Bendarzsevszkij Anton szerint a következő évtizedünk is kemény lesz

„A geopolitikai erőviszonyok teljes átrendeződése előtt vagy alatt állunk” – kezdte nyitóelőadását Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője, egyben az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója a Klasszis Befektetői Klub őszi, kedd este megrendezett budapesti eseményén.

Ez szerinte nem jelenti feltétlenül azt, hogy a folyamat végeredménye egy tényleges átrendeződés lesz, de mindenképpen zajlik erre egy kísérlet. Ez a folyamat nagyjából egy évtizede megy, de az elmúlt évek válságai – a Covid, az orosz-ukrán háború – jelentősen felgyorsították. A végeredmény viszont kérdéses: maradhat a status quo, de létrejöhet egy új világrend is, legyen az valamiféle multipoláris világrend. De visszatérhet a hidegháborús időszak kétpólusú világrendje is, csak a Szovjetunió „szerepében” ezúttal Kínával.

A változás tényét mutatja, hogy emelkedik a globális erőszak szintje, az elmúlt öt évben 22 százalékkal, és új konfliktus-gócpontok is megjelentek a világban. De hol tart most ez a folyamat? Vannak, akik szerint már véget is ért az Egyesült Államok által dominált világrend korszaka, de Bendarzsevszkij Anton más véleményen van.

„Szerintem továbbra is az Egyesült Államok által dominált világrendben élünk”

– mondta, és ezt több érvvel is alátámasztotta. Az Egyesült Államok továbbra is a világ vezető gazdasági hatalma (Kína csak vásárlóerő-paritáson tudott előzni, nominális alapon még mindig le van maradva, hiába jön fel). Az Egyesült Államok 2023-ig többet költött a hadseregére, mint az utána következő kilenc ország összesen – ez talán mostanra már csak nyolc, de még a második Kína is csak kevesebb mint harmadannyit költ védelmi célokra, mint az Egyesült Államok.

Vezető helyen van Amerika az egyetemi rangsorokban, a bejegyzett szabadalmak számában, de a filmiparban, popkultúrában is őrzi a dominanciáját. És itt összpontosul a jelentős nemzetközi intézmények többsége is, mint mondjuk az ENSZ, a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap. Az Egyesült Államok továbbra is páratlan szövetségi rendszerrel bír, és földrajzi helyzete is különlegesen kedvező, hiszen két óceán biztosítja védhetőségét.

Ázsia, de még Afrika is előzhet

A változás azonban jól megfigyelhető a trendekben. Az elmúlt negyven év folyamatai alapján felrajzolható egy olyan trendvonal, amely azt mutatja, hogy az ázsiai országok, az ázsiai gazdaságok jönnek fel, és az európai országok, a nyugati országok pedig szorulnak ki. A kétezres években a világ top 10 gazdasága között hét nyugati ország volt, jelenleg hat.

„De a következő harminc évre a becslés az, hogy Indonézia, India és Kína be fogja előzni a jelenleg legfejlettebb országokat”

- mutatott rá a szakértő. Akár afrikai országok, például Nigéria is bekerülhetnek a vezető gazdaságok közé a jóslatok szerint.

Kína már most megelőzte az európai országokat, stratégiája pedig több pilléren alapul. Az egyik az ipari teljesítmény – az elektromos járművek, az akkumulátorok és a megújuló energiák terén elképesztő dominanciát épített ki az ország.

A másik fontos pillér az Egy övezet, egy út projekt fémjelezte konnektivitás. „A projekt arról szól, hogy hogyan lehet infrastrukturálisan összekötni Kínát Európával, az európai kontinenssel, és ehhez olyan tengeri és szárazföldi logisztikai folyosókat építeni, amibe Kína rengeteg pénzt, tíz év alatt nagyjából 1,3 ezermilliárd dollárt fektetett globálisan, különböző formákban” – magyarázta Bendarzsevszkij Anton, aki azért hozzátette, hogy ennek a projektnek eléggé keresztbetett az orosz-ukrán háború, hiszen a folyosók egy része Ukrajnán és Belaruszon haladt volna keresztül.

„Szóval itt némi hiba csúszott a kínai gépezetbe. Tehát egy oldalról mondhatjuk azt, hogy Kínának nem jó a háború, mert a gazdasági expanzióját nehezíti. Másrészről meg profitál a háborúból, mert olcsón megszerzi az orosz nyersanyagokat 15-20 százalékos diszkontáron”

– emelte ki, hozzátéve azt is, hogy a kínai cégek átveszik a nyugatiak szerepét Oroszországban.

Kína egy fontos ütőkártyája a ritkaföldfémek piaca, amelyek nélkül nem lehet a legfejlettebb nyugati technológiákat sem fejleszteni, de a nyersanyagok nagy részét egy globális konfliktus esetén elzárhatják a Nyugat elől.

Oroszország és Európa

A másik fő globális kihívó, Oroszország esetében Bendarzsevszkij Anton azt húzta alá, hogy az orosz gazdaság nem omlott össze a szankciók hatására. „Sőt egy sikeres Keletre fordulást hajtottak végre. Diverzifikálni tudták az energiexportjukat. Indiával 500 százalékos növekedést értek el, igaz alacsony bázisról, de India az egyik legfontosabb orosz felvásárlóvá vált. Kína irányába is 175 százalékkal nőtt, tehát nem történt meg az, hogy Oroszországot a szankciókkal ellehetetlenítették. Oroszország jelenleg a világ legszankcionáltabb országa, a keleti kapcsolataik révén mégis meg tudták oldani ezt a fajta fenyegetést. Oroszország az euro-ázsianizmus koncepcióját képviseli Putyin alatt. Ez azt jelenti, hogy Oroszország se nem európai, se nem ázsiai hatalom, hanem egy sajátos, eurázsiai utat képvisel.”

