Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Joe Biden amerikai elnök szombaton hivatalosan is elismerte, hogy az Oszmán Birodalom népirtást követett el 1915-ben az örmények ellen. Süleyman Soylu belügyminiszter a Twitter-fiókján röviden és tömören kijelentette: “az Egyesült Államok nem ismeri a történelmet, mert nincs történelme”. Az este folyamán később bekérették a török külügyminisztériumba az Egyesült Államok ankarai nagykövetét, David Satterfieldet.
Az elnök hallgat
Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter már percekkel Biden szombati esti bejelentése után reagált, hangsúlyozva, hogy Ankara teljességgel elutasítja az abban foglaltakat. “Szavak nem másíthatják meg, nem írhatják felül a történelmet. Nincs mit tanulnunk másoktól a múltunkat illetően. A politikai megalkuvás a legnagyobb árulás a béke és az igazság ellen” – hangsúlyozta Twitter-üzenetében a török tárcavezető. “Határozottan elutasítjuk ezt a kizárólag populizmuson alapuló nyilatkozatot” – tette hozzá.
Erdogan török elnök még nem kommentálta amerikai hivatali kollégája kijelentését. Hasan Murat Mercan török nagykövet, akit tavaly akkreditáltak Washingtonba, szintén nem kommentált közvetlenül.
Erdogan hallgatása megdöbbentő, hiszen a török vezető messze földön híres éles nyelvéről és agresszív retorikájáról. Ehelyett részvétnyilvánító levelet küldött az isztambuli Örmény Pátriárkának, de a népirtás szót újra kerülte.
Ahogyan Soner Cagaptay történész, a The Washington Institute for Near East Policy igazgatója kifejtette: Erdogan tudja, ez nem az az időpont, amikor dühös reakciókkal kelhet ki a Fehér Ház történelmi nyilatkozata ellen. A török gazdaság megrogyott, a kétoldalú török-amerikai kapcsolatok szabadesésben vannak – amely még mélyebbre taszíthatja a már amúgy is történelmi mélypontra esett török lírát.
Noha Törökország még nem is olyan régen az USA legfontosabb stratégiai szövetségese volt a Kelet-Mediterrán térségben, ez alkalommal Biden elnök a beiktatása után 93 nappal hívta föl múlt pénteken török kollégáját. Egyrészt értesítette a közelgő bejelentésről, másrészt ígéretet tett arra, hogy a júniusi NATO csúcstalálkozón találkozni fognak – ezzel jelezve, hogy a kétoldalú kapcsolatok javulhatnak.
Ankara számára rossz hír, hogy nemcsak Biden, hanem szinte a teljes amerikai kormányzat ferde szemmel néz Erdoganra. Egy olyan autokratát lát benne, aki veszélyezteti a régióban az amerikai érdekeket.
Orosz és izraeli vélemények
Borisz Dolgov orosz Közel-Kelet szakértő szerint Biden döntése után Ankara várhatóan tovább fog lavírozni Washington és Moszkva között és nem válik Oroszország megbízható partnerévé, vagy szövetségesévé.
Izraelben Seth J. Frantzman vezető biztonságpolitikai újságíró dühösen emlékeztet az elmúlt évtizedekre, amikor Ankara sakkban tartotta a Nyugatot és elhidegüléssel fenyegetett, ha elismerik az Örmény Népirtást. Még a közelmúltban is többen azzal érveltek Nyugaton, hogy Törökország el fog hidegülni a NATO-tól az elismerés után – holott ez már megtörtént, gondoljunk csak a törökök Sz-400-as orosz rakétarendszer vásárlására.
Török lappangó félelmek
A török politikai osztályban máig él a lappangó félelem, hogy az Örmény Népirtás hivatalos elismerésével területi követelések, vagy anyagi jóvátétel előtt nyílhatna meg az út.
A török konzervatív tábor a mai napig egyébként sem volt képes feldolgozni azt a geopolitikai traumát, amelyet egy évszázada az első világháborút lezáró, úgynevezett ’békeszerződések’ váltottak ki. A török nemzeti pszichébe mélyen bevésődött a tavaly nyáron 100 éve megkötött Sèvres-i békeszerződés, amely az oszmán birodalom 80 százalékát elvette volna a török néptől.
Ha Törökország elfogadja Sèvres-i béke feltételeit, akkor ma Antalya olasz üdülőhely volna, Isztambult valószínűleg Konstantinápolynak, Izmirt pedig Szmirnának hívnák, Adana pedig egy francia tengeren túli megye székhelye lenne.
Máig élő Nyugat-ellenesség
A Sèvres-i békeszerződés traumája máig arra szolgál a török politikusok számára, hogy kihangsúlyozzák: az ország szuverenitását és területi integritását minden oldalról veszély fenyegeti. Minden török gyerek azt tanulja az iskolában, hogy hazáját 3 oldalról tenger és 4 oldalról ellenség veszi körül. Erdogan elnök 2016-ban, pár hónappal a puccs után kihangsúlyozta, hogy a puccsisták egy olyan átrendezést hajtottak volna végre, amely „rosszabb lett volna, mint a Sèvres-i békeszerződés”.
A 100 évre visszanyúló, Nyugattal szembeni bizalmatlanság a mai napig lépten-nyomon felszínre tör. Amikor tehát Washington támogogatja a szíriai kurd egységeket (YPG), akkor Ankara ebben a kurdok szeparatizmusának támogatását látja Törökországban – ugyanúgy, ahogyan az európai baloldal támogatását is a törökországi kurdok irányába. A nyugati kormányok csak lassanként ítélték el a 2016-os puccsot, ezt Erdoganék újonnan a puccsistákkal való nyugati szimpátiaként fogták fel.
Népszavazás lesz Ausztriában a kötelező katonai szolgálat meghosszabbításáról. 
