|
| Gudenus (balra) és Strache az ibizai videón. Forrás: Spiegel |
Megrengette az osztrák és az egész európai politikai életet az a 2017 nyarán készült ibizai videó, amelyben Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) akkori vezére, későbbi osztrák alkancellár – a többi közt – közbeszerzések elnyerését helyezte kilátásba egy magát egy orosz oligarcha unokahúgának kiadó nő számára, amennyiben az segíti pártja választási kampányát, például megvásárolja az egyik legbefolyásosabb osztrák bulvárlapot, a Kronen Zeitungot.
A botrányba nem csak Strache és a találkozón szintén jelen lévő bizalmasa, Johann Gudenus szabadságpárti frakcióvezető bukott bele, hanem az egész osztrák kormány (az előrehozott választásokat valószínűleg ősszel rendezik meg). Történt mindez egy héttel az EU jövője szempontjából kiemelt jelentőségűnek tartott európai parlamenti (EP) választások előtt.
Profi csapda
Az nyilvánvaló, hogy a találkozó egy olyan csapda volt Strache és bizalmasa számára, amelyet profik készítettek. Az ibizai villát, amely egyébként az Airbnb-n bérelhető, teljes egészében bekamerázták, a csaliként szolgáló állítólagos orosz oligarcharokon profilját pedig olyan alaposan kidolgozták, hogy Strachéban fel sem merült személyazonosságának megkérdőjelezése.
Beszédes tény az is, hogy bár a videó 2017. július 24-én készült, csak most került a nyilvánosság elé a Süddeutsche Zeitung és a Spiegel közvetítésével. A két német lap a források védelmére hivatkozva nem tárta fel, hogy honnan származik a felvétel.
Mint egy rossz krimi
Annyit azonban elárultak, hogy ahhoz idén májusban jutottak hozzá, és sem pénzt, sem más ellenszolgáltatást nem kaptak érte cserébe. Bastian Obermayer, a Süddeutsche Zeitung újságírója felvázolta azokat a „kalandos körülményeket” is, amelyek között megkapták a videót.
„Egy három órányi távolságra lévő helyre irányítottak minket. Előzetesen még mi sem tudtuk, hogy pontosan hova kell mennünk. Előbb várnunk kellett egy benzinkútnál, aztán mindig tovább irányítottak minket. Végül egy elhagyott hotelbe jutottunk, ahol úgy került sor az átadásra, ahogy azt egy rossz filmben elképzelnénk”
- mondta Obermayer. Szerinte a mintegy hatórás felvétel egy héttel a nyilvánosságra hozatal előtt került véglegesen a birtokukba.
A sztorin dolgozó másik újságíró, Leila Al-Serori szerint kissé nehéz dolguk volt, mert rossz volt a hang minősége, nem mindig lehetett látni, ki beszél, sokat beszéltek oroszul, valamint az osztrák dialektust és szlenget sem volt könnyű dekódolni. A felvétel valódiságát több külső szakértővel ellenőriztették.
„Nagyon meglepett, hogy mennyire nyíltan beszélt a két politikus. Rögtön az elejétől nagyon sok belső információt, pletykát, más, részben a szembenálló táborhoz tartozó politikusukról szóló dolgot mondtak el, és nagyon nyíltan beszéltek a terveikről is (...) egy olyan nőnek, akit alig ismertek, és akinek még a személyazonosságát sem ellenőrizték”
- mondja Leila Al-Serori.
„Sikeres puccs”
Az egyik legismertebb német oknyomozó újságíró, Günter Wallraff sikeres puccsról beszél, amelyet valószínűleg „egy nagyobb szervezet” követett el. De melyik volt az, és miért tette? Vegyük számba a lehetőségeket!
Nyugati titkosszolgálatok
Az egyik legnagyobb osztrák napilap, a Die Presse több titkosszolgálati forrással is beszélt, akik arra tippeltek, hogy egy nyugati titkosszolgálat hajtotta végre az akciót. Mint mondták, nem véletlen, hogy a 2017-ben készült videó közvetlenül az EP-választás előtt került nyilvánosságra.
„Csökkenteni akarják a Szabadságpárt befolyását, és meg akarják mutatni, hol áll valójában. A párt Oroszországhoz fűződő kapcsolata már a (2017 őszi) parlamenti választások előtt komoly téma volt a titkosszolgálatok világában. Aggódtak amiatt, hogy miként működik a jövőben az együttműködés”
- írta a lap forrásaira hivatkozva. Szerintük elsősorban a „gyakorlatilag minden nagy titkosszolgálatban benne lévő” amerikai szolgálatok féltek attól, hogy az oroszokhoz szivároghatnak információk. Félelmeiket pedig igazolódni látták – az osztrák hatóságok néhány hónappal ezelőtt letartóztatták az osztrák hadsereg egy volt tisztjét, mert évekig kémkedett Oroszországnak, és az osztrák Állambiztonsági Hivatalban is vizsgálnak két gyanús esetet.
