| A USS Bonhomme Richard a Fülöp-szigeteki Olongapónál. Fotó: EPA/Jun Dumaguing |
Nemrég részletesen beszámoltunk Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnök pálfordulásáról és kihátrálását a Kína ellenes nyugati védelmi szövetségből. Az elmúlt órákban tokiói látogatásán még tovább ment és bejelentette szándékát, miszerint lehetőleg két éven belül meg akar szabadulni minden külföldi katonától – utalva arra az öt katonai bázisra országában, ahol amerikai katonák állomásoznak. Nem akármilyen pálfordulás ez egy olyan ország elnökétől, amelynek 1951 óta van érvényes kétoldalú védelmi szerződése Washingtonnal és ahol egy 2015-ös Pew Research Center felmérés szerint a filippínó lakosság 92 százalékának van pozitív véleménye az Egyesült Államokról. Halkan jegyezzük meg, hogy ez magasabb arány, mint az amerikai lakosság körében, ahol az állampolgároknak csupán 82 százaléka vélekedik pozitívan a saját országáról.
Szétmálló rendszer
Duterte átállása komoly hullámokat keltett a világ vezető lapjainak külpolitikai elemzőinél. Gideon Rachman, a Financial Times jegyzetírója szerint az Egyesült Államokra további csapások várhatók a térségben. Thaiföld – amely hivatalosan Washington szövetségese – Kínához fordult tengeralattjárók vásárlása céljából, míg Malajzia Najib Razak miniszterelnök vezetésével Peking támogatást kéri a Nyugat által hangoztatott korrupciós vádakkal szemben.
De a legkeményebb állítások Washington címére Ausztráliából érkeztek. Greg Sheridan, az Australian külpolitikai szerkesztője azt állítja, hogy Duterte odafordulása Kínához a legkomolyabb csapás az amerikai pozícióra Dél-Kelet-Ázsiában Saigon 1975-ös eleste óta. Szerinte ez az elmozdulás súlyosan meggyengítette az amerikai szövetségi rendszert Ázsiában, míg Obama külpolitikája „a teljes bukás közelébe került” azzal, hogy Kína, Oroszország és Irán számára engedte befolyásuk „veszélyes kiterjesztését”.
A TPP is ködben
Washington szövetségesei azon is elbizonytalanodtak az elmúlt időszakban, hogy az amerikai elnökválasztás mindkét jelöltje a Csendes-óceáni Partnerségi megállapodás (TPP) nevű szabadkereskedelmi egyezmény megkötése ellen szállt síkra. Holott a TPP biztonságpolitikai vetületét jól mutatja, hogy Ashton Carter amerikai védelmi miniszter tavaly még kijelentette: ”a TPP megállapodás számomra annyira fontos, mint egy újabb anyahajó”. Idén augusztusban pedig a szingapúri miniszterelnök figyelmeztetett arra, hogy a TPP ratifikálása az amerikai hitelesség tesztje Ázsiában.
Az amerikai elnökjelöltek ködös külpolitikai elképzelései és a növekvő térségbeli geopolitikai feszültségek a térségben arra kényszerítik az ázsiai vezetőket, hogy több vasat is a tűzbe tartsanak. Mind Japán, mind Ausztrália – a térségbeli amerikai politika két fontos tartóbástyája – olyan diplomáciai manőverekbe kezdtek, amelyek nem összeegyeztethetőek szoros washingtoni szövetségesi pozíciójukkal. A japán miniszterelnök decemberben találkozik Putyin elnökkel és a vitatott hovatartozású Kuril-szigetek ügyében azzal az Oroszországgal áll most az áttörés küszöbén, amelyet Washingtonban mostanában "törvényenkívüli államnak” bélyegeznek.
Akkor jön a katonai erődemonstráció
| Káncz Csaba |
Ausztrália pedig az óriási amerikai nyomás ellenére sem hajlandó egyelőre aktívan részt venni a Dél-kínai-tengeren az amerikai haditengerészeti műveletekben, amely Kína területi igényeivel szemben a „hajózás szabadságát” biztosítaná. Ez a vonakodás tükrözi az ausztrál elit azon retorzióktól való félelmeit,, amelyek Kína – a legnagyobb kereskedelmi partnerük – részéről érhetné őket egy konfrontáció esetén.
Az amerikai diplomácia míves szavai tehát egyre kevésbé számítanak a térségben és ahogyan a történelemben már számos esetben előfordult, a szavak szerepét egyre inkább a katonai erődemonstráció veszi át. Múlt pénteken a USS Decatur nevű romboló hajózott el a vitatott Paracel szigetek mellett, amelyet Peking szándékos provokációnak minősített. Tegnap egész napos hadgyakorlatot tartott Peking a Dél-kínai tengeren. A héten pedig befutott a japán Yokosuka kikötőjébe a nukleáris meghajtású Columbia támadó tengeralattjáró. A 110 méter hosszú tengeralattjáró felszíni hajók és ellenséges tengeralattjárók megsemmisítése mellett hírszerzési műveletekre is képes.
Káncz Csaba jegyzete
