Sok szó esik az elmúlt időszakban Európa (újra)fegyverkezéséről, és az ezzel kapcsolatos problémákról és kihívásokról. A NATO-tagországok 2023-as védelmi költségvetéseiről szóló cikkünkből elég vegyes kép rajzolódott ki arról, mi is történik. Valami ugyan láthatóan megmozdult a szövetségben, de ez összességében elég messze van attól, amit valódi háborús készülődésnek lehetne nevezni. A védelmi kiadások átlagosan még mindig nem érik el a GDP 2 százalékát (ez lenne a NATO által kért minimum), az új eszközökre – és nem mondjuk a katonák zsoldjára, a meglévő eszközök és infrastruktúra karbantartására – szánt összegek sem lőttek ki.
Azonban az országok között jelentős különbségek vannak, és a NATO „keleti szárnyán” néhány állam egészen más sebességi fokozatba kapcsolt, miután Oroszország 2022 elején lerohanta Ukrajna keleti megyéit. Ennek persze részben történelmi okai is vannak. Az egykor a szovjet blokkba tartozó államok közül a legtöbben elég rossz emlékek kapcsolódnak a szovjet-orosz haderő erődemonstrációihoz, Lengyelországnak, a balti államoknak, de még akár Magyarországnak vagy Romániának még ennél is régebbi történelmi traumái kapcsolódnak az orosz birodalmi politikához.
A másik történelmi ok, hogy ezek az államok a NATO-csatlakozás után (Magyarország, Lengyelország és Csehország 1999-ben, a maradék egykori tagállam túlnyomó része 2004-ben lett a szövetség tagja) nagyon belekényelmesedett az egypólusúvá átalakult világrend és a NATO-védőernyő adta biztonságba, és nagyrészt megmaradt keleti eszközeiket „élték fel” haderejük átfogó modernizációja helyett.
Most ezt már nem lehet tovább halogatni, ráadásul Lengyelország és Románia esetében a gazdaság az elmúlt években mutatott jó teljesítménye is lehetőséget teremtett egy átfogó haderőfejlesztés megindítására.
A lengyel haderő megújulásáról többször is olvashattak lapunk cikkeiben, és egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy Varsó regionális nagyhatalommá válhat, ha a tervezett fejlesztések és a létszámbővítés megvalósul.
Románia valamivel később mozdult, mint Lengyelország, és talán a végcélok sem annyira ambiciózusak, de a haderőfejlesztés üteme és léptéke keleti szomszédunknál is lenyűgöző. Jól mutatja ezt, hogy miután már 2023-ban is a GDP 2,44 százalékát költötték védelmi célokra, 2024-re ezt 2,5 százalékra tervezik feltornászni. Beleszámolva a GDP várható emelkedését is, ehhez nominálisan közel 25 százalékkal kell emelni a védelmi kiadásokat. És ez még nem minden, egy a hosszabb távú beszerzésekre elkülönített további, több tízmmilliárd eurós alap 2024-re eső részével a védelmi kiadások 20 milliárd euró fölé emelkednek, ez már 2023-hoz képest közel 45 százalékos emelkedést jelent.
Nagybevásárlást tartanak
De mire költik a románok ezt a rengeteg pénzt? Rengeteg fegyverre. Az alábbi egy (nem teljes lista) a megkezdett, leszerződött és tervezett beszerzési programokkal:
- 54 M1A2R Abrams harckocsi
- 54 T-85-ös tank felújítása
- 276 általános harckocsi beszerzése (a legesélyesebb jelölt a koreai K-2)
- 300 Piranha V gyalogsági harcjármű
- 80 Piranha V speciális kialakítású páncélozott jármű
- 298 lánctalpas gyalogsági harcjármű beszerzése (AS21, illetve Lnyx KF-41 a két legesélyesebb jelölt)
- 21 AAVP, AAVC és AAVR kétéltű jármű
- 129 JLTV (Joint Light Tactical Vehicle) gyalogsági szállító jármű
- 1059 további gyalogsági szállító jármű beszerzése (a legesélyesebb típusok a JLTV és a Sherpa)
- 26 SPEAR Piranha önjáró mozsár
- 90 K9 önjáró löveg
- 54 HIMARS rakétakilövő rendszer (nagyobb hatótávolságú ATACMS rakétákkal is ellátva)
- 110 kerekes önjáró löveg beszerzése
- 7 Patriot légvédelmi üteg
- Rövid és közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerek beszerzése
- 18 Bayraktart TB-2 drón
- 21 Watchkeeper X drón
- 32 F-16-os harci repülőgép
- 48 F-35-ös harci repülőgép
- 2 Airbus H215M harci helikopter
- 2 Scorpène tengeralattjáró
- 2 új korvett
- 2 felújított és újrafegyverezett T-22-es fregatt
- 3 rakétakilövésre alkalmas kisebb hajó, aknamentesítő- és vontatóhajók
Árban kiemelkednek e listából az F-35-ös repülőgépek (az első 32 darab 6,5 milliárd dollár), az Abrams harckocsik (1,07 milliárd dollár), a Patriot ütegek (3,9 milliárd dollár), a HIMARS-rendszerek (1,25 milliárd dollár), illetve a Scorpene tengeralattjárók (2 milliárd euró), de természetesen több száz további harckocsi, önjáró löveg vagy páncélozott harcjármű beszerzése is minden bizonnyal milliárd dolláros vagy eurós tétel lesz.