Az osztrák lap szerint ugyanakkor akár a német titkosszolgálat is megszervezhette az akciót, hogy gyengítse az egyre erősödő, EU- és bevándorlás-ellenes jobboldali populistákat – erre utal, hogy közvetlenül az EP-választások előtt robbantották a bombát. Azt remélhetik, hogy az ezáltal keltett hullámok más országokon is végigsöpörnek.
Kétes hírű politikai tanácsadó
A Presse a lehetséges elkövetők között említi Tal Silberstein izraeli politikai tanácsadót is, aki „a legutóbbi parlamenti választások előtt sem riadt vissza a mocskos kampánytól.”
Silberstein korábban számos osztrák szociáldemokrata politikusnak adott tanácsokat, és ő volt a szocdemek kampánycsapatának főstratégája a 2017 őszi választások előtt. Együttműködésük csak 2017 augusztusában szakadt meg, miután Silbersteint csalás és pénzmosás gyanújával letartóztatták Izraelben. Feltevések szerint ezért már nem tudta a videót az akkori választások előtt nyilvánosságra hozni, vagy csak akkor tette volna meg ezt, ha az FPÖ vezetett volna a közvélemény-kutatások szerint.
Silberstein egykori osztrák munkatársa, Peter Puller ugyanakkor a Twitteren azt közölte, hogy ezúttal nem az izraeli tanácsadó áll a háttérben:
„Esküszöm, hogy Silbersteinnek és nekem semmi közünk az egészhez. Ha lenne, akkor repesnék a büszkeségtől.”
Civil gerillák
Felmerült az is, hogy a gerillaakcióiról ismert Zentrum für Politische Schönheit (Centrum a Politikai Szépségért, ZPS) nevű művészeti-politikai csoport áll az akció mögött.
„A 21. századi politikai ellenállás jövőjén dolgozunk (agresszív humanizmus), fegyverként vetjük be az emberiességet, és kísérletezünk a valóság törvényeivel. Az ellenállás olyan művészet, amelynek feladata a fájdalom-okozás, a felingerlés, a megzavarás”
- írja magáról a német szervezet, amelyet provokatív akciói miatt már többször bepereltek. Érintettségük megmagyarázná azt is, miként lehetséges, hogy Jan Böhmermann német humorista már korábban tudott a videóról, és erre a széles nyilvánosság előtt tett is utalásokat.
"Egy orosz oligarcha villájában lógok Ibizán néhány FPÖ-s üzleti haverral, eléggé be vagyok kokszolva és tele vagyok Red Bullal, és épp arról tárgyalok, hogy miként tudom megszerezni a Kronen Zeitungot és az ellenőrzést az osztrák közvélemény felett”
- mondta Böhmermann egy osztrák televíziós gálaműsornak küldött videóüzenetében április 13-án, tehát bő egy hónappal a botrány kirobbanása előtt.
Böhmermann menedzsere elismerte, hogy a humorista tudott a felvételről, azt azonban tagadta, hogy azt neki is felkínálták. A ZPS és Böhmermann korábban már többször támadta a jobboldali-populista mozgalmakat.
Tehát akkor ki volt?
Ez az a kérdés, amit valószínűleg soha nem leszünk képesek teljes bizonyossággal megválaszolni. Tény, hogy a botrány nagyon rosszul a jött a populista-bevándorlásellenes-patrióta-szélsőjobboldali – mindenki kiválaszthatja a neki tetsző jelzőt – pártoknak, viszont jól jött azoknak a politikai-társadalmi erőknek, amelyek az ő erősödésüket kívánják megakadályozni.
Mint ahogy az is egyértelmű, hogy az elkövetők szándékoltan az EP-választások előtt robbantották a bombát, azaz konkrét politikai hasznot remélnek az akciójuktól.
|
Összeomlott a kormánykoalícióAz összes szabadságpárti miniszter lemond, ha Sebastian Kurz kancellár leváltatja posztjáról a szabadságpárti belügyminisztert, Herbert Kicklt, jelentette be mai sajtótájékoztatóján Norbert Hofer közlekedési, innovációs és technológiai miniszter, egyben a párt jövendőbeli vezetője. Közölte azt is, hogy független szakértőkkel vizsgáltatnák át az FPÖ pénzügyeit. Szerinte a pártot támogatók névsora néhány oldalt tesz ki, a legtöbb pénzt (10 ezer eurót) egy osztrák gazdálkodó adta. UPDATE: Kora este az összes FPÖ-s miniszter bejelentette lemondását, miután Sebastian Kurz közölte, hogy a belügyminiszter menesztését fogja javasolni az osztrák államfőnek. |
(További cikkünk a témában: Súlyos csapás Putyinra – Strache és Orbán a nyugati titkosszolgálatok célkeresztjében.)
