|
| Káncz Csaba |
Az utóbbi pár napban az osztrák kancellár és a török miniszterelnök lemondása súlyos figyelmeztetéssel szolgált a berlini nagypolitika számára. Merkel kancellár európai menekült-építményének oszlopai recsegnek-ropognak és sajtóértesülések szerint Uniós kormányfők egy csoportja már megkezdte az egyeztetéseket arról, hogy miként lehet megakadályozni egy újabb menekülthullámot Törökország felől, ha elbukik az EU-Törökország egyezmény.
Az a megoldás merült fel, hogy központi befogadóállomásokat alakítanak ki az Égei-tengeren található görög szigeteken, és felfüggesztik a szigetek és a szárazföld közötti kompforgalmat, hogy a menedékkérők ne tudjanak továbbutazni. Ebben az esetben az EU menekülteknek szánt pénzei Görögországban csapódnának le, nem pedig a hatalmi megszállottságban szenvedő Erdogan elnöknél.
Szenvedő nagykoalíciók Bécsben és Berlinben
Az osztrák kancellár bukása pedig egyben rámutatott a bécsi nagykoalíció bénultságára, amely Berlin hasonló kormányzati felállására is nehéz árnyékot vet. Ruprecht Polenz, a CDU külpolitikusa szerint Faymann lemondását egyenesen vészjelzésként fogja fel Németország számára. Polenz szerint a bécsi kormányválság megmutatta, hogy hosszabb távon a nagykoalíció káros a benne működő pártok számára.
Merkel környezetében élénken figyelik az osztrák politikai centrum rendületlen jobbratolódását is. Ennek jegyében Faymann ex-kancellár még április végén hozott létre egy „stratégiai csoportot” a szociáldemokrata pártban (SPÖ), amelynek alig rejtett célja, hogy kidolgozza az együttműködést azzal a populista jobboldallal (FPÖ), amely kooperációt még egy 2014-es párthatározat tiltott meg. Erich Foglar, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) vezetője például már nyíltan dolgozik a baloldal és a szélsőjobb összefogásán.
Testidegen iszlám
Közben Németországban a nagykoalíció két nagy pártja folyamatosan veszít teret az eurószkeptikus AfD térnyerésével, amely már 14 százalékon áll. Az AfD nemcsak a kontrollálatlan migránsáradatnak szabna azonnali határt, hanem véleménye szerint alapvető reformra szorul az Európai Unió és ostorozza az iszlamisták elleni erőtlen fellépést is.
A párt két vezetője egy nagy port felvert írásban a múlt hónapban az iszlámot egy olyan ideológiaként aposztrofálták, amely nem összeegyeztethető a német Alaptörvénnyel. Az iszlám szerintük egy „idegen test” az országban, amelynek német földön „nincsen hazája”. Az AfD ezért a rövidesen megjelenő programjában az iszlám szimbólumainak betiltása mellet foglal állást, beleértve a minareteket, a müezzineket és a teljes testű lefátyolozást.
Kriptahangulat az SPD-ben
De az igazi dráma a Szociáldemokrata Pártnál (SPD) van, amelynek vezetője, Sigmar Gabriel cáfolni kényszerül az egyre gyakrabban felbukkanó híreket a küszöbönálló lemondásáról. Gabrielt tavaly decemberben a pártkongresszus delegáltjainak csupán a 74 százaléka szavazta újra elnöknek és a megalázó eredmény óta nagyon bizonytalanul ül a nyeregben. Scholz SPD-alelnök most egy, az elnökség számára készült stratégiai anyagban arra szólított fel, hogy be kell fejezni az AfD démonizálását, és szakmai vitában kell a pártot legyőzni. Ez a nagy felismerés nem biztos, hogy oldani képes az SPD-ben széleskörben elterjedt a félelmet, miszerint a pártot ezzel a garnitúrával és világképpel nem sikerül kimozdítani a jelenlegi, 19.5 százalékos mélypontról.
A közvélemény-kutatási eredmények manapság komoly nyugtalanságot keltenek a kormányzó nagykoalíció mindkét oldalán. A bajor konzervatív CSU pénzügyminisztere, Markus Söder legutóbb közvetve Merkelt tette felelőssé az AfD szárnyalásáért. Söder szerint „felismerhető, hogy a CDU balra tolódásával megnyílt a tér a jobboldalon”.
Közben az Insa intézet felmérése szerint négyéves mélypontra, 30,5 százalékra esett a mérsékelten konzervatív CDU-CSU támogatottsága. A CSU nem veszi félvállról Merkel pártjának hanyatlását és a hétvégén már arról érkeztek hírek, hogy a bajor konzervatívok önálló kampányt terveznek a jövő évi országos általános választásokra.
Káncz Csaba jegyzete
A közösségi médiás bejegyzés nem nevez meg neveket, de bírálja a vallás felhasználását az USA közel-keleti háborújának dicsőítésére. 
