Nem lehet eltekinteni az ukrán háború sok tízezer áldozatától, ugyanakkor a fegyveres konfliktus mellett kíméletlen gazdasági küzdelem is zajlik. Az Európai Unió kőkemény szankciókat vezetett be, amelyek nagyon komoly csapást jelentettek az orosz gazdaság számára. Hozzá lehet tenni, hogy részben ezekre a szankciókra válaszolva próbálta Moszkva a gázfegyverrel térdre kényszeríteni Európát. Az év végén tapasztaltak alapján azt mondhatjuk, hogy az oroszok terve megbukott, bár az összeomlás elkerülése nagyon komoly összegbe került a kontinens országainak.
A történet persze ennél némileg bonyolultabb, hiszen érdemes visszatekinteni a pandémia időszakára, amikor az olaj és gázpiacon az árak bezuhantak. Az előbbi a média fókuszába is került, amikor egy extrém szituációban időlegesen negatívba fordultak az árak, de a gázzal is olyan nyomott szinten kereskedtek, hogy a termelők visszafogták a fejlesztéseket, a kutatásokat, de még a karbantartáson is igyekeztek spórolni. Mindet hasonló helyzetet eredményezett, mint ami a félvezetők piacán kialakult, a gazdaság visszapattanásakor, ahogy a chipeknél, úgy a gáznál is elégtelen volt a kínálat. Utólag találkozhattunk olyan szakértői véleményekkel, amelyek már akkor azt feltételezték, hogy a komolyabb áremelkedés hátterében az állt, hogy a kereslethez képest 10 százalékkal kevesebb volt a kínálat már 2021 nyár végén. Ez pedig azzal járt, hogy a piacon egy magasabb árszint mellett (amikor a kereslet csökken) jött létre új egyensúlyi szint.
Ráadásul a piaci anomáliákat látva Oroszország állítólag már akkor elkezdett manipulálni, és hogy még fentebb srófolják a gáz árát, visszafogta a keresletet. Mindezek miatt tavaly októberben előbb a korábban elképzelhetetlennek tűnő 160 eurós szintet érte el az európai piacokon jegyzett földgáz (TTF gáz) tőzsde jegyzése megawattóránként, majd karácsony előtt 188 eurós lokális rekordot láthattunk. Az persze nem volt egyértelmű, hogy a korábbiakhoz képest szinte 180 fokos fordulatot kell venni Európának, az viszont körvonalazódott, hogy komoly változás várható a piacon. Más kérdés, hogy a magyar kormány fittyet hányva a valóságra, szemrebbenés nélkül állította, hogy a 2021 őszén 15 évre megkötött hosszútávú gázszerződés révén olcsó orosz energiahordozóhoz juthatunk, amely a rezsicsökkentést garantálja. Mint utólag kiderült, a kormány hiába sulykolta hónapokon át ezt, az állítás ettől még nem lett igaz.
A háború kitörését követően a tőzsdei ár előbb a 200 eurós, majd március első hetében a 300-ast is meghaladta. Ám ahogy közeledtünk a fűtési szezon végéhez, a gáz ismét olcsóbb lett, és március végétől a május utójáig tartó időszakban megawattonként 100 euró körül mozgott a kurzus. Ahogy a következő télre vonatkozó betárolási időszak aktív időszakba lépett, és az orosz katonai kudarcok előbb megtorpanás, majd sikeres ukrán ellentámadásokban manifesztálódtak úgy ment fel a piaci ár. Amiben persze komoly szerepe volt annak, hogy az oroszok elkezdték drasztikusan visszafogni a szállításaikat, nem egyszer mondvacsinált okokra hivatkozva. Ennek keretében számos vezetéken csökkent drasztikusan, majd állt le a szállítás. Így előbb a Lengyelországba tartó Jamal, majd az Északi Áramlat 1-en is. Miközben az európai országok már a nyáron mindent megtettek, hogy teletöltsék a tárolóikat, a visszaeső kínálat miatt ezt csak egyre drágábban tudták megtenni, és augusztusban közel 350 euró volt a tőzsdei ár. Más kérdés, hogy miután mindenki betankolt és az ősz is meglehetősen enyhe lett a piacon nagyon gyorsan leolvadt az ár. Az Északi Áramlat vezetékek elleni szabotázsakció hírére ugyan volt egy átmeneti emelkedés. Ugyanakkor a robbanás miatt végképp leállított vezetékek nélkül is biztosított az európai ellátás.
