milliárdos projektet vizsgálva úgy tűnik, mintha a magyar kormány valójában a kínai érdekeket képviselné.

Ha Washington betartja a szavát a NATO bővítéséről, akkor Macedónia akár már jövőre a védelmi szövetség tagja lehet. Ebben az esetben a Moszkva-barát Szerbia körül megerősödik a NATO gyűrűje. Ha tovább erősödik az orosz aktivitás a szerbiai Niš városában, ahol Moszkva egy „humanitárius bázist” tart fönn – amely Washington szerint valójában egy kémközpont -, akkor a NATO növelheti csapatainak számát a térségben. A múlt hónapban 500 amerikai katona érkezett Koszovóba, míg márciusban Washington katonai eszközöket szállított Albániának.

Káncz Csaba jegyzete.