Október végén került nyilvánosságra a részben az ENSZ égisze alatt működő Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) által készített új dokumentum, amely szembesítette a világ döntéshozót és közvéleményét az eddigi klímapolitika teljes kudarcával.
A jelentés szerint 1970-2010-ig nem csökkent, hanem nőtt az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátása, és minden figyelmeztetés és igyekezet ellenére 2000 és 2010 között különösen gyorsan emelkedett. A szén-dioxid kibocsátás beárazása hozott némi eredményt pl. Európában, de az erőfeszítések messze nem elegendőek.
Semmit nem költünk a megelőzésre
A klímaváltozás folyamatban van, és már most közvetlen hatást gyakorol az emberi és természeti rendszerekre. Ha nem változtatunk a jelenlegi helyzeten akkor az élelmiszer-ellátást, rengeteg faj fennmaradását, összességében az életet a Földön súlyos veszély fenyegeti. Beavatkozás nélkül a klímaváltozás hatásai visszafordíthatatlanok lehetnek.
Jelenleg kevesebb, mint évi 400 milliárd dollárt fordítanak világszerte az üvegház hatású gáz kibocsátásának csökkentésére ill. klímaváltozás elleni lépésekre. Ez kevesebb, mint egyetlen amerikai vállalat, az ExxonMobil árbevétele.
Az EU lépett elsőként
Október 24-én az Európai Unió állam-, illetve kormányfői a közösség 2030-ig szóló klíma- és energiastratégiájáról kötöttek megállapodást. A megújuló energia felhasználása terén az EU a jelenlegi 14 százalékos arány megduplázását tűzte ki célul.
Az egyezség úgy szól, hogy a tagállamok kötelezően, kikényszeríthető módon az 1990-es szinthez képest legalább 40 százalékkal mérséklik széndioxid-kibocsátásukat, és 27 százalékra növelik a megújuló forrásokból származó energia arányát energiatermelésükben, valamint az előrevetített számításokhoz képest 27 százalékkal javítják az energiafelhasználásuk hatékonyságát. Így az EU az elköteleződés pozitív üzenetével jelenhet meg a 2015 végén párizsi ENSZ- klímacsúcson – vélekedett Herman Van Rompuy, az Európai Tanács távozó elnöke.
Németország például eddig 25 százalékkal javította az energiafelhasználás hatékonyságát, így hamarosan el is érheti a 16 év múlva esedékes egyik 27 százalékos célt. Ott az autópályáik oldalában is ezerszám vannak már napelemek. Skandinávia elsősorban szélerőműveivel és azok sok országban történt és történő telepítésével világelső.
Amerika és Kína felelős a kibocsátás egyharmadáért
A Föld két legnagyobb kibocsátója, USA és Kína is lépett a napokban – ami komoly áttörés, hiszen ez a két ország felelős a teljes globális az üvegház hatású gáz kibocsátásának több, mint egyharmadáért. Az egyezség szerint az Amerika 2025-re szeretné kibocsátását 26-28 százalékal a 2005-ös szint alá vinni. Kína pedig 2030-ra szeretné a széndioxid-kibocsátását csúcson látni és a nem fosszilis részarányt az energiafogyasztásában 20 százalékra növelné 2030-ra. Obama elnök részéről a bejelentés igazi meglepetésnek számít, gyakorlatilag az USA eddigi vállalásaihoz képest megduplázná a csökkentést a 2005-2020-as időszakban.
Az washingtoni törvényhozás mindkét házában többséghez jutott republikánusok (akiket még soha senki a világon nem vádolt meg azzal, hogy túlságosan távolságtartóak lennének a fegyver- és olajlobbistákkal szemben) órákon belül támadásba lendültek az elnök ellen. Mitch McConnell szenátusi vezetőjük szerint ez a felajánlás irreális, magasabb rezsiköltséggel és kevesebb munkahellyel fog járni a nemzetgazdaságban.
Jim Inhofe szenátor megszólalását még várjuk, aki a várakozások szerint a Szenátus Környezetvédelmi és Közmunka Bizottságának új vezetője lesz. Ő korábban azzal lopta be magát a természetvédők szívébe, hogy a klímaváltozást egyszerűen kamunak titulálta, az USA Környezetvédelmi Ügynökségét pedig a Gestapo-hoz hasonlította…
Túl késő
Az IPCC jelentése szerint az évszázad végéig feleakkorára kellene csökkentenünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét, mint amekkora az elmúlt 250 évben volt. Ez azt jelenti, hogy 40-70 százalékos csökkentést kellene végrehajtani 2010 és 2050 között, 2100-ra pedig 0 közelébe kell csökkenteni a kibocsátást. Ezeket szinte lehetetlen teljesíteni, ha figyelembe vesszük, hogy a kibocsátás ma nem csökken, hanem nő. A szükséges csökkentés nélkül viszont 20-30 év múlva átléphetjük a kritikus, 2°C-os hőmérséklet-határt, ami visszafordíthatatlan változásokat okoz. Az afrikai Száhel-övezet elsivatagosodása miatt Európa már most érzi Lampedusánál a klíma-menekültek feltartóztathatatlan rohamát.
A nagypolitika és a főáramlatú média évtizedek óta jórészt ignorálja, vagy egyenesen tagadja az ökológiai rendszer és a klíma részéről érkező vészjelzéseket. Túl későn próbálják most a felkent vezetők ezt az elképesztő dinamikájú folyamatot föltartóztatni. Napjainkra oda jutottunk, hogy minden valószínűség szerint a dezintegráció folyamatát már nem lehet megállítani, a természet pedig már megindította súlyos válaszcsapásait.
Káncz Csaba jegyzete
Bár az eltelt időszakban mérséklődő tendencia rajzolódott ki, a BUX index mégis 9,3 százalékkal emelkedett az első negyedévben. 
