|
| Fotó: EPA/ALEXEI DRUZHININ / SPUTNIK / KREMLIN POOL |
Az orosz reáljövedelmek hatodik éve csökkennek, a visszaesés a 2013-as csúcshoz képest már több, mint 10 százalékos. Nem csoda hát, hogy a legfrissebb, júliusi felmérés szerint a megkérdezetteknek még a 40 százaléka sem szeretné, ha Putyin 2024 után is elnök maradna. Valóban, már jó ideje nemcsak az állampárt, az Egységes Oroszország népszerűsége alacsony, de a korábbiakhoz képest Putyiné is. Bizalmi indexe 2017 ősze óta kitartóan csökken és mára ez a mutató a két évvel korábbi 59-ről 30 százalék körülire esett vissza, vagyis lényegében megfeleződött. Arra, hogy egyszerre legyen ennyire lent az állampárt és Putyin népszerűsége, korábban soha nem volt példa.
Ki garantálja az elnök biztonságát?
Nem lesz tehát egyszerű feladat megtalálni a megoldást 2024 problémájára. Sz. Bíró Zoltán történész szerint Putyin helyzete ma olyan, hogy ha szeretne is távozni, kockázatmentesen már nem tudná megtenni. Olyan utódot még találna, aki kész lenne garantálni az érinthetetlenségét, ám olyat, akiről el is hiszi, hogy az ígéretét be tudja tartani, már nem. Hogy ez mennyire komoly probléma, azt a minapi kirgizisztáni események – a mandátumát 2017-ben kitöltő elnök letartóztatása – mindennél jobban bizonyítják.
A jelek szerint azonban a Kreml most két, katonai-ipari komplexumos nagyvadnak megadta az engedélyt, hogy informális kampányt indítsanak Putyin utódlására. Egyrészt Szergej Sojgu védelmi miniszternek, aki 7 éve után először adott interjút két hete - ennek nagy része öntömjénezés az orosz hadsereg életre keltésében, amely aztán a szíriai bevetésben kulminálódott. Sojgu szerint Szíriában az oroszoknak sikerült győzedelmeskedniük a legfejlettebb technológiával felszerelt terroristák felett és ebben a folyamatban javult a hadsereg taktikája, egyben tesztelték a friss technológiákat.
Csemezov, a hős
Ilja Kramnyik, az Iszvesztyia katonai szakértője ezután válaszként egy olyan elemzést tett közzé, amelyben jórészt egyetértett Sojgu állaspontjával, de megkérdőjelezte a propagandát, miszerint a miniszter lenne egy személyben felelős a katonaság újjáépítéséért. Kramnyik szerint ez bizony Sojgu elődjének, Anatolij Szerdzsukovnak és a korábbi vezérkari főnöknek, Nikolaj Makarovnak az érdeme is. A mai orosz közállapotokat jól mutatja, hogy az újságírót a szakmailag helytálló, a Kreml számára viszont politikailag elfogadhatatlan elemzése után azonnal kirúgták és a cikket levették az Izvesztija honlapjáról.
A másik jelölt Szergej Csemezov lehet, a Rosztyeh állami katonai vállalat vezetője, aki egy üzleti lapnak adott interjút. Csemezov még Drezdából ismeri Putyint, ahol az 1980-as években egy tömbházban is laktak – Csemezov az életrajza szerint minden bizonnyal a katonai hírszerzés (GRU) ügynökeként tevékenykedett, Putyin pedig ugyebár a polgáriaknál (KGB). Egyes moszkvai értesülések szerint Putyin Csemezovban bízik meg a legjobban, így ő garantálhatná állítólag a legbiztosabb kezekkel a vagyonok átmentését és Putyin biztonságát 2024 után. Csemezov a múlt héten komoly jelzést kapott a Kreml-től, hiszen megkapta az ország legmagasabb kitüntetését, az „Oroszország Hőse” cím birtokosa lett.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
