Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Magyarországnak e sorsfordító időkben is sikerült magára irányítania a világ figyelmét az elmúlt napokban. A vasárnap bejelentett döntés, amely szerint az Európai Bizottság a hazánknak szánt uniós források jelentős részétől eleshet, az ukrán háború vagy éppen II. Erzsébet temetésének részletei mellett is bekerült a világsajtóba, az európai lapok pedig természetesen nagyobb terjedelemben is hírt adtak a Johannes Hahn költségvetési biztos sajtótájékoztatóján elmondottakról. A megjelent írásokból szemezgettünk.
A Politico szerzője az Európai Bizottság döntésének ismertetése, illetve az előzmények felvázolása után arra hívja fel a figyelmet, hogy a Bizottság ugyan most nyitva hagyta az ajtót a magyar kormány előtt, hogy november 19-éig tanúbizonyságot tegyen a problémák orvoslására, azonban még egy esetleges akkori kedvező döntés sem zárná le az ügyet véglegesen.
„Hahn kiemelte, hogy az EU jogállamisági eljárása nem egyszeri alkalom volt, és ha Budapest nem váltja be ígéreteit, akkor a Bizottság később újra is indíthatja az eljárást”
– mutat rá a lap cikke, amely kitér a döntésre adott lengyel reakcióra is.
„Lengyelország erőteljesen ellenezni fogja az európai intézmények bármely olyan lépését, amely illegálisan megfoszt bármely tagállamot a forrásaitól, jelen esetben Magyarországot”
– idézi a lap Matuesz Morawiecki lengyel miniszterelnököt, de hozzáteszi azt is, hogy Morawiecki „jó hírként” értékelte azt, hogy Bizottság vasárnapi kommunikációjában nem került szóba Lengyelország.
„Az Európai Bizottság, illetve ebben az esetben Hahn biztos elismeri, hogy a köztünk és Brüsszel között zajló vita ellenére nincs ok arra, hogy a kondicionalitási eljárást Lengyelország ellen is megindítsák” – mutatott rá Morawiecki.
A Der Spiegelben a német hetilap brüsszeli szerkesztőségének vezetője értékeli a döntést.
„Jobb későn, mint soha”
– írja Markus Becker, aki szerint örvendetes fejlemény, hogy a Bizottság a legérzékenyebb pontján, a pénznél igyekszik célba venni Orbán Viktor illiberális demokráciának nevezett rendszerét, ami a szerző szerint csupán a tekintélyuralom diszkrét elnevezése.
A cikk viszont kitér arra is, hogy Magyarország így is megkapná a források 80 százalékát, ráadásul az esetleges megvonást még a tagállamok minősített többségének is jóvá kell hagynia, ez pedig – például egy esetleges szélsőjobboldali olasz kormány megalakulásával – egyáltalán nem lefutott ügy.
Becker úgy véli, hogy amennyiben még ezt a korlátozott hatású döntést sem fogadná el az Európai Tanács, az katasztrofális következményekkel járna az Unió számára, ugyanis ez nemcsak Orbán Viktornak, de Lengyelországnak, illetve a máshol esetleg hatalomra kerülő jobboldali populista kormányoknak is azt az üzenetet közvetítené, hogy nem kell tiszteletben tartani az uniós jogot, illetve a közösnek hitt demokratikus értékeket.
A Financial Times írásában Daniel Freund német zöldpárti EP-képviselő értékelését idézi a döntésről.
„Amit az Európai Bizottság sikerként ad el, az közelebbről megvizsgálva kevésbé meggyőző” – mondta Freund, aki felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország így is megkapja az uniós források nagyobb részét. „Végzetes, hogy Orbán Viktor még mindig elkerülheti e szankciókat az év vége előtt néhány álreform végrehajtásával.”
Az EUobserver brüsszeli tisztviselőket idéz a döntést ismertető írásában.
„Konkrét bizonyítékokat szeretnénk látni” – mondta egyikük arra, hogy várható-e, hogy a Bizottság a most adott haladék után a magyar kormányra nézve kedvező irányban módosít elhatározásán. Ennek kapcsán idézik Petri Sarvamaa finn EP-képviselőt is, aki az először Magyarország ellen bevetett eljárás egyik kidolgozója és szószólója volt.
„A Bizottság még egyszer nem dőlhet be üres ígéreteknek”
– fogalmazott Sarvamaa vasárnap.
A lap arról is ír, hogy forrásaik szerint a magyar fél csak augusztusban kezdett érdemben foglalkozni a Bizottság kifogásaival, miután közölték a magyar kormánnyal, hogy a források 70 százalékát is zárolhatják.
„Ettől láthatóan járni kezdtek az agyak Budapesten”
– mondta egy uniós tisztségviselő a júliusi figyelmeztetésről.
A The Guardian azt is kiemeli írásában, hogy a magyar kormány „a szokásosnál békülékenyebb” hangot ütött meg a kérdésben. Navracsics Tibor mellett idézik Varga Judit vasárnapi Facebook-posztját, amelyben az igazságügyminiszter úgy fogalmazott: „Jó irányba haladunk. A munkát folytatjuk!”, de elismerte azt is, hogy „van még teendőnk”.
A másik oldalról a Guardian szintén Daniel Freund szavait idézi, aki szerint a források zárolása ugyan üdvözlendő lépés, ám nem elegendő ahhoz, hogy „megakadályozza Orbánt és haverjait az EU-források ellopásában”.
„Ezek jó intézkedések, és meg is kell őket lépni, de nem elegek ahhoz, hogy megállítsák a korrupciót, pláne működő demokráciát csináljanak Magyarországból”
– fogalmazott Freund.
A Bloomberg összefoglalója arra is kitér, hogy a Bizottság és a magyar kormány vitája nem tett jót a magyar eszközöknek, „a forint közel 10 százalékot gyengült az euróhoz képest az idén. A befektetők az okok között az uniós források körüli bizonytalanságot megemlítették”.
Johannes Hahn bejelentéséről a világ legtávolabbi szegleteiben is beszámolt a sajtó: írt róla például az Al Jazeera, a Hindustan Times, a Japan Times, vagy éppen a Washington Post is.
A cikkekben a döntés ismertetése mellett természetesen szerepelnek azok a problémák is, amelyek miatt a Bizottság az eljárást megindította, és általában megemlítik az Európai Parlament múlt csütörtöki határozatát is, amelyben a testület úgy foglalt állást, hogy Magyarország immár nem tekinthető demokráciának.
Ha eddig nem, akkor most már az amerikai, a japán vagy az indiai olvasók is értesülhettek arról, hogy Magyarországot az Európai Unióban nem tartják már demokratikus államnak, és hogy a rendszerszintű korrupció mellett a migránsok, a szexuális kisebbségek, valamint a nők helyzete is aggodalomra ad okot, a kormány pedig a bíróságok, az oktatási intézmények, a civil szervezetek, valamint a média felett is minél teljesebb ellenőrzésre törekszik.
Ennyi jött össze a több országgal közös gyűjtésen.
