Ahogyan India még leplezni képes mérhetetlen dühét amiatt, hogy a pakisztáni mélyállam bábkormányt hozott létre Kabulban, úgy Irán már nem leplezi saját haragját a Dél-Kaukázus átalakuló geopolitikai viszonyai miatt. Egy éve indult és 44 napig tartott a II. Karabahi Háború, amely a modern török és izraeli fegyverek bevetésével Baku fényes sikerét hozta el. Márpedig Baku vörös posztó Teherán szemében: kevéssé ismert szélesebb körben, hogy hazánk stratégiai partnere, Azerbajdzsán már most is engedélyezi az izraeli hírszerző ügynökségeknek Irán-elleni műveletek végrehajtását a saját területéről.
Teherán tűréshatára
Ankara ráadásul most új vasútvonalakkal és útépítésekkel akarja növelni katonai és gazdasági befolyását a térségben, ezzel folyamatosan csökkentve Oroszország és Irán geopolitikai súlyát. Október 6-án a Moszkvába látogató iráni külügyminiszter kijelentette: „Irán nem tűri el a geopolitikában és a térképeken végrehajtott változtatásokat a Kaukázusban”.
Itt fontos kiemelni, hogy Irán és Törökország regionális riválisok és mind stratégiai, mind ideológiai szinten számos kérdés elválasztja a két középhatalmat.
Az iráni-török történelmi egyensúly már 2016-ban megbillent, amikor Ankara aktívan beavatkozott a szír polgárháborúba és a feszültség egy újabb szintet ugrott 2020-ban, amikor a török nagypolitika és a vezérkar nyíltan támogatta Azerbajdzsánt Nagorno-Karabah visszaszerzésében. Valóban, a győztes azeri háború következményeként egy évszázad után először a törökök visszatértek a Kaukázusba.
Tavaly december 10-én Erdogan elnök győzelmi beszédet tartott Bakuban, ahol megemlékezett a híres ottomán háborús miniszterről, Enver Pasáról, aki megalakította az „Ottomán Muszlim Kaukázusi Hadsereget”, amely aztán 1918-ban a régióban harcolt. A török revansista nacionalisták ezt a 100 évvel ezelőtti hadsereget tekintik egy létrehozandó pán-török hadsereg példaképének.
De ami igazán kihozta a sodrából az iráni vezetést, az egy azeri népdal (Aras Türküsü) volt, amelyet Erdogan felolvasott az eseményen. A dallal a török elnök megkérdőjelezte az iráni szuverenitást dél-azeri területek fölött, amelyek jelenleg Iránhoz tartoznak. A perzsa állam rendkívüli érzékenysége érthető, hiszen a lakosság harmada azeri etnikumú - sőt Irán legfőbb vezetője, Ali Hámenej is apai ágon azeri származású.
Beindul az örvény
Szeptember 21-én Teherán három körzetben hadgyakorlatba kezdett az azeri határnál. Ez volt a történelem első iráni hadgyakorlata, amelyet a 700 kilométeres azeri határ mellett tartott. Bakut mélységesen felháborította, hogy a hadgyakorlat súlypontja az a 130 kilométeres határszakasz volt, amely mentén az azeriek egy éve átvették az ellenőrzést az örményektől.
A kétoldalú kapcsolatokat tovább terhelte, hogy Baku iráni teherautósofőröket tartóztott le, akik azeri engedély nélkül árut szállítottak a karabahi örményeknek az 5 kilométer széles, úgynevezett Lacsini Folyosón keresztül.
Irán múlt csütörtökön aztán azzal vádolta meg Azerbajdzsánt, hogy izraeli katonákat engedett be területére, az iráni határ közelébe. Szeptember 30-án pedig az iráni külügyminiszter leszögezte Azerbajdzsán új, Teheránba akkreditált nagykövetének, hogy „Irán nem fogja eltűrni a cionista rezsim jelenlétét a határai mentén és minden szükséges lépést megtesz a rezsim aktivitásának feltartóztatására.”
Mit akar valójában Irán?
Az adok-kapok a héten folytatódott. Ilham Aliyev azeri elnök kedden jelezte: Teherán alaptalan vádjai nem maradnak válasz nélkül. Ugyanezen a napon járványellenes intézkedésekre hivatkozva bezárták az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vallási és politikai vezetője, Ali Hámenej ajatolláh bakui képviseleti irodáját és egy hozzá tartozó mecsetet. Szintén kedden az al-Arabíja pánarab hírtelevízió közölte: Irán lezárta légterét az azeri repülőgépek előtt.
Az iráni kardcsörtetésre válaszul szinte folyamatosak a közös azeri-török közös hadgyakorlatok is a határ közelében. Ankara azonnali kiállása Baku mellett érthető, hiszen a katonai erőviszonyok egyoldalúak. Míg Irán mintegy 610 ezer főt tart fegyverben - plusz 350 ezret tartalékosként -, addig ez azeri vonatkozásban mintegy 125 ezer aktív és 250 ezer tartalékos katona.
Irán retorikai és katonai eszkalációjának legfőbb oka, hogy úgy érzi, teljesen kihagyták a kaukázusi játszmából. Háborút nem feltétlenül akar, de a regionális döntéshozók asztalánál helyet követel magának.
Saját biztonságukba is beruháznak ezzel a norvég miniszterelnök szerint. 
