Egy sor republikánus törvényhozó fokozza a nyomást Biden elnökre, hogy a hétvégén Jordániában végrehajtott, három amerikai katonatiszt halálát és legalább kéttucatnyi sebesültet követelő csapást követően megtorló intézkedéseket foganatosítson Iránnal szemben.
A The Hillnek adott nyilatkozatában Andrew Bates, a Fehér Ház szóvivője megerősítette Biden üzenetét: "Ahogy Biden elnök mondta, határozottan fogunk reagálni az általunk választott időben és helyen. Biden elnök gyorsan és erőteljesen lépett fel, hogy felelősségre vonja ezen ellenséges csoportok iráni támogatóit - többek között többszörös légicsapásokkal".
A 2024-es kampánykörúton Trump korábbi elnök azzal vádolta Bident, hogy "gyenge" Iránnal kapcsolatban. "Ez az Egyesült Államok elleni arcátlan támadás Joe Biden gyengeségének és önfeladásának újabb szörnyű és tragikus következménye...." írta Trump vasárnap a közösségi oldalon közzétett bejegyzésében.
Betámadni Iránt?
A Bloomberg News meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az USA közvetlen támadásokat fontolgat Iránon belül.
"Az egyik lehetőség a titkos akció, amelynek során az Egyesült Államok úgy csapna le Iránra, hogy ezt nem ismerné el, de ettől függetlenül egyértelmű üzenetet küldene" - írta a hírszolgálat.
"A Biden-kormányzat közvetlenül is célba vehetne iráni tisztviselőket, ahogyan Donald Trump korábbi elnök tette, amikor 2020-ban Bagdadban elrendelte Kászem Szolejmáni tábornok megölését". Egy közvetlen amerikai támadás Iránon belül természetesen drámaian eszkalálná a Közel-Keleten már most is zajló regionális háborút.
Eszkalációs spirálban
A The Economist "Az egyre inkább kiterjedő közel-keleti háború" című cikkében kifejti: „Ha rajzolnánk egy diagramot arról, hogy ki lő kire a Közel-Keleten, az egyre inkább egy tál spagettire hasonlítana. Ami múlt októberben Izrael és a Hamász közötti háborúként kezdődött, mára négy másik arab államból is bevonzotta a harcosokat. Ráadásul Irán, Izrael és Jordánia ebben a hónapban Szíriát is bombázta. Irán aztán váratlanul Pakisztánt is lőtte, amely bizonyára csodálkozott, hogy belerángatják ebbe a zűrzavarba”.
Az elmúlt két hétben az Egyesült Államok csapásokat hajtott végre Szíriában, Irakban és Jemenben, míg szövetségese, Izrael napi tűzharcot folytat a Libanonnal közös északi határán, csapásokat mért állítólagos iráni célpontokra Szíriában, és katonai összecsapásokat vívott az egyiptomi fegyveres erőkkel. A hónap elején az amerikai haditengerészet két SEAL katonája meghalt egy olyan hajó elleni rajtaütés során, amelyről az Egyesült Államok azt állította, hogy a jemeni húszi lázadók által használt fegyvereket szállított.
Az amerikai dilemma
Az Izrael és Gáza közötti katonai eszkaláció kezdete óta az USA nehéz helyzetben van, mivel egyensúlyt keres Izrael feltétel nélküli támogatása és az arab államokkal való együttműködés szükségessége között a regionális de-eszkalációs tervekben. Így egyrészt érezhetően hajlott a katonai beavatkozásra az Irán vezette úgynevezett „Ellenállás Tengelyéhez” csatlakozó szereplőkkel szemben, az ezzel járó kockázatokkal együtt.
Irakban az amerikai műveletek azzal a kockázattal járnak, hogy az Irán által támogatott milíciák felerősödnek, és ez olyan eszkalációhoz vezethet, amelyet a bagdadi al-Szudáni kormány el akar kerülni.
A Vörös-tengeren Washington tengeri biztonsági erőket hoz létre a jemeni húszi-csoport támadásainak elhárítására és a nemzetközi tengeri kereskedelem védelmére. Az első amerikai és brit támadásokat január 11-én hajtották végre a Houthik ellen, ami újabb instabilizáló tényezőt jelent az egyre inkább regionális konfliktusnak tűnő helyzetben.
Másrészt azonban az amerikai diplomácia is igyekszik elkerülni a további eszkalációt, különösen Libanonban, amint azt Blinken külügyminiszter legutóbbi látogatásai és az arab országokkal közösen szervezett, folyamatban lévő közvetítési kísérletek is példázzák. A Közel-Kelet sokrétű kihívást jelent az USA számára. Különösen azért, mert az amerikai közvélemény egyre kritikusabbá válik Izrael magatartásával kapcsolatban, ami további nyomást gyakorol Biden elnökre és kormányára a választások előtti döntő hónapokban.
Irán játszmája
Teherán eddig elkerülte a Nyugattal való jelentős konfliktust a befolyási övezetében, és a harcias retorikája ellenére a regionális válságokban való közvetlen részvétele valószínűtlen. Másrészt azonban a térségben az összes iráni proxi játékos teljes erővel működik, és bebizonyították, hogy képesek az egész térség destabilizálására.
Irán folyamatosan támogatja akcióikat, mivel a tervezéstől az operatív irányításig minden fázisban részt vesz. A régió 6 országában lévő 10 katonai proxija révén Irán elérte a gázai konfliktus maximális eszkalálódását és annak a tágabb térségre való átterjedését. Sikerült elérnie azt, amit az arab szomszédok többsége el akart kerülni, mint a régió stabilitását fenyegető legnagyobb veszélyt október 7. óta.
Az orosz álláspont
A teheráni döntéshozói körökben komoly aggodalomra ad okot, hogy Irán nem számíthat orosz szövetségese támogatására az Irán, Izrael és az USA közötti feszültség eszkalálódása, vagy közvetlen - és nyílt - konfrontáció esetén.
Az Izraellel és az Egyesült Államokkal való háború esetén az Iránnak nyújtott orosz katonai segítség valószínűsége csekélynek tűnik.
Moszkva ellenzi Irán kulturális és vallási projektek álcája alatt folytatott ideológiai tevékenységét az észak-kaukázusi régióban és a muszlim közösséggel rendelkező orosz köztársaságokban, hogy mozgósítsa Izrael-ellenes tevékenységét. Moszkva attól is tart, hogy ez az iráni ideológiai tevékenység kihatással lesz a belső biztonságára, mivel félő, hogy Irán ezeket a közösségeket egy Teherán által vezetett iszlamista ideológia irányába mozgósíthatja.
Az Irán és az Egyesült Államok közötti közvetett feszültség fokozódása azonban összhangban van az orosz érdekekkel. Moszkva előnyben részesíti a feszültséget, mint nyomásgyakorlási lehetőséget, hogy Iránt arra ösztönözze, hogy nyomást gyakoroljon Washington közel-keleti érdekeire.
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