Az Európai Unió viszont kiszolgáltatott helyzetben van, az egyik irányban az orosz energiahordozóknak, a másik irányban az amerikai fegyvereknek és technológiáknak. Megindult egyfajta korrekció, ezt szolgálja a 800 milliárd eurós közös védelmi keret is, de a technológiák és a félvezetők terén is történtek lépések.

„De abban, hogy ezek sikerrel fognak-e járni, nem vagyok teljesen biztos”

– jelentette ki a szakértő. Az energiahordozók ára miatt létrejött egy versenyképességi hátrány, Kína pedig a korábban európai húzóágazatnak számító gépjárművek vagy napelemek piacán is előzni tudott. Európa tehát nincs túl jó pozícióban a következő évtizedet nézve, de talán legalább a politikai felismerés megtörtént.

Amerikai válasz

Az Egyesült Államokban a felismerés már korábban megvolt, a Trump-adminisztráció pedig erőteljesen fel is próbál lépni a kínai expanzió megállításának érdekében. „Ezt háromféleképpen próbálják megtenni. Az egyik, hogy Kínát megkísérlik elzárni minden lehetséges piactól, elzárni a kínai bevételeket, a kínai kereskedelmet, a technológiákat, hazahozni a gyártást. A másik csapásirány a kínai partnerek ’leszalámizása’ Kínáról.

„Szintén ilyen koncepció volt Oroszország levágása Kínáról. Ez nem sikerült. Szerintem nem is fog sikerülni.”

A harmadik ilyen koncepció pedig az, hogy az amerikai partnereket próbálják elrettenteni a kereskedéstől Kínával. Vélhetően Európa is nagyobb nyomás alá fog kerülni a következő időszakban emiatt – és ha ez a nyomás növekedni fog, az nagyon nehéz helyzetbe fogja hozni az Európai Uniót.

Nagyon fekete hattyúk jöhetnek

Végezetül Bendarzsevszkij Anton bemutatott néhány olyan lehetséges „fekete hattyú” eseményt, amelyek keresztülhúzhatják a trendeket, számításokat. Ilyen volt a jelenleg is zajló orosz-ukrán háború, amely a becslések szerint legalább 0,7, de talán 1 százalékkal is visszavetette a globális gazdaságot, és teljesen felforgatta az ellátási láncokat, az energiapiacokat, de a globális élelmiszerellátást is.

Az egyik jövőbeli lehetséges „fekete hattyú” esemény Bendarzsevszkij Anton szerint egy tényleges, elhúzódó közel-keleti háború. Ez drasztikus hatással lenne a világ energiaellátására, különösen a Hormuzi-szoros lezárása esetén, de például a menekültügyi problémákra is komoly hatással lenne.

„Reméljük, hogy az nem fog megtörténni, de a térség hatalmai nagymértékű fegyverkezésben vannak az elmúlt 10-15 évben. Szaúd-Arábia a világ, ha a GDP százalékában nézzük, egyik leginkább fegyverkező országa, GDP-jének több mint 8 százalékát költi katonai kiadásokra. Csehov drámájában van ugye a puska, ami ha falon van, akkor egyszer majd biztosan el fog sülni” – hívta fel a figyelmet a szakértő.

A másik, a világgazdaságot és világrendet is alapjaiban felforgató esemény egy Tajvan elleni kínai támadás lenne. „Kína deklaráltan vissza akarja szerezni a szigetet. Az a kérdés, hogy Kína Tajvant milyen eszközökkel próbálja visszaszerezni, és mennyire akarja ezt forszírozni. Tehát például valami gazdasági blokádról lesz szó, vagy katonai megoldásban lesz érdekelt?” – tette fel a kérdést Bendarzsevszkij Anton.

Phil Davidson amerikai admirális 2021-ben arra jutott, hogy Kína számára több tényező együtthatásának következtében 2021 és 2027 között nyílik egy ablak arra, hogy megkísérelje Tajvan megszerzését katonai eszközökkel. Igaz, az orosz-ukrán háború tapasztalatai akár arra is indíthatják Kínát, hogy mégse a katonai utat válassza – de mi történne, ha valóban megtámadná Tajvant?

„Gyakorlatilag teljes válságba kerülne a gazdaság, a részvénypiacok, a tőkeáramlások – mind drámai hatással lenne a nemzeti gazdaságokra. A becslések azt mondják, hogy alsó hangon a globális GDP 10 százalékkal csökkenne, amennyiben ez megtörténne”

– vázolta fel a szakértő. Tajvan jelenleg a világ félvezetőinek nagyjából 60 százalékát gyártja, a legfejlettebb chipeket tekintve pedig 90 százalék körül van ez az arány. Egy leállás az autógyártáson, az MI-iparágon keresztül a védelmi iparig minden iparágban komoly fennakadásokat okozna, de a világ kereskedelmi útvonalainak is egy fontos hányada Tajvan környékén halad keresztül.

Ez legalább a Covid-válságnak vagy akár a 2008-as pénzügyi válságnak megfelelő visszaesést hozna a globális gazdaságban, egész iparágak kerülhetnének a tönk szélére.

Előadását Bendarzsevszkij Anton azzal zárta, hogy a fentiekből is látható, befektetési szempontból a védelmi szektort, az energiaipart és a technológiai szektort érdemes elsősorban szem előtt tartani.