Emiatt aztán a decemberi hideg sem hozott az árakban fordulatot, és karácsonyra 82 euróig zuhant a gáz ára, ami jóval kevesebb, mint amennyit a harcok kitörése előtt kellett érte fizetni. Mindez azt jelenti, hogy Oroszország ugyan az első félévben még komoly hasznot tehetett zsebre a megugró árak miatt, augusztusban viszont már csak azért tudott az egy évvel korábbi gázbevételeinél nagyobb összeget kasszírozni, mert extrém magas volt a tőzsdei kurzus. Szeptembertől viszont mind a Gazprom, mind az orosz büdzsé bevétele drasztikusan visszaesett. Jellemző, hogy 2021-ben még az európai ellátás 40 százalékáért felelt Moszkva, az őszi időszakra viszont már csak 7-8 százalékot tett ki a teljes fogyasztásból az orosz import. Ennek a gáztranzitnak egy jelentős hányada Magyarországra érkezett. Ki lehet azt is jelenteni, hogy az orosz import csővezetékes szállításra lett kialakítva, így az infrastruktúra hiányában a következő években egyre kevesebb gázt fognak tudni eladni. Új, Kína felé mutató csőhálózat a szakértők szerint 4-5 éven belül nem fog kiépülni. Arról nem beszélve, hogy ennek technológiája Oroszországban nincs meg, a szankciók miatt pedig nem is tudják Nyugatról megvenni.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy Európa számára könnyed játszma volt az oroszokkal vívott gázháború. Európa számára ez a kaland nagyjából 1000 milliárd dollár plusz költséget jelentett a korábbi évek átlagához képest. Ráadásul egyes szakértők szerint ez nem egyszeri költséget jelent, hanem tartósan magasabb árat kell majd fizetni a gázért. A másik megoldás, hogy óriási befektetések révén felgyorsítják a kontinens országai a zöld átállást, és megpróbálják drasztikusan visszafogni a gázfogyasztást. Ez egyébként nem valamiféle lázálom, amit bizonyít, hogy az idei év első 11 hónapjában a korábbi átlagfogyasztás 20 százalékával kevesebb földgázt égettek el az EU-ban.
Reálisan azonban az időtényező itt is problémát jelent, és a következő években, ha némileg csökkenő mértékben, de továbbra is szükség lesz jelentős mennyiségű földgázra. Az idei tél után tehát az Európai Uniós országainak a következő telek előtt is fel kell töltenie a gáztartalékokat úgy, hogy alig vagy egyáltalán nem érkezik földgáz Oroszországból. Mindez azzal járhat majd, hogy fokozódik a versenyt az üzemanyag tartályhajókért és a cseppfolyósított földgázért. Ám a prognózisok szerint az LNG importálási lehetőségek 2026-ig korlátozottak maradhatnak. Európai szempontból persze reményre adhat okot, hogy a kínai gazdaság növekedési kihívásokkal küzd, amit az országban elszabadult Covid-járvány vélhetőleg felerősít majd. Korábban ugyan voltak olyan előrejelzések, amelyek arról szóltak, hogy Kína elszívja majd az LNG Európa elől, a napokban viszont már a negyedmillió koronavírus beteg hírére a kontinensünk számára derűlátóbb jóslatok láttak napvilágot.
Persze nem csak a kínai gazdasági lassulás hoz változást, hanem az Európai Unióban is recesszió közeli helyzet alakulhat ki. Ennek kétféle hatása lehet, egyrészt a fogyasztás tovább csökkenthet, másrészt viszont a kormányok mozgástere is korlátozottabb lesz. Utóbbi viszont azzal járhat, hogy az idén nyújtott összességében 700 millió dolláros kormányzati támogatásokat nem lehet fenntartani. Ami azzal járhat, hogy az energiaintenzív iparágak válságba kerülhetnek a kontinensen, és a lakosság számára is (legalább részben) alternatívát kellene találni. Abban az esetben persze, ha tartósan 100 euró alatt maradna a földgáz ára, az a pluszköltség szempontjából már kevésbé jelentene súlyos terhet, miközben az európai országoknak időt is adna az új helyzethez való alkalmazkodáshoz. Az év végén elfogadott, gáz esetén alkalmazandó ársapka egyelőre nem befolyásolja a helyzetet, hiszen annak alkalmazása csak 2024-től lép majd életbe.
