Ahogyan India még leplezni képes mérhetetlen dühét amiatt, hogy a pakisztáni mélyállam bábkormányt hozott létre Kabulban, úgy Irán már nem leplezi saját haragját a Dél-Kaukázus átalakuló geopolitikai viszonyai miatt. Egy éve indult és 44 napig tartott a II. Karabahi Háború, amely a modern török és izraeli fegyverek bevetésével Baku fényes sikerét hozta el. Márpedig Baku vörös posztó Teherán szemében: kevéssé ismert szélesebb körben, hogy hazánk stratégiai partnere, Azerbajdzsán már most is engedélyezi az izraeli hírszerző ügynökségeknek Irán-elleni műveletek végrehajtását a saját területéről.
Teherán tűréshatára
Ankara ráadásul most új vasútvonalakkal és útépítésekkel akarja növelni katonai és gazdasági befolyását a térségben, ezzel folyamatosan csökkentve Oroszország és Irán geopolitikai súlyát. Október 6-án a Moszkvába látogató iráni külügyminiszter kijelentette: „Irán nem tűri el a geopolitikában és a térképeken végrehajtott változtatásokat a Kaukázusban”.
Itt fontos kiemelni, hogy Irán és Törökország regionális riválisok és mind stratégiai, mind ideológiai szinten számos kérdés elválasztja a két középhatalmat.
Az iráni-török történelmi egyensúly már 2016-ban megbillent, amikor Ankara aktívan beavatkozott a szír polgárháborúba és a feszültség egy újabb szintet ugrott 2020-ban, amikor a török nagypolitika és a vezérkar nyíltan támogatta Azerbajdzsánt Nagorno-Karabah visszaszerzésében. Valóban, a győztes azeri háború következményeként egy évszázad után először a törökök visszatértek a Kaukázusba.
Tavaly december 10-én Erdogan elnök győzelmi beszédet tartott Bakuban, ahol megemlékezett a híres ottomán háborús miniszterről, Enver Pasáról, aki megalakította az „Ottomán Muszlim Kaukázusi Hadsereget”, amely aztán 1918-ban a régióban harcolt. A török revansista nacionalisták ezt a 100 évvel ezelőtti hadsereget tekintik egy létrehozandó pán-török hadsereg példaképének.
De ami igazán kihozta a sodrából az iráni vezetést, az egy azeri népdal (Aras Türküsü) volt, amelyet Erdogan felolvasott az eseményen. A dallal a török elnök megkérdőjelezte az iráni szuverenitást dél-azeri területek fölött, amelyek jelenleg Iránhoz tartoznak. A perzsa állam rendkívüli érzékenysége érthető, hiszen a lakosság harmada azeri etnikumú - sőt Irán legfőbb vezetője, Ali Hámenej is apai ágon azeri származású.
Beindul az örvény
Szeptember 21-én Teherán három körzetben hadgyakorlatba kezdett az azeri határnál. Ez volt a történelem első iráni hadgyakorlata, amelyet a 700 kilométeres azeri határ mellett tartott. Bakut mélységesen felháborította, hogy a hadgyakorlat súlypontja az a 130 kilométeres határszakasz volt, amely mentén az azeriek egy éve átvették az ellenőrzést az örményektől.
A kétoldalú kapcsolatokat tovább terhelte, hogy Baku iráni teherautósofőröket tartóztott le, akik azeri engedély nélkül árut szállítottak a karabahi örményeknek az 5 kilométer széles, úgynevezett Lacsini Folyosón keresztül.
Irán múlt csütörtökön aztán azzal vádolta meg Azerbajdzsánt, hogy izraeli katonákat engedett be területére, az iráni határ közelébe. Szeptember 30-án pedig az iráni külügyminiszter leszögezte Azerbajdzsán új, Teheránba akkreditált nagykövetének, hogy „Irán nem fogja eltűrni a cionista rezsim jelenlétét a határai mentén és minden szükséges lépést megtesz a rezsim aktivitásának feltartóztatására.”
Mit akar valójában Irán?
Az adok-kapok a héten folytatódott. Ilham Aliyev azeri elnök kedden jelezte: Teherán alaptalan vádjai nem maradnak válasz nélkül. Ugyanezen a napon járványellenes intézkedésekre hivatkozva bezárták az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vallási és politikai vezetője, Ali Hámenej ajatolláh bakui képviseleti irodáját és egy hozzá tartozó mecsetet. Szintén kedden az al-Arabíja pánarab hírtelevízió közölte: Irán lezárta légterét az azeri repülőgépek előtt.
Az iráni kardcsörtetésre válaszul szinte folyamatosak a közös azeri-török közös hadgyakorlatok is a határ közelében. Ankara azonnali kiállása Baku mellett érthető, hiszen a katonai erőviszonyok egyoldalúak. Míg Irán mintegy 610 ezer főt tart fegyverben - plusz 350 ezret tartalékosként -, addig ez azeri vonatkozásban mintegy 125 ezer aktív és 250 ezer tartalékos katona.
Irán retorikai és katonai eszkalációjának legfőbb oka, hogy úgy érzi, teljesen kihagyták a kaukázusi játszmából. Háborút nem feltétlenül akar, de a regionális döntéshozók asztalánál helyet követel magának.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Ez egy olyan jogi csatározást vetíthet előre, amely az amerikai jegyban 
Bárcsak lenne Európában is olyan hét mesterlövész, mint az amerikai részvénypiacon!
