A gazdasági válság elhúzódása, illetve a finanszírozási környezet vissza-visszatérő bizonytalanságai miatt világszerte kiemelt figyelem övezi a költségvetési egyenlegek alakulását. Különösen igaz ez hazánkra, amely hosszú évekig fiskális alkoholizmusban szenvedett és éppen csak elhagyni készül a brüsszeli elvonót. Bár az első négy hónap adatai alapján még nem lehet pontosan látni az összes olyan folyamatot, amely befolyásolhatja az idei hiány alakulását, azért az már kirajzolódik, hogy mely területeken alakulhatnak ki feszültségek, hol lehet szükség kormányzati beavatkozásra.

Az államháztartás hiánya – az önkormányzatok nélkül – április végéig elérte az 528,6 milliárd forintot, ami a teljes évre tervezett deficit 62,8 százaléka, miközben tavaly ez a szám nem haladta meg a 40 százalékot. Kedvező jelnek semmiképpen sem tekinthető a hiány növekedése, ám az információ súlyozásánál érdemes az alábbi körülményeket szem előtt tartani.

Mit nézzünk, ha tudni akarjuk, hogy állunk?

A helyzetértékelésnél a megfelelő viszonyítási alap a tervezett hiány várható havi lefutása lenne. Mivel ilyen prognózist már nem publikál a kormány, így minden más pálya (például korábbi évek alakulása) csak pótmegoldás, mely komoly hibákat okozhat a szám értelmezésében.

A korábbi évekkel történő összevetésben a kiadási oldal különösen problémás. Bár ezek egy része (nyugdíjak, egyéb támogatások, a közigazgatásban dolgozók bérkifizetései) évről évre akár azonos ütemben is alakulhatna, a szabályrendszer gyakori változása jelentősen módosítja a szezonalitást. Ráadásul a kiadások legalább harmada, olyan tételekből (beruházások, közösségi fogyasztás, kamatfizetés) származik, melyek hektikus alakulásukból adódóan még kevésbé teszik lehetővé, hogy a kiadások éven belüli lefutását a korábbi évekkel vessük össze.

A bevételi oldalon kedvezőbbnek tűnik a helyzet, hiszen az adóbevételek alakulása általában hasonló – ha nem tör ki év közben gazdasági válság. Ezen túlmenően azonban még két tétel itt is csökkenti a historikus összehasonlítások információtartalmát: a gyakori jogszabályváltozások (új adók, új adókulcsok) és az egyszeri bevételek. Mindezek miatt a négyhavi egyenleg értékelése helyett érdemes inkább tételenként áttekinteni, hogy miként áll a költségvetés.

---- Hol maradnak az adóbevételek? ----

Kevesen katáznak és kiváznak - ez az állam szerencséje?

Az már biztosan kijelenthető, hogy a bevételi oldalon nagy a kavarodás, és az egyes adónemekből várható összegek meglehetősen távol esnek a kormányzati tervekben szereplő számoktól. Mentségére legyen mondva a kormánynak, hogy miközben ez a feladat békeidőben sem könnyű, idén nem csupán újabb adókat vezettek be, hanem köztük olyanokat is, amelyek közvetlenül és jelentősen érintik a „régi” terheket. Ugyanis azok, akik a kisadózók tételes adóját (kata), vagy a kisvállalati különadót (kiva) választják, mentesülnek a társasági adó, a személyi jövedelemadó, a társadalombiztosítási járulékok, az egyszerűsített vállalkozói adó és az általános forgalmi adó egy része alól is. Mindez azt jelenti, hogy az adóbevételek pontos előrejelzéséhez elengedhetetlen volt pontosan megbecsülni, hogy hányan választják az új adónemeket. Bár sok dolgot nem tudunk biztosan az idei évvel kapcsolatban, abban már biztosak lehetünk, hogy ez nem sikerült.

A kivából az egész évre várt 130 milliárd forintból négy hónap alatt 2,5 milliárd forintot realizált a költségvetés, és a helyzet a kata esetében sem sokkal rózsásabb: az egész évre tervezett 74,3 milliárd forintból eddig csupán 6,4 milliárd folyt be. Nem véletlen, hogy a konvergenciaprogram szerint a két új adónemből eredetileg várt 204,3 milliárd forintból csupán 31,3 milliárd forintra számít idén a kormány. Ám bármilyen furcsán hangzik is, ez kifejezetten kedvező hír a költségvetési hiány szempontjából.

