Oroszország Ukrajna elleni háborúja tönkreteszi a jövőbeli orosz fegyverexport kilátásait, holott az orosz fegyveripar az ukrajnai agresszió előtt három évtizeden keresztül a világ második legnagyobb export-teljesítményét mutatta föl. A következmények messze túlmutatnak az elmaradt bevételeken. Mivel a fegyverexport régóta a Kreml külpolitikájának központi eszköze, a globális fegyverpiacon való meggyengült jelenlét aláássa Oroszország geopolitikai szerepét.
A SIPRI adatai
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint Oroszország részesedése a globális fegyverexportban 2013-17 között 22 százalékról a 2018-22 közötti időszakban 16 százalékra esett. Eközben az USA megerősítette globális vezető pozícióját, részesedését 33-ról 40 százalékra növelve.
Noha ezek a számok egyértelműen csökkenő tendenciát mutatnak az orosz fegyverexport tekintetében Ukrajna teljes körű invázióját megelőző évtizedben, aligha mérik az agresszió következményeit. Amikor a 2023-2027 közötti időszakra vonatkozó számokat közzéteszik, valószínűleg teljes beomlást fognak mutatni.
Jelentős visszaesés egyes vezető ügyfelek körében
A SIPRI-számok közelebbi vizsgálata fontos betekintést nyújt az orosz exportpiac átalakulásába. 10 legnagyobb vásárlója közül nyolc esetében csökkentek az orosz fegyvereladások, és egyes esetekben a csökkenés katasztrofális volt. A legnagyobb hír az, hogy 37 százalékkal estek vissza az eladások Indiába, amely évtizedek óta a legtöbb orosz fegyvert fogadta. A másik hét ország felé az értékesítések átlagosan 59 százalékkal estek vissza.
Kína (39 százalékos növekedés) és Egyiptom (44 százalékos növekedés) voltak az egyetlenek, amelyek növelték orosz fegyvervásárlásaikat. Ez elég volt ahhoz, hogy a két nemzet a második, illetve a harmadik helyre kerüljön az orosz fegyverexport célországai között - India után.
De tavaly év elején Kairó hirtelen leállított egy nagyobb megrendelést Su-35-ös orosz vadászgépek gyártására és az ország az elmúlt időszakban egyre komolyabb pénzügyi nehézségekkel kénytelen szembenézni.
Az elmúlt hónapok számos fontos hírt hoztak, amelyek az orosz veszteségeket tükrözik két fontos célországban.
India máshol kezd keresgélni
India az egyetlen jelentős demokrácia, amely nem foglal állást az orosz agresszió ellen. Ráadásul Kínához hasonlóan ő is lecsapott arra a lehetőségre, hogy nagy mennyiségű orosz olajat importáljon súlyos árengedménnyel. A vezető nyugati hatalmak rossz szemmel nézték ezeket a tevékenységeket, ezért India kompenzációként elfordul Oroszországtól, mint elsődleges fegyverszállítójától – márpedig a Nyugat számára hosszabb távon ez fontosabb.
Idén júniusban jelentették be, hogy India hat új tengeralattjáróra szerződik a német Thyssen-Krupp-pal. Szintén júniusban öt évre szóló védelmi együttműködési megállapodást írt alá az Egyesült Államok Indiával. A mind a haderők, mind a két ország hadiipara közötti együttműködésre kiterjedő megállapodás célja egyrészt válságálló ellátási láncok kialakítása, másrészt Kína ázsiai dominanciájának ellensúlyozása, harmadrészt pedig lazítani akarják az indiai hadsereg függőségét az orosz fegyverektől.
Júliusban pedig Narendra Modi miniszterelnök párizsi látogatása előtt hivatalossá vált, hogy három Scorpene-osztályú tengeralattjárót és 26 Dassault Rafale vadászgépet tartalmazó beszerzéseket vizsgál.
India esetében az orosz fegyverszállítások terén tapasztalható hanyagság és hozzá nem értés miatti frusztráció párosul az indo-csendes-óceáni térség biztonsági architektúrájának folyamatban lévő átalakulása miatti aggodalommal. Miközben a nagy nyugati hatalmak szövetségeket építenek Kínával szemben, Indiának oka van megkérdőjelezni a Kínától egyre inkább függő Oroszországhoz való igazodás bölcsességét.
Belgrád Franciaországot részesíti előnyben
Szerbiát sokáig Oroszország barátjának és szövetségesének tartották. Áprilisban azonban Aleksandar Vucic elnök bejelentette, hogy országa 12 új Dassault Rafale vadászgép vásárlását tervezi Franciaországtól, és esetleg további tucat használt repülőgépet egy másik nyugati országból. Nem ez volt az első eset, hogy Szerbia Franciaországot részesíti előnyben Oroszországgal szemben. 2016-ban helikoptereket vásárolt az Airbustól, 2019-ben pedig Mistral föld-levegő rakétákat.
Szerbia esete rámutat arra, hogy az Európai Uniós tagság csábítása mennyire aláássa az orosz befolyást a Balkánon. Az Oroszországgal fennálló „szláv testvériség” nagy hagyománya ellenére Belgrád most az EU tagjelöltje, és nyomás nehezedik rá, hogy korlátozza Moszkvához fűződő kapcsolatait. Bár Vucic elnök tartósan rokonszenvvel viseltetik Oroszország iránt, nemcsak növeli a fegyvervásárlást Nyugatról, hanem egyenesen csatlakozott a nyugati hatalmakhoz az ENSZ-ben, és elítélte az Ukrajna elleni orosz agressziót.
Hosszú távú ellátási problémák
Oroszország az elkövetkező években katonai erőinek újjáépítésére fog összpontosítani, ami nehéz küzdelem lesz. Amellett, hogy az ukrajnai hadszíntereken folyamatosan pusztítják a felszereléseket, a rendelkezésre álló felszerelések készletét folyamatosan rontja, hogy egyeseket „kannibalizálni” kell, hogy más alkatrészeket biztosítsanak. Az orosz légi közlekedés nagyon szenved ettől.
A szankciók kikerülése segített biztosítani a mikroprocesszorok áramlását, amely lehetővé teszi a fegyvergyártók számára, hogy fenntartsák a teljesítményt. Ez azonban főként a régóta raktárban, gyakran a szabadban tárolt régi berendezések modernizálásával valósult meg. Mindez aligha segíti az exportot.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Ukrajna teljesítette az IMF feltételeit, várják a nemzetközi finanszírozást. 
