Az istennő alkonya – a Merkel-korszak szétesése

Sokkolta Európát, hogy két hónappal a német általános választások után megbuktak a koalíciós tárgyalások. Főként a migrációs kvóták kérdésében nem tudtak megegyezni a CDU/CSU és a Zöldek, így nem tudták tartani a saját maguk számára szabott vasárnapi határidőt, bár az asztalt végül a piacpárti FDP borította. Jelenleg a megismételt választás tűnik a legvalószínűbb megoldásnak, amelyet két hónap múlva tarthatnak meg. Ennek a forgatókönyvnek az esélyét növeli az is, hogy a szociáldemokrata SPD elnöksége tegnap délután egyhangúlag úgy döntött, hogy nem hajlandó még egyszer nagykoalícióra lépni Merkellel, inkább jöjjenek az újabb választások.

Már csak moderátori szerepkörben

A két hónapos tárgyalások bukása óriási csapás Merkel számára. Mindenki számára világossá vált ugyanis, hogy már nincsen meg a szükséges politikai ereje és tekintélye, hogy egy kormányt megalakítson. Már az elmúlt hetek tárgyalásai során is inkább egy moderátor szerepkörét töltötte be, nem pedig egy olyan erőcentrumét, amely formálni képes a folyamatokat.

Bár Berlinben az elmúlt hetekben a pártok közötti szakpolitikai viták vitték a prímet, ez pillanatok alatt átcsaphat Merkel legitimitásának és integratív erejének megkérdőjelezésébe. ’Mutter’ Merkel az első alkalommal mondott látványos csődöt abbéli törekvésében, hogy csendes diplomáciával és politikai pragmatizmussal egy konszenzusos hatalmi centrumot hozzon létre maga körül. A német politikai centrum megrendülése természetesen Európa számára is felettébb nyugtalanító hír.

Béna Berlin – béna EU

Az elkövetkező hónapokban ugyanis Berlin garantáltan lebénult állapotban lesz politikailag. Újra belobbanhat az euró periféria válsága: Athénban a segélycsomaggal, Rómában pedig a jövő tavaszi általános választások kimenetelével kapcsolatban újulhat ki a befektetők aggodalma. A Macron-vezette Párizs is egy időre búcsút inthet a szorosabb EU integrációs és euró-védelmi terveinek.

Az EU központi dinamikájáért felelős francia-német tengely újra leállt és Macron most stabilabb képet mutat a hazavágott Merkelhez képest. Minden bizonnyal a német Jens Weidmann is elfeledkezhet álmairól, hogy az Európai Központi Bank következő elnöke lesz, és sokkal valószínűbbé vált, hogy a relatíve megerősödött franciák nyomják be a saját jelöltjüket (Trichet II.).

Londonnak is kellemetlen

London számára is felettébb kellemetlen hír Berlin politikai lebénulása. Merkel nem akarta eddig a Brexit-tárgyalásokon teljesen sarokba szorítani a brit konzervatív kormányt, de a mostani bizonytalanságban nem mutathat gyengeséget London irányába.

Eközben a németeknek valahogyan menedzselni kellene Berlin feszült diplomáciai viszonyát Moszkvával, Ankarával, Varsóval és Budapesttel. A Trump-elnökséggel is valahogyan építgetni kellene a megrendült kapcsolatokat. Bizony, egy cselekvés-képtelenné vált német kormányzat senkinek sem igazán érdeke Európában.

Káncz Csaba jegyzete.