Az új adók ugyanis összességében, bruttó módon adócsökkentést biztosítanak azok számára, akik választják, ami a költségvetés szempontjából bevételcsökkenést jelent. Mivel azonban a jelek szerint kevesebben választják az új adókat a kormány eredeti elképzeléseihez képest, így a tervezettnél jelentősen kisebb az új adók bevezetésétől várt bevételcsökkenés. Ezzel magyarázható, hogy az eddigi adatok alapján az előirányzatban szereplő értéknél szinte biztosan nagyobb összeg várható az év egészében a társadalombiztosítási járulékokból, és bár a többletbevétel kisebbnek tűnik, de ugyanez igaz a személyi jövedelemadóra és a társasági adóra is.

A tranzakciós adóból és áfából is nagy az elmaradás

Hogy lesz helye a pénznek, az azonban nem kérdéses. Elsősorban azért, mert két soron egészen biztosan jócskán elmaradnak majd a bevételek az előirányzatban szereplő értéktől. Az egyik a pénzügyi tranzakciós illeték, amelyből biztosan kevesebbet realizál a költségvetés a tervnél. Ennek egyik oka, hogy az ügyfelek a bankokkal karöltve úgy tűnik, hogy sikeresen racionalizálták átutalási szokásaikat, azaz kevesebb pénzmozgás történik, mint amennyi az illeték bevezetése előtt, és mint amennyivel ezek szerint a tervezés során kalkuláltak. Ezen kívül azzal számoltak, hogy az államkincstár által befizetendői tranzakciós illetéket a központi költségvetési szervek a dologi kiadásaikból „kigazdálkodják”. Ez azonban az Államadósság-kezelő Központ Zrt.-nél csak korlátozott módon teljesül – derül ki a konvergenciaprogramból.

Jelentős elmaradás várható még az általános forgalmi adóból is, amelyet csak kis részben magyaráz, hogy az Európai Bizottság elutasította magyar kormány arra vonatkozó kérését, hogy a fordított áfa rendszerét kiterjeszthesse sertéságazatra. A felültervezés igazi oka azonban vélhetően abban keresendő, hogy a költségvetés tervezésekor a kormány 4,2 százalékos inflációval számolt, míg a konvergenciaprogramban már 3,1 százalékos előrejelzés szerepel. Nagyságrendileg várhatóan kisebb lesz az eltérés, de az első négy hónap adatai alapján okozhat még kellemetlen meglepetést a tavaly bevezetett távközlési adó, a bányajáradék, a játékadó és a jövedéki adó is. Összességében az éve első harmada után úgy tűnik, hogy az adóbevételek több százmilliárd forinttal elmaradhatnak a tervezett szinttől.

---- Még jó, hogy vannak tartalékaink ----

Tartható a hiánycél

A kiadási oldalon egyelőre kevesebb probléma látszik, bár ehhez az is hozzájárul, hogy a kiadások év közbeni alakulásában sokkal kevesebb a szabályosság és részben emiatt is nehezebb megjósolni az éves értékéket. Viszonylag kisebb tételekről van szó, de úgy tűnik, hogy az idei év sem különbözik a korábbiaktól: az egészségügyi kiadások várhatóan 2013-ban is meghaladják a tervezett értéket, ami egyrészt arra vezethető vissza, hogy egyelőre nincs meg a teljes fedezete a bérfejlesztéseknek, másrészt várhatóan meghaladják a tervezett szintet a gyógyszertámogatások, és ugyanez igaz a gyógyászati segédeszközökre is.

Többletkiadást jelent ezen kívül a költségvetés számára a felsőoktatásnak év közben megígért többlettámogatás is, másrészt viszont a konvergenciaprogram szerint a lakásépítési támogatás, a korhatár előtti ellátások kiadása és a bérkompenzációra fordított kiadás is alacsonyabb lehet az előirányzatban szereplő összeghez képest.

Fontos hangsúlyozni, hiszen a várható egyenleg szempontjából kiemelt szerepe van, hogy a kormány egy viszonylag jelentős (400 milliárd forintos) tartalékkal vágott neki az idei évnek. Emellett uniós nyomásra néhány héttel ezelőtt újabb, közel 100 milliárd forint zárolásáról döntött, miközben szerepel a tervek között az állami beruházások egy részének leállítása, valamint a tételszerűen nem túl jelentős, ám az iparág gazdálkodása szempontjából meglehetősen vitatott reklámadó bevezetése.

Összességében tehát négyhavi gazdálkodás után úgy tűnik, hogy a bevételi oldalon több százmilliárd forint elmaradás várható, és adódnak feszültségek a kiadási oldalon is, ám a jelentős tartalék, valamint a nemrég bejelentett újabb kiigazító lépések egyelőre képesek garantálni a három százalék körüli hiányt.