A beszerzési lista legtöbb szereplője, mondjuk az F-35-ös repülőgépek vagy az Abrams harckocsik nem szorulnak különösebb ismertetésre, de néhány kevésbé ismert eszközt azért bemutatnánk röviden.
A Watchkeeper X drónok izraeli-brit kooperációban készülő, a Bayraktar TB-2-esekhez hasonló célú és képességű drónok. Elsődleges feladatuk nem célpontok támadása, hanem az információgyűjtés, a felderítés, a megfigyelés és a célpontkijelölés, de szükség esetén precíziós siklóbombákkal is felszerelhetők (azt egyelőre nem tudjuk, hogy ilyeneket is vásárol-e Románia a drónok mellé).
The Romanian Army receives a huge budget in 2024, a budget that exceeds 20 billion € for defense (almost 45% higher than the amounts allocated in 2023).
— Dragoș (@RomaniaU93389) January 9, 2024
Below are some ongoing programs (contracted):
• 32 x F-35 Lightning II (worth $6.5 billion);
[1/16] pic.twitter.com/Zh9VC7EYJx
A francia Scorpène osztályú tengeralattjárók dízel-elektromos hajtással rendelkeznek, hatótávolságuk a felszínen közlekedve több mint 10 ezer kilométer, de alámerülve is meghaladja az ezer kilométert, a víz alatt maximum 37 km/órás sebességgel képesek haladni. Akár 50 napot is képesek egyszerre alámerülve tölteni, a tesztek során 350 méternél is mélyebbre merültek velük. Ballisztikus rakéták indítására ugyan nem képesek, de torpedókkal, hajó elleni és légvédelmi rakétákkal is felszerelhetők, valamint aknák telepítésére is alkalmasak.
A svájci Mowag fejlesztette Piranha V gyalogsági harcjármű 2015-ben állt először szolgálatba, Románián kívül például Dánia és Spanyolország vásárolt a modellből. A nyolckerekes járműnek jelentősen továbbfejlesztették a páncélzatát az elődmodellhez képest, számos „specialista” változatban, például csapatszállító, parancsnoki, sebesültszállító, felderítő, tűztámogató verzióban is készül.
A dél-koreai K-9 önjáró löveg jelenleg nem véletlenül tarolta le a piacot az utóbbi években (a világon 2000 óta megrendelt ilyen eszközök több mint felét ez a típus adja). Tudásban nem nő egyértelműen német (PzH-2000), vagy orosz (2S19 Mista) vetélytársai fölé, viszont olcsóbb, folyamatosan fejlesztik, a vevő igényeire szabják – és ami a legfontosabb, évi néhány tucat helyett százas nagyságrendben képesek leszállítani.
Hasonlókat lehet elmondani a dél-koreai K-2 általános harckocsiról is. Semmi korszakalkotó újdonságot nem tud, de a legmodernebb megoldásokat alkalmazzák benne, és a jelenleg szolgálatban álló, megvásárolható harckocsik közül az egyik legjobbnak tartják a szakértők – például könnyebb és kevesebbet fogyaszt, mint a románok által nagyobb tételben megvásárolt Abramsek, páncélozottsága és harci képességei viszont legalább olyan jók, mint amerikai vetélytársának. Ára ugyan magasabb, mint évtizedekkel ezelőtt kifejlesztett vetélytársainak, karbantartási igényei viszont várhatóan jóval kisebbek lesznek.
