|
| EPA/SHAWN THEW |
Múlt szombaton Trump felmentette a Fehér Ház kabinetfőnökét, John Kelly nyugdíjas tábornokot és aztán 24 órán belül kiderült, hogy az első számú utódjelölt (Nick Ayers) köszöni, de inkább nem kér a felkínált megtiszteltetésből. Tump már egy hónapja ásta alá Kelly hitelét, megtámogatva saját lánya (Ivanka) és veje (Jared Kushner) intrikáival. Kelly sohasem fogadta el Trump családtagjainak beavatkozását a nagypolitikába, ahogy mereven ellenezte tavaly a politikai dilettáns Kushner kinevezését Mexikó, Izrael, Szaúd-Arábia és Kína politikai felügyelőjévé.
A vej botrányai
Kushner körül márpedig egyik botrány követi a másikat: a The New York Times hétvégi számában közölt értesülése szerint Trump veje tanácsokat adott a szaúdi Szalmán hercegnek arra vonatkozóan, hogyan kezelje a feldarabolt újságíró esete utáni világbotrányt. A pénzügyi felügyelet (SEC) pedig az év eleje óta vizsgálódik Kushnerrel kapcsolatban egy olyan ügy kapcsán, amely metódus hazánkban Rogán Antal miniszter és köréhez köthető. Kushner vállalata intézte ugyanis azt a letelepedésikötvény-programot, amelynek keretében 500 ezer dolláros befektetésért cserébe gazdag kínai üzletemberek százai kaptak lehetőséget arra, hogy letelepedjenek az Egyesült Államokban.
Múlt pénteken aztán Trump kinevezte lánya és veje kedvencét, Heather Nauer külügyminisztériumi szóvivőt – korábbi neokonzervatív Fox News bemondót - ENSZ nagykövetnek. Nauert legutóbb azzal vetette észre magát a világ közvéleménye előtt, hogy kijelentette: a normandiai partraszállás szimbolizálja az Egyesült Államok és Németország szoros külpolitikai kapcsolatát (sic). Jelek szerint a Fehér Ház Nauert kinevezését egyben egy pofonnak szánja az ENSZ felé: egyrészt leminősítik a pozíciót és már nem lesz miniszteri rangja, másrészt egy szélsőjobboldali médiaszemélyiség kinevezése megalázónak számít az ENSZ irányába.
Ezeket a személyügyi döntéseket megelőzte pár hete a nemzetbiztonsági tanácsadó helyettesének, Mira Ricardelnek a kirúgása – micsoda meglepetés! – Trump feleségének nyomására. Trump családtagjainak szerepe állami csúcsvezetők elmozdításában és kinevezésében csak megerősíti azt a politikai hangulatot, hogy a Fehér Ház egyre inkább egy középkori királyi udvartartáshoz hasonlít. Ne legyünk igazságtalanok, a középkorban is voltak bölcs királyok - Trumpról azonban ez sajnos nem mondható el, erről számos tényfeltáró könyv tanúskodik az elmúlt két évben. Az elnök rendszeresen eltéved a nemzetközi kapcsolatok sakktábláján és fel sem tudja mérni szeszélyes viselkedésének hátulütőit.
Aggódhat a NATO
A Fehér Házban uralkodó káosz a jelek szerint hamarosan átterjed a Pentagonra is, ugyanis a komoly szakmai reputációval és stabil ítélőképességgel bíró Mattis védelmi minisztert is fúrni kezdte az elnök. Trump már pár hónapja kijelentette, hogy Mattis tulajdonképpen Demokrata – holott a miniszter soha nem mutatott preferenciát egyik párt irányába sem. Szombaton aztán az elnök Mark Milley-t nevezte meg új vezérkari főnöknek (jövő szeptembertől, amikor Joseph Dunford nyugdíjba megy), holott tudott volt szerte Washingtonban, hogy Mattis másvalakit szeretett volna erre a pozícióra kinevezni.
Mattis lopakodó ellehetetlenítése felértékeli annak a neokozervatív és háború-párti John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadónak a befolyását, aki megveti a nemzetközi szerződéseket és akinek kulcsszerepe volt abban, hogy az Egyesült Államok októberben felmondta a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló megállapodást (INF).
Bolton már hónapok óta folytatja a színfalak mögött intrika-hadjáratát Mattis ellen. Holott Mattis távozása a NATO szövetségesek számára is felettébb nyugtalanító hír lenne, hiszen eddig ő tartotta féken az elnök NATO-t megkérdőjelező kitöréseit, amely két éven keresztül végigkísérte Trump kampányidőszakát.
Káncz Csaba jegyzete