Elrettentő erő
Ha általános következtetéseket szeretnénk levonni, az jól látható, hogy Románia nem egy-két területen fejleszti haderejét, hanem valóban átfogó modernizációt és képességfejlesztést hajt végre. A tervek közé tartozik a haderő létszámának jelentős, 80 ezerről 100 ezer főre történő emelése is. A szárazföldi erők rengeteg modern páncélost kapnak, egy ekkora haderőnek képesnek kell lennie egy külső agresszió esetén nagyjából bármilyen ellenfél ellen is legalább addig tartani a frontot, amíg a NATO többi tagállamából beérkezik az erősítés. Szükség esetén ez az erő elrettentésként vagy offenzív hadműveletekre is felhasználható lehet.
A légierő és a légvédelem is óriási fejlődésen megy át. Az első körben leszállítandó (igaz, ez is csak valamikor 2030 után várható) 32 darab F-35-össel Románia hasonló számban fog ilyen gépeket birtokolni, mint most Izrael vagy Németország, de az addig szolgálatban maradó, felújított F-16-osok is jelentős erőt képviselnek.
Ukrajna példáján is látható, hogy néhány darab Patriot üteg is hatalmas különbséget jelenthet egy ország légvédelmi képességeiben, Románia rögtön 7-et is rendelt, ráadásul a rakéták gyártására kötött európai-amerikai együttműködésben is szerepet kap az ország, tehát az utánpótlással sem lehet majd gond. Fontos fejlemény, hogy a nagy hatótávolságú, drága és drágán működtethető rendszerek mellett a kisebb hatótávolságú, olcsóbb eszközök ellen hatékonyabban bevethető rendszerek is szerepet kapnak, nyilvánvalóan az ukrajnai frontokat elárasztó olcsó drónokra is gondolva (emlékezhetünk, hogy Románia területéhez többször is nagyon kényelmetlenül közel repültek a Duna-delta ukrán kikötővárosai ellen küldött orosz drónok.
A haditengerészet fejlesztése is látványos, ez sem függetleníthető a Fekete-tengeren a háborús során történtektől. Ugyan a román haditengerészet továbbra sem lesz majd képes nyíltsisakos küzdelemben felvenni a harcot a térség két nagy játékosával, Oroszországgal vagy Törökországgal, de mozgékony, kisebb egységei, és főleg két modern tengeralattjárója azért igencsak elgondolkoztathat bárkit, aki a Fekete-tenger teljes medencéjét ellenőrizni szeretné.
Európa a fasorban sincs
A másik általánosan megfigyelhető tendencia, hogy az európai hadiipar igencsak háttérbe szorul a megrendelések tekintetében. Főleg a drágább tételek (F-35-ösök, harckocsik, Patriotok, önjáró lövegek, rakéta-sorozatvetők) között lehengerlő az amerikai fölény, illetve megfigyelhető a gyorsan felfutó dél-koreai hadiipar térnyerése. A francia hadiipar a tengeralattjárókkal fel tudott kerülni a listára egy nagyobb tétellel, de ezen kívül szinte csak a könnyebb páncélozott harcjárművek képviselik Európát a listán, azonban e körből a Piranhák sem uniós tagállam termékei.
Ennek az uniós szempontból elszomorító helyzetnek valószínűleg elsősorban nem az európai katonai eszközök minősége az oka, hanem a hozzáférhetősége. A listán szereplő tételekből sokat az Egyesült Államok is csak az évtized végére vagy a 2030-as évek első felére tudja leszállítani, európai megfelelőik legyártása azonban minden bizonnyal ennél is tovább tartana, de például modern, pláne 5. generációs harci gépből nincs is európai versenytársa Amerikának.
Mindenesetre tény, hogy Románia e haderőfejlesztési program végére összeurópai szinten is jelentős haderővel fog rendelkezni, és ennek biztosan lesznek politikai következményei is. Az elmúlt két évtized nagyobbik részében a katonai erő és a politikai érdekérvényesítési képesség eléggé elvált egymástól, Németország például úgy tudott az Európai Unió egyértelműen vezető államává válni, hogy gyakorlatilag nem rendelkezett komolyan vehető katonai képességekkel. A világ nagyon megváltozott az orosz támadással, és az eddig hagyományosan inkább az Unió perifériájához számolt országok, mint Lengyelország vagy Románia a látványos gazdasági fejlődésüket katonai erejük talán még látványosabb fejlesztésével is kiegészítik, és ezzel egyértelműen helyet kérnek maguknak a „nagyok”, az Unióban eddig vezető szerepet játszó államok asztalánál is.
Magasan zártak a mutatók. 
